Rescued me - §Befejezett§

•Ｔｉｚｅｎｋｅｔｔｏ•

Dean hangfoszlánya után a szobára süketítő csend telepedett, Sam kérdőn bámult rám hatalmas szemeivel, Dean pedig..pedig sokkolva bámulta a két csíkos tesztet. Nem vártam tőle semmit, de szemétség lett volna lelépni úgy hogy nem tudja lesz egy gyereke. Tudnia kellett, ha akarta ha nem.

-Nem! Én vadász vagyok az istenszerelmére!-mordult fel.-Egy gyerek....és én? Könyörgöm!

-Én sem így terveztem Dean! Felelősséggel tartozok...tartozunk érte!

-Te nem érted amit mondok.-kínjában felnevetett majd lekapta magáról a megkopott bőrdzsekit.-Én egy vadász vagyok, aki szörnyekre vadászik, én tudom mik ólálkodnak a sötétbe, és nem! Nem fog ebbe felnőni még egy gyerek!

-Dean!-szólt Sammy de esélytelenül, bátya azonnal kontrázott.

-Te meg se szólalj! Kilenc évesen azt mondtad félsz a sötétben, apa mit csinált? Egy 45-öst nyomott a kezedbe! Ohh és miért? Mert tudta mik várnak ott rád!

-Ez teljesen más!

-Hallgatlak. Miben?

-Ez...ez nem apa gyereke lesz...hanem a tied Dean, te máshogy csinálhatod mint ahogy apa csinálta.-szólt vissza Sam, de fölösleges Dean vissza vette a dzsekijét és szélsebesen az ajtó felé indult.-Most meg hova mész?

-Inni!-köpte ridegen majd csattant is az ajtó. A gyomrom golflabda méretűre zsugorodott, a mellkasom fájni kezdett, a könnyeim pedig utat törtek maguknak. Sammy sóhajtva felugrott, megrázta dús hajkoronáját majd magához ölelt.

-Idő kell neki.-suttogta a hajamba amit közben nyugtatásképp simogatni kezdett. Tudni hogy a születendő gyereked apja utál téged, mert rossz döntésekre a még rosszabbakra halmozol. Felbecsülhetetlen. Én rontottam el, ehhez kétség sem fér, talán ha hamarabb odaállok elé és elmondom az egészet..másképp lenne most, én nem az öccse karjaiban zokognék a tehetetlenségtől, ő pedig nem a poharakon keresztül nézné a világot.-Minden rendben lesz, oké?-mosolygott Sam majd kezei közé fogta az arcom, így kényszerítve hogy ránézzek. Nyögtem egy rendben-t majd kiszabadítottam az arcom nagy kezei közül hogy haza indulhassak.
-Haza viszlek!-szólt utánam. Magamban hálálkodni kezdtem Samnek amiért mellettem áll mikor más senki, de amúgy, némán bólintottam majd egy zombi lépteihez hasonlóan követtem őt ahhoz az autóhoz. Az a fekete '67-es chevy impala ahol ez az egész kezdődött. Hirtelen újra csomót éreztem a gyomrom helyén ami sehogy sem akart felszívódni, a kocsi maga volt az emlékezetem tárháza.-Jól vagy?-kérdezte Sam, majd a vállamra tette a kezét, fel sem tűnt hogy már a kocsiban ültem az anyósülésen és hátrafelé bámulok, de úgy mint aki épp élete filmjét nézi.

-Persze..csak.-makogtam majd megpillantottam Dean láncát ami öröké a nyakában lógott, sosem láttam még nélküle. Lassan hátra nyúltam hogy a kezem közt foghassam a kis ékszert amit egy ideig sóhajtva nézegettem majd egy puszit lehelve rá, átnyújtottam Samnek aki lassan kiszedte a markomból és a nyakamba akasztotta.

-Te tépted le róla, te is rakd vissza rá.-kaján vigyort ejtett majd beindította az impalát. Az autó lassan gurult be a házam elé ahol egy inkább testvéri búcsúzkodás zajlott le.-Akkor nemsokára.-kacsintott majd meg sem várva a válaszom elhajtott. Mosolyogva léptem a bejárati ajtóm felé, ami a legnagyobb meglepetésemre nyitva volt. Vettem egy mély levegőt majd át surranva az ablak alatt, kivettem az egyik virágcserépbe rejtett démongyilkoló kést amivel együtt már bátrabban mertem belépni a házba. Megfontolt lépésekkel szeltem át a ház minden szegletét de sehol egy árva lelket sem találtam. A hálóm.-morogtam magamban majd a késemmel karöltve elindultam az említett szoba felé, amihez közelebb és közelebb érve egyre erősebb lett a kénszag. Megszorítottam a kést majd felkészülve a legrosszabbra belöktem az ajtót.

-Ideje volt.-vigyorgott az ágyamon heveresző...DEAN WINCHESTER!

-Azt hittem egy bárban ücsörögsz, szar wiskeyt szürcsölgetve miközben mindenféle olcsó szuka kelleti magát előtted hogy két vállra fektethesd őket.-feleltem egy szuszra majd a kést amit eddig vadul szorongattam ledobtam az asztalra.

-Mindig is mondtam Samnek, a féltékenység az ördög találmánya!-jóízűen felnevetett majd felpattant az ágyról ami engem automatikusan hátrálásra késztetett.-Tény és való beültem egy bárba ahol megittam pár....nem éppen minőségi piát és most hogy mondod tényleg megkörnyékeztek a csajok.-újra felnevetett, és sosem gondoltam volna hogy ezt mondom de ebben a percben rosszul esett hallani a gyönyörű, ritmusos hahotázását. Elfordultam tőle, karba tettem a kezem és úgy vártam a következő sértéshullámokat amit az alkohol és a kilátástalanság termel.-Ne utálj.-suttogta a fülembe miután egész testével hozzám simult. Az egész valóm remegett, a szívem a torkomban dobogott és valamiért az eszem nem akart egyszerre és ugyan úgy működni mint a szívem.-Szeresd Deant.-morogta a nyakamba majd utána játékosan beleharapott. Átjárt egy jóleső meleg, bizsergő érzés ami ott, akkor a legjobb volt amit érezhettem.-Szereted Deant?-motyogta a fülembe.

-Szeretem.-suttogtam elfúlva majd a nyakamat vadul csókoló Winchesterhez fordultam. Tekintette átjárta az arcom minden porcikáját majd megállapodott a számon és végül újra a szemembe nézett. Hirtelen annyi mindent akartam mondani de ahogy azokba az igéző zöld szemekbe néztem kiürült az elmém, csak a szemeire figyeltem amik a világmindenséget ígérték nekem.

-Mond újra!

-Szeretlek, Winchester!-válaszoltam a legnagyobb örömmel és őszinteséggel amennyire csak bírtam, és úgy látszott ez elég volt mert Dean azonnal lecsapott az ajkaimra.