2. || 37. fejezet

676 48 4
                                    

Körülbelül fél óra alatt haza is értem, ahol a házba belépve azonnal átvettem a piszkos öltözékem. Egy hasonló, fekete ruhát vettem magamra, – még a végén azt hiszik, hogy csak ezt az egy színt ismerem – majd visszafele már nem gyalog terveztem az utat, hanem autóval, így lerövidítve annak időbeli hosszát.
Persze sajnos nem jött össze.
A kocsim természetesen szerencsémre nem kívánt elindulni. Nagyszerű, visszafele is mehetek gyalog, illetve majd hogy ha hazajövök is.
Ismét átkószáltam az utakon, majd mikor a helyszínre értem, a zene hangosan ment. Eric már biztos, hogy itt van.
Hirtelen izgulás fogott el, majd végignéztem magamon, hogy minden rendben van-e rajtam. Mikor megállapítottam, hogy igen, akkor beléptem a házba. Az emberek kettő-három csomóban voltak, kezükben egy-egy itallal, páran táncoltak, és élvezték az itt töltött időt.
Szememmel Ericet kerestem, de egy ideig nem találtam.
Tettem még egy pár lépést, majd meghallottam Josh hangját.
- Ezt te nem értheted! Jaaaj! – fogta a fejét nevetve, miközben keze Amy vállán volt.
- Sziasztok! – léptem oda hozzájuk.
- KisParker, végre itt vagy! – karolt át hirtelen, és magához szorított.
- Igen. – nyögtem, mert nagyon erősen tartott.
- Eric! Gyere ide, itt a kis szöszid! – kiabált olyan hangosan, hogy a fülemet be kellett fognom.
- Halkabban már! – ütöttem bele a mellkasába nevetve.
- Josh, olyan vagy, mint egy gyerek! – mondta Amy a fejét rázva.
- Megszállt egy gyermek lélek, gooond? – emelte ki az utolsó szavát.
- Dehogy.
- Itt vagyok. – jelent meg a szülinapos nagy örömömre.
- Hát te ki vagy? – játszotta a hülyét Josh.
- Bocs, késtem. – nevetett.
- Szia, Késtem! – röhögött Amy.
- Késik? Tudtam, hogy terhes vagy te hülye ribanc. – szívózott vele Josh, mire Eric megrázta a fejét.
- Fiú, vagy lány? – tettem fel a kérdést kuncogva, majd szeme felcsillant, mikor meglátott engem.
- Ó, hát itt a kedvenc szőkém! – ölelt át szorosan a derekamnál fogva. Természetesen nagyon örültem neki, így karjaimat a nyakánál összefontam. Gyengéden megemelt egy picit a talajról, és teljesen belemerültem illatának kis felhőjébe.
- Na, kérdeztem valamit! – húzódtam el tőle, mire elnevette magát. Kezemet hasára tettem, amin keresztül megéreztem kockáit, s picit kirázott a hideg.
- Kisfiú, és nagyon rosszcsont gyerek, mindig rugdos.
- Csak vigyázz, el ne folyjon a magzatvized. – veregette meg a vállát Amy.
- És ki az apa? – kérdezte Josh.
- Alice. – húzott maga mellé röhögve.
- Micsoda? Eric, már megint csalsz? Jó... Amúgy sincs szükségem rád! – sértődött be, mi pedig alig tudtuk visszatartani a nevetést. – Mindenkit utálok!
- Engem is? – kérdeztem.
- Kivéve téged, te aranyos vagy. – mondta, majd arrébb állt. Hirtelen egy kezet éreztem a csuklómon, ami húzni kezdett. Tudtam, hogy Eric volt az, hisz Amy előttem állt, Josh pedig az előbb ment el.
A szobája ajtaja előtt megállt, és a falnak nyomott. Hosszan nézett a szemembe, majd ajkait az enyémre tapasztotta. Hevesen csókolt, miközben tenyere a derekamon pihent, egyszer-kétszer megszorongatva azt. Kezeit végigvezette a gerincemen, ami kellemes borzongást váltott ki belőlem. Megsimította az arcom, majd elvált tőlem.
- Sajnálom, Ali, csak annyira hiányoztál... Most pedig itt állsz előttem, és... Hihetetlenül gyönyörű vagy! – nyomott még egy puszit a számra, amivel kuncogásra késztetett. Átkaroltam nyakát, majd homlokomat az övéhez nyomtam.
- Te is nagyon hiányoztál nekem. – suttogtam ajkaira, s most én csókoltam meg.
- Ember! Csak a budira akartam kijönni, nem ezt nézni! – szólalt meg egy női hang. Gyorsan szétváltunk, majd megláttam ki az. – Úristen... Ti most? – ismert fel minket Bridget. Hirtelen észbe kaptam, hogy én most komolyan a legjobb barátommal csókolóztam az előbb? És még mennyire élveztem!
- Ne beszélj sokat Bri, még bepisilsz! – mondtam, majd elváltam a fiútól, és a mosdóhoz mentem Bridgettel. Behúztam a fürdőszobába, és becsaptam az ajtót.
- Júj, Ali! Nagyon örülök nektek, gratulálok! – sikítozott.
- Nem járunk. – morogtam oda idegesen.
- Akkor mi volt ott az előbb? – kérdezte aggódva.
- Nem tudom. Magával ragadott a hév, és nem tudtam leállni. El tudom képzelni, most mit hisz rólam! – keseredtem el.
- Ahogy láttam, ő is eléggé benne volt ebben, biztos hogy érez valamit irántad.
- Pontosan! Legjobb barátok vagyunk! Olyan, mintha a kishúga lennék neki. Legalább is, ezt mondta nekem... – ráztam meg a fejem – Nem akarok még egy barátságot tönkretenni azzal, hogy beleszeretek a fiúba, egyszerűen nem tudom, mi van velem! – könnyezzem meg, emlékezve Louisra.
- Miért, volt már veled ilyen? – kérdezte. Nem tudott semmiről, hisz három éve még nem ismertem Brit. Eszembe jutott az utolsó beszélgetésem Louisval, ami bármikor eszembe jut, összetöri a szívem. – Ali! Hé, ne sírj! – ölelt meg. – Mesélj! – kérte, majd elfordította a fürdőszoba kulcsát a zárban. Leültem a kád szélére, majd sóhajtottam egyet.

It is What it Is - LT ffWhere stories live. Discover now