Rescued me - §Befejezett§

•Ｋｅｔｔｏ•

Sosem bánt még így velem senki, miért most és miért ő? Fogalmam sincs miért de Dean úgy kezelt mint egy porcelánbabát ami ha eltörik az föld felrobban. Készített nekem vacsorát, oda adta az egyik ingét hogy legyen mibe aludnom az ő ágyában mert ragaszkodik hozzá hogy én aludjak ott. De félek.

-Dean.-szóltam a fiú után aki rám se nézve kérdezte meg hogy szeretnék-e még valamit.-Nem szeretnék egyedül aludni. Félek.-vallottam be szemlesütve.

-Akkor megvárom míg elalszol jó?-visszafordult majd felém indult.-Nincs semmi baj, itt nem bánthat semmi.

-Semmi?

-Aludj, holnap elmagyarázok mindent!-nem tudom miért engedelmeskedtem Dean kérésének így befészkeltem magam a fiú ágyába és álomba kényszerítettem magam amit meg kell jegyeztem, nehezen ment. Nagyon nehezen. Bármikor lehunytam a szemem az egyetlen testvérem vérben ázott testét láttam, amivel megkellet békéljek. Nem tehetek érte semmit. 

***

Reggel hatalmas csörömpölésre és dübörgésre keltem fel ami után rögtön utána is néztem. Óvatosan lépkedtem le a lépcsőn hogy követhessem a hangok forrását amik egy pincéhez vezettek. Elmormoltam magamban pár miatyánkot mielőtt belöktem volna a vasajtót.

-Fogd már fel Winchester, nem én voltam!-morgott rá a férfi aki vasláncokkal a kezét ült egy székben ami egy hatalmas firka közepén volt.-Oláláláá..-kapta rám a tekintetét Dean válla felett.-Őt nekem hoztad?

-Mit hoztam neked?-kérdezte majd felém fordult.-Ariella nem öltöznél fel?

-Mi folyik itt?-feléjük lépkedtem karba tett kézzel. Miért viselkednek úgy mint akik még nem láttak nőt, bugyiban és ingben?-Fogalmam sem volt ki vagy de beültem a kocsidba hogy haza vigyél és nem sokkal az után újra bemerészkedtem a kocsidba hogy idehozz..az istenért se tudom de megbízom benned. Itt az ideje hogy te is bízz bennem, mi folyik itt Dean?

-Kínoz engem, pedig semmit sem tettem. Ő egy pszichopata! Segíts.-nyöszörög a férfi.

-Megőrültél?-a fiú mellé léptem hogy segítsek a székhez láncoltan de elkapta a csuklóm mielőtt bármit is tehettem volna.-Ezt nem csinálhatod! Ő egy ember.-sziszegtem mire Dean felnevetett.

-Ember? Ez a legjobb amit eddig hallottam, kislány.-kérdőn néztem rá de ő még mindig nevetve odalépett a helyiségben lévő asztalhoz ahonnan elvett egy laposüveget.-Nem így akartam elmondani, de kényszerítesz.-felelete majd miután befejezte a férfire borította az üveg tartalmát amitől úgy visított és morgott akár egy malac akit épp most fognak levágni. A kínzott személy szemeit eltakarta a sötétség. A feketeség.

-Megfoglak ölni..Winchester!!

-Ahhoz ki kellene mászni innen és mind tudjuk, nem fog menni.-vettem egy mély levegőt és felrohantam a pincéből. Mégis mi a fészkes fene folyik itt?-Jól vagy?-kacagott a felém tartó fiú.

-Mi az ott...lent?

-Ez egy démon.

-Egy démon? Hülyének nézel?

-Láttad a sárga port a..házatokban?-kérdezte én pedig bólintottam.-Kén volt, sok kén.

-De démonok nem léteznek!-karba tettem a kezem.

-Az anyukámat, Maryt is egy mocskos démon ölte meg '83 november másodikán..-motyogja egy pontra összpontosítva.-Apát hajtotta a bosszúvágy, a mérhetetlen bosszúvágy így arra tette fel az életét hogy megkeresse azt a démont aki megölte anyát de az ha valaki Winchester egyenlő a balszerencsével. Balesetünk volt amibe én majdnem belehaltam de apa..apa feláldozott egy igen nagy hatalmú fegyvert és a saját életét hogy megmentsen engem.-lehunyta a szemeit és úgy folytatta.-Az öcsém, Sammy egy éve szintügy..-nyelt egy hatalmasat én pedig magamban imádkoztam hogy ne hogy azt mondja hogy meghalt.-szóval ő is meghalt és én próbálkoztam, nagyon sokszor akartam alkut kötni a rohadt keresztúti démonokkal de a kínzásnál tovább sosem jutottam. Szóval ez lenne a Winchester család nemes története amit egyenest az utolsó Winchesteről hallhattál!-elmosolyodott majd felém fordult.