Rescued me - §Befejezett§

•Ｔｉｚｅｎｈｅｔ•

Miután kiszabadultam abból a poros gyárépületből bevágódtam a kocsimba és a legközelebbi bárba, hogy hasznosan töltsem a haszontalanná vált életem. Próbáltam az útra koncentrálni de fejemben cikázó ezer kérdés, és a könnyektől homályossá vált látás, megakadályozott ebben. A kormány hol jobbra, hol balra fordult, míg végül meg nem láttam egy bárnak tűnő kuckót, ami elé beparkoltam. Nem érdekel mennyire lepukkant volt, az egyetlen ami számított az hogy elfelejtsem ezt a mai napot, és hogy magam mögött érezhessem a fájdalmaim. Legalább órákra.

Belépve a bárba megcsapott a szokásos, dohány és olcsó alkohol szaga, ami másodpercekig a torkomba repítette a gyomrom majd vissza zuhant a helyére, akár egy lift. Alaposan szemügyre vettem az asztaloknál ücsörgő férfiakat és nőket, hátha valami ölni való lényre akadok, de átlagosak voltak, átlagosan szarul festettek. Miközben a pulthoz sétáltam átfutott az a gondolat a fejemben hogy ha belép ide valaki akkor engem is a többi közé fog sorolni, rám néz és sajnálni kezd mert, olyan szánalmas festek.

-Helló, mit adhatok?-vigyorgott rám a pultos srác, akinek láttán azonnal könnybe lábadt a szemem, zöld szemei csillogva vizslattak végig miközben sötétbarna haja kuszán meredezett felfelé, a vigyort amit az arcára varázsolt két apró gödröcske övezte.-Szóval?-krákogott egyet vissza rántva a fájóvalóságba. Olyan közel éreztem magam Deanhez mégis annyira távol voltam, őt láttam ebben a valószínűleg teljesen hétköznapi srácban, miközben...miközben az én Winchesterem csillogó szemei örökre lecsukódtak. 

-É-én egy, egy wiskeyt..kérek.

-Szellemet láttál?-kacagott miközben a kért italt töltötte egy eltörölt pohárba.

-Bocsánat..csak, nagyon hasonlítasz valakire.

-Na még sosem hasonlítottak senkihez, szívesen meghallgatnám kire.-mosolyogva elém rakta az italt, mire én a nyakamban logó medált kezdtem szorongatni, az isten se tudja miért de megnyugtat, mintha velem lenne.-Valami nem kóser igaz?-elhúzta a száját majd lassan végig nyalta ami kezdett átlökni a lótúloldalára.-Ha gondolod, a hasonmás szívesen meghallgat.-haloványan elmosolyodtam majd lehúztam a teára hasonlító löttyöt.

-Nem igazán sz-szeretnék erről beszélgetni.

-Felőlem beszélgethetünk a macskákról is de úgy nem megy hogy közben megesz a kíváncsiság mi történt veled.

-Mielőtt bármit is elkotyognék..-lehajoltam a pult alá majd a táskámban kotorászva, előhalásztam egy laposüveget.-Kóstold ezt meg.-felé nyújtottam a szenteltvízzel teli fémdarabot.

-Munkaidőben nem igen lenne szabad.-morogta miközben kivette a markomból.-De csak hogy lásd érdekel mi történt.-mosolyogva belekortyolt.-Víz?-kacagva visszanyújtotta én pedig örömmel nyugtáztam hogy nem egy démon játszik az elmémmel.-Szóval mi történt?

-Dióhéjban, van vagy is..volt egy számomra fontos személy akit elveszítettem.-szipogva elmosolyodtam majd újra a nyakamban logó medált szorongattam.

-És rá hasonlítanék?-összepréselte ajkait mire csak bólintottam.-Akkor igyunk rá.-morogta miközben újra töltötte az én és egy újonnan elvett poharat.

-Munkaidőben?-elnevettem magam amin ő is felkacagott.-Igyunk rá, és arra hogy..hogy miatta lehet most itt.

-Már mint a bárban?

-A világban!-suttogtam majd a két pohár oldala összekoccant az italok pedig már is végig folytak a torkainkon. A poharak folyton újra töltöttek ezzel a hangulat egyre felszabadultabb lett, felszabadultan éreztem magam, eszemben sem volt a vadászat, és néha még Dean sem lebegett a szemem előtt vérben ázva. Megakartam gyászolni az én vadászomat, de fogalmam sem volt egyáltalán készen állok-e rá, tudtam előbb utóbb befog következni de valamiért az utóbb, sokkal jobb alternatívának tűnt. 

-Még egy?-zökkentett ki a gondolatimból Shawn.

-Nem, nekem mennem kell már.-elmosolyodtam majd leugorva a székről, felkaptam a táskám.

-Kár. Remélem még találkozunk, Ariel.-mosolygott nekem pedig újra összeszorult a szívem.

-Ha nem itt, valahol biztos összefutunk.-ezzel sarkon fordultam majd az a kocsim felé igyekeztem, de megpillantottam neki támaszkodni egy sötét alakot így gyorsan letérdeltem 'bekötni a cipőm' hogy kivehessem a késem a táskámból. Bátran lépkedtem felé, de mikor az irányomba fordult a vér is megfagyott az ereimben.

-Helló baby!-vigyorgott. A táskám a földön landolt majd a kést magam előtt tartva felé siettem.-Valaki harciasabb ma mint valaha.-egy gyors mozdulattal kitért előlem.-Neked a gyár épültben kéne feküdnöd, halottan! Miért nem vagy ott?

-Mert minden bizonnyal nem vagyok halott?

-De lassan az leszel, mert ha nem én, akkor Dean halála fog a sírba tenni és én azt örömmel fogom végig nézni.-felnevetett én pedig kikerekedett szemmel néztem át Liam válla felett. Próbáltam meglepődést és félelmet kreálni az arcomra ami úgy látszik sikerült, mert a démon hátat fordított nekem, így tökéletes céltáblát készítve magából, a késemnek.

-Semmit sem nézel már végig!-fintorogva kihúztam belőle a kést majd a kocsimba ugrottam és elhajtottam onnan. Hirtelen eszembe se jutott az a test amit megszállt, a bosszúvágy szikrából erdőtűzzé vált és nem bírtam megállni. 

Céltanul kocsikáztam a városban, egyszerűen nem találtam a helyem, ahol régen az otthonom volt, most egy emlékekkel teli roncs és én rohadtul nem akarom ezt! Deant akarom, az arrogáns mondait, a perverz megnyilvánulásait és a makacs, mártír mivoltját, nem bírtam elképzelni úgy még egy napot hogy ne látnám.-Tényleg a sírba teszel.-suttogtam a nyakláncát markolászva, miközben a látásom fátyolos lett. Leparkoltam a házam előtt, de továbbra is a kocsiban ülve hátra vetettem a fejem. Nem bírtam bemenni, nem bírtam létezni. Letöröltem a könnyeim, persze fölösleges mert a többi vízeséshez hasonlóan követték egymást. A hátsóülsére másztam majd elfeküdtem rajta.-Üres vagyok nélküled, Wincehester.-suttogtam zokogva majd egy újabb csókot leheltem a viseltes medálra.