1. || 22. fejezet

1.1K 68 5
                                    

ALICE
/2013. december 10./
A kellemes szundikálásomat az zavarta meg, hogy csorog rólam a víz; melegem volt, és valami nyomta a mellkasomat. Kinyitottam a szemem, megnézzem, mi is pontosan ez a tényező.

Rögtön elmosolyodtam, mikor megláttam. Louis édesen szuszogott, feje mellkasomon, karjaival pedig erősen szorított magához. Ilyen pózban feküdtünk a kanapén.

Végig simítottam haján, majd megpróbáltam kimászni alóla. Mikor már sikerült volna, megmozdult. Megragadta csuklóm, és visszahúzott.

- Egy icipicit maradj, szülinapos! - mondta álmos, rekedtes hangon.

- Köszönöm a tegnapi napot! - simítottam végig az arcán. - De ha este is nagy legény voltál, reggel is legyél. - pattantam ki mellőle, majd eltűntem a konyhába reggeliért. Bedobtam két kenyérdarabot a pirítóba, közben pedig öntöttem egy kis narancslevet két üvegpohárba.

Visszanéztem a nappaliba, ahol Louis már felülve dörzsölte álmos szemeit, próbált észhez térni. Nem tudtam nem figyelembe venni a kupit a nappaliban, ami a tegnap este eredménye volt. Eléggé be voltunk csípve, arra emlékszem, hogy Niallel rengeteget táncoltunk, míg Louis és testvére sem maradtak ki a jóból.

A pirítós kidobta a kész kenyereket, majd rátettem egy tányérra, és megvajaztam. Mire vinni akartam a fiúnak a "csodás" reggelit, ő már az asztalnál ült, egy kép volt a kezében. Mosolygott.

- Ez szerintem egy tök jó kép kettőnkről. - fordította felém. A képen épp vágom fel a tortát, míg Louis hátulról ölelt, huncutul mosolygott, viszont ekkor még biztos nem ivott.

Aranyos kép volt.

- Igen, az. - tette le az asztalra, majd nekikezdtünk a reggelinek.

- Emlékszel azért a tegnapra? - nevetett.

- Persze! Miért kérded? - tettem fel a kérdést, mire csak hangosan felnevetett. Erre játékosan beleütöttem a vállába.

- Hé! Nagyon kis vicces voltál. - simított végig a karomon, mikor látta, hogy bevágtam a "durcit".
Hirtelen megrezzent a telefonja, majd megnézte az érkező értesítést.

- Sajnálom, mennem kell. - dugta vissza a zsebébe a készüléket. - Nagyon köszönöm a reggelit. - állt fel, és betette a tányérját, és a poharát a mosogatóba, majd én is felálltam. Felhúzta cipőjét, felöltözött, és megállt előttem. Mindenféle "előrejelzés" nélkül magához rántott, a következő pillanatban pedig már szenvedélyesen csókolt. Nyaka köré fontam karjaim, és élveztem amit csinál.

- Vigyázz magadra! - mondta, miután elváltunk. Elmosolyodtam.

- Te is. - engedtem el kezét, majd megfordult. - Szia! - köszöntem el, ahogy ő is, majd otthagyott egyedül a házba. Felkocogtam a szobámba, átvenni a tegnapi ruhámat - ami valójában Emilyé.

Letusoltam, megmostam a hajam, majd hallottam, hogy valaki megérkezett. Felkaptam a ruháim, és leszaladtam. Benny volt az, kezében egy kicsi szatyorral.

- Bocsi, hogy csak itt hagytalak, csak nem volt itthon gyógyszer, én pedig másnapos vagyok! - nevetett kínosan.

- Semmi baj. Azt hittem fent vagy a szobádban, és alszol.

- Louis elment? - kérdezte.

- Igen, nem rég.

- Van valami terved mára?

- Mi azt illeti, van. Be akarok menni Janehez, beszélni akarok vele. - magyaráztam.

- Gondolom rengeteg kérdés van ezzel kapcsolatban a fejedben. Jól teszed, hogy elmész, de legyél óvatos.

It is What it Is - LT ffWhere stories live. Discover now