It is What it Is - LT ff

1. || 30. fejezet

ALICE

-Em, kérlek, ha tudsz valamit, azonnal hívjál, egy percre sem lesz kikapcsolva a telefonom.
-mondtam Emilynek, akinek a lelkére kötöttem, hogy ha az elkövetkezendő két napban történik valami, azonnal szóljon.

Már össze is pakoltam a cuccaim, becsomagoltam az ajándékokat, és pár órán belül indul is a gépünk Írország fővárosába. Hajnalra fogunk odaérni valószínű.

Szeretek este repülőn lenni, mert nagyon szép a kilátás, bár nem értem miért ilyenkor indulunk.
- Természetesen meglesz, ne aggódj.– mosolygott.

- De tényleg. Ha van valami fejlemény, azonnal szállok gépre és jövök...

- Százszor is, nyugi. – nevetett. - Na, most már nyomás, mert Benny rád vár a kocsiban. – közölte, mire meg is fogtam a táskám, és egy köszönés kíséretében el is indultam. A kocsihoz érve bedobtam a cuccaimat a csomagtartóba, és el is indultunk a londoni repülőtérre, ahova az út cirka kettő óra volt innen.

A kocsiban természetesen elaludtam, mint minden utazáskor. Álmosít az utazás, szóval ha épp nem beszélgetünk, vagy nem hallgatok zenét, akkor alszom.

Mikor kiértünk a repülőtérre, Benny felkeltett.

Elkezdtem nagyon fázni, s miután kitekintettem az ablakon, láttam is az okát. A hó csak úgy esett, mintha dézsából öntenék, ráadásul ezt egy jó erős szél koronázta meg, ami csak úgy fújta a havat.

Egyszóval, hóvihar volt.

Felvettem a kabátom, és kiléptem a járműből. Benny vitte a két táskát – nem vittünk túl sok mindent, tehát nem volt nehéz dolga. Belépve az épületbe, azonnal indultunk leadni a csomagjainkat, és venni 2 jegyet.

Hosszas sorbanállás után szerencsére mi jöttünk. Kezdtünk félni, hogy az esti járatot le fogjuk késni.

- Két jegyet szeretnénk Dublinba, a fél tizenegyes járatra. – mondta Benny a hölgynek.

- Nagyon sajnálom, de a járatot a hóvihar miatt törölték. – közölte, mire nagyon ledöbbentünk.

- És mikor lesz egy elérhető járat? – kérdeztem reménykedve, hogy csak pár óráról lesz szó.

- Sajnos nem tudjuk, az előrejelzések szerint az erős havazás el fog tartani egy ideig. Ki lesz majd írva arra a digitális táblára, ha indulni fog egy járat. – mutatta.

- Köszönjük. – mondta végül Benny, majd elhagytuk a sort.

- Nagyszerű, akkor itt fogunk éjszakázni? – idegeskedtem.

- Valószínű. – morogta Benny. – Felhívom papáékat, hogy mi történt. – mondta, és már a füléhez is emelte a telefonját. Én addig ülőhelyet kerestem, mert ne fogok egy éjszakát végig állni, az biztos!

Miután Benny visszatért, elmentünk keresni egy helyet, ahol tudnánk enni, hisz már nagyon éhesek voltunk.

Két óra elteltével sem változott semmit az időjárás. Benny vállára dőltem, és próbáltam elaludni. Kabátomat összehúztam magamon, mivel elég hideg volt. Az egész reptéren hatalmas volt a tömeg, hisz ünnepek előtt állunk, mindenki meg meglátogatni családját, ráadásul nem is nagyon indulnak a gépek az időjárásra tekintve. Hosszú esténk lesz, az biztos.

Kellemes ünnepeket, Alice!

EMILY
Niallel tegnap megbeszéltük, hogy átjön hozzánk. Anyuék elmentek egy ismerőseikhez, és mivel nincs itt Louis, teljesen egyedül lettem volna a kisöcsémmel. Ernest már mélyen szundikált, mivel az óra már este tizenegyet ütött.