Rescued me - §Befejezett§

•Ｔｉｚ•

◃Dean szemszög▹

Miután hazavittem Arielt és visszatértem a házunkhoz, nem bírtam bemenni, csak ültem odakint a kocsiba és újra és újra végig néztem ahogy megtesszük, ahogy megtesszük azt amit nem lehetett volna...de az istenért is, kegyetlenül jó volt! Talán a legjobb amit eddig átéltem.

-Kicsit sokáig voltál távol!-kacagott Sammy mikor visszatértem a házba. Mégis mit mondhatnék? Bocs hogy nem jöttem hamarabb, csak meghúztam Arielt a kocsiban!?-Hahó, Dean!?

-Dugó volt.-motyogtam majd töltöttem magamnak egy pohár wiskeyt.

-A mellékutakon? Dean, nemár! Mi történt? 

-Mi történt volna?-morogtam majd leöntöttem a torkomon a piát.-Beültünk a kocsiba, haza vittem és haza jöttem!

-Szerinted van valaki a világon aki jobban ismer nálam? Ne nézz már hülyének! Lefeküdtetek?

-Igen, oké, igen!-összekulcsoltam a kezeim a tarkómnál majd rátereltem a tekintettem Samre.-Tudom, azt mondtam ez sosem fog megtörténni...de..

-Én megértem, ilyen a szerelem.-elmosolyodott.

-Mi? Nem! Én..én nem szoktam szerelmesnek lenni, az, sokkal inkább a te világod, Sammy!-megpaskoltam az öcsém vállát majd az ajkamat harapdálva felmentem a szobámba ami rossz érzéseket keltett bennem, utáltam magam azért hogy elképzeltem Arielt az ágyamon aludni, miközben én mint valami megszállott mániákus idióta ott ülők, és nézem mert...annyira gyönyörű.-Kezdesz becsavarodni, Winchester!-morogtam majd a szekrényemhez igyekeztem hogy előkaparhassak belőle egy pólót vagy egy inget amiben aludhatok.-Hogy miért a kedvenc ruháimat adom neked.-kínosan felnevettem majd egy találomra kiválasztott felsőt kivéve, átöltöztem és ágyba bújtam. Az alvás nem ment olyan könnyen mint számítottam, bármit csináltam, bármit tettem folyton előttem volt Ariel arca és a megnyugtató mosolya ami fokozta bennem a hiányérzetet. Hirtelen felindulásból előhalásztam a telefonom amin már tárcsáztam is a lány számát, ami percekig csörgött majd a hangpostára kapcsolt.'Ne kérdezd miért hívtalak fel..egyszerűen csak..áhh ez annyira furcsa! Hallani akartam a hangod, és nem csak a fejemben...itt és most.'-makogtam a telefonba amit aztán a falhoz vágtam. Vettem egy mély levegőt majd lefutottam Samhez aki mint mindig a laptopját bújta, de mikor meglátott a hatalmas hajzuhatagját rázva lecsukta a tetejét, amin felnevettem.

-Gondolom nem egy ügy kavart így fel, Sammy és az ázsiai macák.-nevetve elhúztam a szám majd töltöttem egy pohár italt.

-Aki azt illeti a szomszéd államban, elég különös halálesetek történnek.

-Mint példaul?

-Megkergült fűnyíró, önmagától kitörödő üveg és a személyes kedvencem, a sövényvágóolló.

-Egy bosszúálló szellem?

-Lehetséges, na irány az impala!-motyogta majd felugrott, én pedig mozdulatlanul ültem a székben. Sam szája megállás nélkül mozgott, de az agyam nem volt vagy nem akart, képes lenni arra, hogy megértse mit is makog. Talán hülyeség volt az hinni hogy nem jelent nekem Ariel semmit, folyton magunkat láttam, ahogy egymást ölelve, csókolva összegabalyodunk.-Dean, figyelsz rám vagy teljesen fölöslegesen jártattam a számat, félórán keresztül?-csattant fel.

-Bocs csak..elbambultam! Öcsi, én ezt most kihagyom! Fáradt vagyok.-sóhajtva felálltam.-Egy szellemet szerintem már képes vagy egyedül is megöli. Hívj ha kellek!

-Rendben!-morogta majd kivette a kezemből baby kulcsait és eltűnt, én pedig levetődtem a kanapéra egy üveg wiskeyvel. Végre egyedül lehettem, nem szólt rám senki semmiért, csak én voltam és a kifogyni készülő üveg...mikor ismerős szárny suhogás csapta meg a fülem.

-Mit szeretnél Cas?

-Csak, láttam hogy Sam elmegy, azt hittem összevesztettek.

-Egy ügy miatt ment el, de kösz az aggódást!-morogtam lehunyt szemmel.

-Te miért nem tartottál vele? 

-Egy piti szellem ügyét már megtudja oldani nélkülem is, nagyfiú már!

-És Ariel?

-Mivan vele?-felugrottam a kanapéról hogy szembenézhessek az angyallal, akinek az arcára egy halovány mosoly ült ki majd felszívódott.-Gyere vissza, Castiel!-kiáltottam de nem, nem tért vissza.

***

Ma két hete hogy semmit sem hallottunk Ariella felől, mintha a fölnyelte volna el..senki sem látta, senki sem beszélt vele, és ez..ez kezdett teljesen megőrjíteni engem.

-És mivan ha Crowley hamarabb vitte el őt, hamarabb jött fel érte és vitte le a pokolba?-fordult Sammy felé aki elmosolyodott majd belekortyolt a sörébe.-Most mivan?

-Féltékeny vagy a Crowleyra?

-Idd azt a sört Sammy, mert hamarabb fogod megtalálni a nyakadba öntve mint a szádban!-mosolyogtam, de úgy látszott Sam nem igazán vett komolyan, mert csak mosolygott és bámult.-Na most komolyan Sam, két hete semmi hír felőle, azt se tudjuk él vagy hal-e!

-Egyszer ügy is betoppant azon az ajtón!-hátra mutatott és abban a percben kopogtattak. Sammyvel összenéztük majd az ajtóhoz siettünk, az összes létező porcikám azért kiáltozott hogy Ariel álljon a küszöbön mikor kinyílik az ajtó...de nem, Cas állt ott.

-Te mióta kopogsz?

-Nem én kopogtam! Ő volt!-mordult fel a tőle legmegszokhatatlanabbul, majd maga elé húzta Arielt, ami mintha áramütésért volna.-Elmentem hozzá hogy megnézzem mivan vele mert láttam hogy szenvedsz.-bámult rám.-Épp csomagolt, megkérdeztem hova megy.

-Aztán letepertél hogy nem mehetek el mert Dean megőrül!-folytatta a lány akinek a jelenlétét még mindig nem sikerült feldolgoznom.-Azt mondtad ide kell jönnöm én nem akartam és..megvágtalak amit sajnálok!-kacagott.

-Miért akartál elmenni?-kérdeztem kemény hangon.

-Mert nekem ez nem kell.

-Már mint mi?

-Ez az egész, a vadászat, ti.-Casre majd Sammyre pillantott, végül pedig rám.-és..te sem.-motyogta határozottan, vettem egy mély levegőt majd levettem a nyakamban logó nyakláncot és a lány kezébe nyomtam.-A..a kocsiban hagytad.-haloványan elmosolyodtam majd ott hagytam őket. A nyakláncot, jelképként viseltem, a várakozást, vágyat és a szerelmet jelentette nekem, folyton arra gondoltam hogy egy nap betoppan a házba a nyakamba veti magát és boldogan vadászunk együtt, négyen. Hahó Dean, kelj fel az álomvilágból!-gondoltam majd az ágyamba ugortam hogy bámulhassam a plafont míg el nem alszom.