Rescued me - §Befejezett§

•Ｈａｔ•

-Mit szeretnél, Sam?-kaptam fel a telefonom alvásból felugorva.

-Segítened kell.-suttogta majd egy hatalmas puffanás.

-Sam!..Sammy!-üvöltöztem de választ nem kaptam így a cuccaim felkapkodva futottam, észt vesztve futottam. Bedobáltam a cuccaim az anyósülésre majd egyenest a Winchester házhoz hajtottam, fogalmam sem volt mire számítsak mikor belépek a házba, sőt azt se tudtam jó ötlet volt-e ide jönnöm, de mindegy hisz itt vagyok nem?-megráztam a fejem hogy a gondolataim köddé válva elhagyják a fejemet. Az ajtó résnyire nyitva állt ami mögött ment a verekedést, egyszer egy majd az csattant, reccsent, roppant, repedt egymást követve. Vettem egy mély levegőt majd a késemmel a kezemben beléptem a házba. Két démon, az egyikük Samet tartotta sakkban míg a másik nekem háttal állva, a térdre kényszerült, teljesen kifáradt Deant püfölte. A fiú felpillantott rám, talán félig el is mosolyodott amit én viszonoztam, de a mosoly nem ült sokáig az arcomon ugyan is a démon megfordult és ott ütött be a krach, az öcsém bámult rám fekete szemekkel.

-Jacky..-suttogtam.

-Jacky már nincs itt.-láttam ahogy az öcsém ajkai mozognak, de nem az ő hangja volt. Ilyenkor mit kezdjen az ember? Az öcsém testét megszállta egy démon. Erre nincs valami kézikönyv? Sam próbált felállni de a démon újra a falhoz csapta őt, mire 'Jack' megint neki látott Dean ütésének.-Mindig is rühelltelek titeket, nagyképűek vagytok és túlzottan..jók.-lihegte két ütés között, Dean pedig egyre jobban kezdte elveszíteni az eszméletét. A Samt lefogó démon is neki látott a Winchester elpusztító akcióhoz, így elővett egy kést amit lassan végig húzott a fiatalabbik testvér csuklóján, aki ezt tehetetlenül hagyta hisz a falhoz nyomva nehéz küzdeni akármi ellen is. Nem tudtam megmozdulni, néztem ahogy a két Winchester haldoklik.-Ella..-suttogta az öcsém testébe bújt démon.

-Neked Ariel.-köptem ingerülten.

-Tedd le azt a kést, nem tudsz ártani nekem.-elnevette magát.-Sosem ölnéd meg az öcsédet.-igaza volt, nem lettem volna képes rá így a Samet kezelő démon mögé lépve, hátba szúrtam aki ordítva borult térdre, Sammy hálásan pillantott rám majd neki állt a vérző keze elszorításának.-Mondtam, fölösleges nővérkém.-kuncogott majd újra Dean arcát célozta meg.-Ott fogsz állni és végig nézed ahogy a titkosnak hitt szerelmedet agyonverem.-kacagott én pedig vörös arccal fordultam el hogy elkerüljem Dean pillantásait.

-Ne kutakodj a fejemben!-mordultam fel majd megszorítottam a kezemben pihenő kést.-Beállsz a sorba? A már megpróbáltuk megölni a Winchestereket de nem jött össze, sorba? Mitől vagy te különb hogy azt hiszed megtudod ölni őket?-elnevettem magam de ez a démont nem hatotta meg, tovább ütötte őt.-ELÉG!-kiáltottam majd közelebb léptem, mind hiába hisz a bestia sem hagyhatta annyiban, felkapta Dean a földről majd a nyakához szorította a kést. A szívem a torkomban liftezett, annyira sajnáltam.

-Téged nem akarlak megölni, szóval ne kényszeríts hogy mégis megtegyem.

-Én azért megkockáztatom.

-Ne legyél hülye, az én nővérem nem ilyen hülye.

-Kussolj.-morogtam.

-Mindenkit elveszek tőled, Ella! Először az öcsikédet, aztán pedig Deant.-kacagott majd jobban Dean nyakához szorította a kést amin felszisszent.-Nem hiszed el hogy én öltem meg igaz? Pedig annyira élveztem, sírt, keservesen sírt és érted kiáltozott Ariella...téged akart látni utoljára mielőtt meghal.

-És mégis miért engem pécéztél ki magadnak?

-Így dobta a gép.-kacagott Dean pedig összeszedve minden erejét lefejelte a démont aki másodpercekre megszédülve hátrahökkent.-Hatalmas hiba Winchester!-morogta majd Dean felé indult aki akkor már Sammynél állt. Dean a démon irányába fordult aki már előtte állt, az idősebbig Winchester először nézte a mellkasához igyekező pengét majd lehunyta szemét.

-Sajnálom, Jacky.-suttogtam zokogva és az öcsém testébe szúrtam a késem, kiáltva földre hullott testét nézve rájöttem hogy ez az én hibám, megvédhettem volna. Letérdeltem megboldogult teste mellé, kezét az egyik kezembe vettem míg a másikkal végig simítottam arcát. A fejemben millió kérdés cikázott, de nem kereshettem rájuk a választ hisz minden erőmmel azon voltam hogy felkeljek onnan hogy kisétálhassak az öcsém testével hogy eltemethessem. Könnyező szemmel felkeltem a földről majd az engem bámuló Winchesterekre néztem.-Kérlek..s-segítsetek betenni a k-kocsimba.

-Nem maradsz ma itt?-vakargatta a tarkóját Sammy.

-Nem akarok sem itt sem veletek maradni.

-Megértem.-bólintott majd felém igyekezett, felkapta az öcsémet és kivitte én pedig követni akartam de Dean rámarkolt a csuklómra ami a pulzusom az egekbe repítette.

-Sajnálom az öcsédet.-motyogta.-Én készen álltam volna meghalni hogy ne bántsuk de..

-Most fogd be, Dean.-sziszegtem majd kitéptem a csuklóm szorításából és felfordultam amibe hirtelen bele szédültem.-Tudod te milyen képmutató vagy? Ugye tudod? Gyűlölsz mert eladtam a lelkem az öcsémért és Sammyért, miközben te feladtad volna az életed hogy ne öljük meg őt? Szánalmas vagy, Winchester!

-A Dean is megteszi, ha gondolod.-motyogta majd magasba emelte széles és tökéletes vállait.-Segítünk Sammel.

-Mégis miben?

-Az öcséd..szóval..

-Szóval segítenél eltemetni, kedves.-megforgattam könnyes szemeim majd kiléptem a házból. Fogalmam sincs mi történt velem, zavar ha vele voltam de az is zavar ha nem, fáj mikor láttam őt és fájt mikor fogalmam sem volt hol jár, az agyam és a szívem valamiért sosem akart egyszerre működni, míg az egyik utálta Deant a másik bármikor meghalt volna érte.-Köszi Sammy.-motyogtam mikor a kocsimhoz értem.

-Sajnálom.

-Én is.-haloványan elmosolyodtam majd a tekintettem az öcsémre tereltem amitől a szemembe ülő könnyek utat törtek maguknak.

-Ne sírj, minden rendben lesz.-suttogta Sam majd széttárt karokkal felém lépett amibe én isten se tudja miért de beleborultam, jól esett végre egy őszinte ölelés.-Tudom most a legkevésbé Deanről akarsz beszélni...de

-Sam, ne.-kimásztam karjai közül majd átpillantottam válla felett ahol Dean karba tett kézzel bámult.-Akármit is akarsz mondani ráér, én most csak...csak elakarom temetni az öcsémet és úgy berúgni hogy arra se emlékezzek hogy létezek.

-Gyere át holnap hozzánk.

-Mi értelme volna?

-Csak gyere át.-mondta majd elfordult és lassan elsétált. Jackhez léptem még egyszer megpusziltam homlokát majd rácsuktam az ajtót, előre sétáltam és elhajtottam.