-Magyar odaát fanfiction-
-Jó figyelj...ez nagyon nem az én pályám, már mint...ez a játsszuk el hogy nincs semmi köztünk?
-Miért van?-szóltam közbe mire Dean vett egy mély levegőt.
Megfogalmazhatatlan érzés volt úgy ébredni hogy Dean karjai szorosan ölelnek, miközben a nyakamba szuszog. Elmosolyodtam majd próbálva nem felkelteni őt felé fordultam, izmos kezei még mindig a derekamon pihentek míg az ajkait centik választották el az enyémtől. Nem bírtam betelni a látvánnyal, csak ott akartam feküdni és nézni a szeplős arcát. Egy jó öt perc után mocorogni kezdett majd lassan megmutatta bénító zöld szemeit. Olyan volt egy mint egy kisgyerek.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Jó reggelt.-suttogtam mire Dean csak morgott egyet és közelebb húzott magához, arcát újra a nyakamba temette így mozgásképtelenné téve engem.-Nem tudom eldönteni hogy most nagyon álmos vagy, vagy jól esik így feküdni.-kacagtam mire Dean felemelte a fejét rám pillantott majd megcsókolt.
-Is-is!-kacagott majd még közelebb fészkelődve, újra hozzám bújt.-Ez most..fura. Mintha én lennék a nő a kapcsolatban.
-Melyik kapcsolatban is?-kacagtam lélegzetvisszafojtva.
-Ebben!-suttogta majd apró puszikkal borította be a nyakam. Szóval itt tartunk. Kapcsolatban vagyunk. Ez már haladás! Hiába éreztem magam abban a percben a világ legboldogabb emberének, szomorú voltam...mert tudtam ha kikelünk innen, kezdődik a Cas hajtó hadművelet.-Min gondolkozol?
-Én? Semmin.-elmosolyodtam majd végig szántottam a kezem Dean hajában ami egy apró morgást váltott ki belőle. Hiába minden, nem ragadhattunk bele az ágyba, felkellet kelni végre. Legalábbis Dean ezt akarta.-Még öt perc.-suttogtam lehunyt szemmel.
-Ezt ismerem baby, még öt perc aztán még tíz!-felült ezzel hasonló pozícióra kényszerítve engem is.-Sam már javában dolgozik.
-Ezt miből gondolod?-motyogtam miközben a hajamat kötöttem fel egy laza copfba.
-Nem hallottad? Reggel ötkor úgy trappolt le a szobájából, azt hittem még a mennyben is érzik!
-Öt óta fent van?
-Nagyon úgy néz ki, de ne aggódj miatta, sosem kel később.-halovány mosolyra húzta ajkait majd kiszállt mellőlem hogy elmehessen zuhanyozni, öltözni..-Segíts nekem!
-Mégis miben?-elnevettem magam mire ő felém lépett kiszedett az ágyból hogy magával vigyen a fürdőszobába.
***
-Végre hogy itt vagytok!-morogta kellemetlenül Sam mikor meglátott mikor lelépni a lépcsőn.-Casnek semmi nyoma, mintha..a föld nyelte volna el, ami elég hülyeség mert egy angyal!
-Nyugi, öcsi! Megfogjuk találni, elvégre..nem tűnik el sosem.-Megforgatta nagy zöld szemeit majd helyet foglalva a kanapén beszélni kezdett.-Cas. Sosem volt még szükségünk rád ennyire mint most, légyszíves..haver, gyere ide és..próbálj meg segíteni!-miután befejezte körbe nézett a szobában. Castiel sehol sem volt.
-Általában erre ide szokott jönni?-morogtam hunyorítva mire a két Winchester fiú bólintott.-De most nem igen talált ide!-lehajtottam a fejem majd Deanhez sétáltam, megrökönyödve pillantott rám, mintha csalódott lenne amiért Cas nem válaszolt a 'fohászkodásra'.-Ne aggódj, Deany. Minden rendben lesz.
