It is What it Is - LT ff

2. || 54. fejezet

ALICE
- Valószínű az őt érő sok stressz tehette ezt vele!  – hallottam meg egy férfi hangját, miközben próbáltam kinyitni a szemeimet.
- Értem, mindent köszönök!  – szólalt meg Louis is, majd egy ajtó csapást hallottam. A szemeim már teljesen nyitva voltak, és próbáltam felülni. Amint megtettem, sajogni kezdett a fejem, és az orromat azonnal megcsapta az undorító, de tipikus kórházi szag. Akkor tudatosult bennem, hogy hol is vagyok valójában.
- M-mi történt?  – kérdeztem a fejemet vakarva.
- Oh, végre fent vagy!  – szaladt hozzám Louis.  – Reggel egyik pillanatról a másikra összeestél, és azonnal behoztalak a kórházba. – mesélte, majd leült a mellettem lévő székre.
- Értem. – mondtam halkan. – Köszönöm!
- Ugyan, semmiség! – mosolygott.
- És mit mondtak, a babának nem lett baja?
- Semmi probléma nincs vele! – mondta biztatóan.
Hirtelen azt sem tudtam, hogy melyik bolygón vagyok, annyira szédültem. Eszembe jutott a tegnap este, és nem tudtam magamban eldönteni, hogy tényleg megtörtént-e, vagy csak álmodtam volna. Tényleg megláttam Ericet, és utána csókolóztam Louissal? Vagy csak képzeltem őket?
Ha igaz lenne az utóbbi, akkor Louis már említette volna, nem igaz?
Vagy lehet, azt szeretné, hogy feledésbe merüljön.
Bármi is az igazság, én élveztem azt a csókot.
- Teát? – szólalt meg hirtelen Louis, aki elvette a mellette lévő asztalról a bögrét.
- Igen, kérek, köszönöm! – mosolyogtam, majd átadta nekem az italt.
- Akkor jobban vagy már? – kérdezte aggódva.
- Igen.
- Csak mert akkor haza is mehetünk hamarosan, csak még el kell kérni a papírokat. – magyarázta, majd egy aprót bólintottam.

Később megittam a teát, és nem is sokkal később megérkeztek a papírokkal, és közölték, hogy hazamehetek. Egy percnél sem akartam tovább maradni, ezért Louisval távoztunk is. Mivel kocsival hozott engem ide, ezért nem is volt sok idő, mire hazaértünk. Louisnak mondtam, hogy nyugodtan maradhat még nálam a mai nap folyamán, és ő bele is egyezett.
- Amúgy hova tervezted a gyerekszobát? – tette fel a kérdést hirtelen Louis, miközben lehuppant a kanapéra.
- Hát, fogalmam sincs. – nevettem kínosan, majd eszembe jutott, hogy még Eric felajánlotta, hogy nála neveljük fel a picit, de ez már sajnos nem valósulhat meg. Azóta nem gondolkodtam rajta – Ez a lakás nagyon kis picike, azt hiszem keresnem kell majd egy nagyobbat. – néztem körül, csípőre tett kézzel. – Csak egyelőre fogalmam sincs, hol és miből. – húztam el a szám. Louis hosszasan nézett engem, amit nem nagyon értettem, s mire megfordultam volna, megszólalt.
- Ülj le ide. – mutatott a mellette lévő helyre, és úgy is tettem, ahogy kért. – Figyelj, ha szükséged lenne nagyobb helyre, akkor bármikor hozd a cuccod, és lehetsz az én házamban! – ajánlotta fel, én pedig nagyon meglepődtem.
- Úristen, Louis. Nagyon kedves vagy, de ezt nem fogadhatom el! – ráztam a fejem.
- Miért nem?
- Mert ez egy hatalmas szívesség, és nem szeretnék a nyakadon lógni egész nap! – nevettem.
- Én nem bánnám. Nyugodtan gondold át, szívesen várlak! – fogta meg a kezem gyengéden. – Én itt leszek veled mindig mostantól, ígérem! – mosolygott rám kedvesen, amit viszonoztam is. Tudtam, hogy igazat beszél, és ekkor jöttem rá, hogy mennyire is hiányzott Ő az életemből.

***hat hónappal később***
2016. november 30.
Hát ide is elérkeztünk volna.
Talán minden terhes anyuka izgatottan várja ezt az időszakot; azt, amikor már bármelyik percben megszülethet a gyermeke.
A pocakom már hatalmas, és minél jobban szeretném már a kezemben tartani a kisfiamat.
Hogy mi történt az elmúlt időszakban?
Igazából semmi különös.
Szerencsére Davidet börtönbe zárták egy jó hosszú időre, Eleanort pedig szabad lábra helyezték. Párszor jött hozzánk bocsánatot kérni, de mi nem nagyon figyeltünk rá. Aki ily módon átveri a barátait, az ne várja azt, hogy puszi-pajtik legyünk.
Josh, Bridget, Amy, Louis, és a bátyámék remek segítséget nyújtottak nekem az elmúlt időszakban, bármikor jöttek, ha segítségre volt szükségem, és sokszor meglátogattak engem. Nagyon hálás vagyok nekik.
Eközben Lana is terhes lett, és ikreket vár, tehát még jobban bővül a Parker család.
Az elmúlt időszakban új ház iránt kezdtem érdeklődni, hogy jobban elférhessek a kicsivel. Nem, nem fogadtam el Louis ajánlatát, akármennyire is kedves volt velem. Hogy miért nem?
Louis miatt. Az elmúlt időszakban sokat találkozgat egy lánnyal, akit nagyon kedvel. Ami a lényeg, hogy nem akartam közben egy terhes nő a házában lakjon, míg ő éli az életét.
Tehát Louissal nagyon jó barátok maradtunk. Kivétel nélkül minden nap meglátogat, és beszélünk. Nagy öröm volt számomra, hogy ismét ilyen jó a kapcsolatunk. Sajnos, vagy nem sajnos, de ismét sikerült visszaszereznem az érzelmeimet iránta, de erről senki sem tud. Nem szeretném, ha ez kitudódna, hogy ismét búcsút inthessek neki, egy ilyen hülyeség miatt. Tisztában vagyok vele, hogy nem szívesen jönne össze egy hisztis-kismamával, akivel ilyen múltja van. Egyébként is. Sara, akivel találkozgat sokkal szebb, csinosabb, és kedvesebb, mint én.