Rescued me - §Befejezett§

•Ｎｙｏｌｃ•

-Shh...nyugodj meg! Itt vagyok..itt vagyok.-szorított magához Dean, ami hirtelen az egekbe repített aztán pedig a földhöz vágott. Érezni a hatalmas karjait amik erősen szorítanak tökéletes testéhez és mindeközben érzeni a kábító illatát..egyszerűen megnyugtatott.-Semmi baj, csak egy rossz álom.

-Hogy kerülök én ide egyáltalán?-kérdeztem a karjaiban vacogva.

-Rendesen kiütötted magad a bárban...Cas pedig, ide hozott.

-Nem akkora segg mint gondoltam.-kacagtam majd fájószívvel kimásztam a védelmező kezek közül.-Köszi..hogy itt, szóval hogy itt aludhattam.-morogtam mire Dean a kezembe nyomott egy inget.

-Menj tusolj le.-mosolygott én pedig eleget téve kérésének bezárkóztam a fürdőbe.

***

Dean sóhajtva lépett be a nappaliba ahol Castiel és Sam már javában beszélgettek, a főtéma a pokol és Ariel volt. A szobába újonnan belépett férfi megforgatta zöld szemeit majd sarkon akart fordulni hogy kimaradhasson a csevegésből de Cas haragos, mély hangja még őt is megijesztette.-Maradj, Dean!

-Ha a pokolba teleportálós dologról van szó, nekem pont dolgom van.

-Nem kell a beleegyezésed, csak örülnénk ha nem ilyen keserű szájízzel állnál a dolgokhoz.-csatlakozott Sam is.

-Olyan nehéz felfogni hogy nem akarom hogy lemenjen a pokolba? 

-De én leakarok menni.-suttogtam az egyik ajtófélfát támasztva.-Le kell mennem a pokolba...egy doboz fájdalomcsillapító után.-motyogtam majd beléptem a szobába.

-Mi az hogy le kell?

-A sok pia után amit Cassievel megittunk, ráébresztett arra hogy...szóval lehet én okoztam a pokol összeomlását.

-Te törted meg Crowleyt?-nevetett Dean.

-Megtörténhetett...pár nem úgy gondolt szóval..azt hiszem.-motyogtam majd Cas elé léptem.-Ne foglalkozz Dean morcos pillantásaival mert lemerem fogadni, hogy most úgy néz mint aki csettintésre ugrana. Le kell mennem.-elmosolyodtam mire Cas haloványan bólintott majd kezét a vállamra tette, mikor megéreztem Cas kezét a vállamon azzal egy időben Deanét a csuklómon.

Mikor kimertem nyitni a szemem, már nem a Winchester házban álltam hanem egy sötét, hideg és ijesztő helyen.

-Ez jó út volt.-morgott mögöttem egy ismerős hang, kérdőn felé fordultam és amint megpillantottam Dean a hely, valamiért elveszítette az ijesztő faktorát.-Ne rám nézz, fogalmam sincs hogy lehetséges ez.

-Jó mindegy.-megforgattam a szemem majd elindultam az egyenes úton.-Dean, örülök hogy itt vagy...tényleg, el sem hiszed mennyire de ezt..ezt nekem kell megoldanom.

-Tudni akarom mivan, és ha már lejöttem ide, tudni is fogom.-a hangja nem tűrt ellentmondást így beletörődve elindultunk megkeresni a pokol királyát. Út közben néhány démon szúrós szemmel bámult ránk de nem tettek semmit...csak néztek.-Oké, én összezavarodtam!-Dean védekezően feltette a kezeit amin én egy apró sóhajjal lerendeztem. Végig legeltettem a szemem a hatalmas ajtókon amiket, a legtöbb önbizalmammal amim volt, megközelítettem. Dean szorosan mögöttem állt, szinte már a nyakamban lihegett mikor bementünk a terembe.

-Crowley!-szólítottam mire a számon kiejtett név mögött rejlő személy felmordult.-Beszélnünk kell!

-Iszom szavaid.

-Nem csinálhatod ezt! Itt ülsz..miközben a poklod, ismétlem a poklod összeomlik. Minden szertehullik amit valaha csináltál.

-És mit akarsz mit csináljak?-kérdezte még mindig az állát támasztva, trónja karfáján.

-KELJ FEL INNEN ÉS LEGYÉL CROWLEY!-kiáltottam rá majd közelebb léptem hozzá.-Nem gondoltam hogy ezt fogom mondani...de sajnálom, hogy ilyen későn jöttem rá. 

-Mégis mire?-kérdezte Dean ingerülten.

-Szerintem ezt be is írom a naplómba..már ha lenne olyanom, hogy összetörtem a démonok démonának, szívét.-elmosolyodtam mire Crowley haloványan felkapta a fejét.-Tudom milyen érzés mikor szeretsz valakit akit amúgy nem lenne szabad...de szereted. Sajnálom hogy durva voltam, Crow. A démonjaid...teljesen elvesztették a fejüket, vedd kézbe a dolgokat és legyél te megint ennek a helynek a királya!-Crowley felpattant a trónjából ami Deant támadóállásba kényszerítette, elém lépett haloványan elmosolyodott majd egy hosszú csókot nyomott a homlokomra.

-Találkozunk még.-kacsintott majd isten se tudja hogy de visszadobott minket a Winchester házba. Dean hunyorítva bámult rám ami kicsit zavarba ejtett, megnyalta alsó ajkát majd Cas felé fordult.

-Te tudtad hogy Crowley szerelmes?-kérdezte.

-Sejtettem.

-Ha nem haragszotok én most haza megyek!-motyogtam majd hüvelykujjammal magam mögé mutattam.

-Ohh dehogy mész.-morogta Dean miközben még mindig az angyallal bámult szembe.-Oké teszteljük le, jó?-kacagott majd kiegyenesedett, karját pedig mellkasa előtt összefonta.-Nézzük belőlem mit olvasol ki!

-Dean.-szólt Sam aki aztán rögtön elhallgatott miután a férfi morgott egyet.

-Csalódott vagy, megtört, félsz és mindeközben utálod magad, Dean. Nem tudok rajtad segíteni, pedig szeretnék.-az angyal bántosan lehajtotta a fejét ami valamiért arra késztettet hogy oda fussak és megöleljem, de nem tettem, inkább feltettem a fejemben kavargó kérdést.

-Mégis mitől fél Dean Winchester?-egy ideig néma csend ült a szobában majd Cas felhajtotta fejét amit aztán kicsit oldalra döntött, nem akart válaszolni.-Castiel! Mitől fél Dean?

-Hogy elveszít téged.-morogta, a csend ami ez után következett szinte már fülfájdító volt...Dean lassan felém fordult, de nem mondott semmit. Egy árva szót sem.