It is What it Is - LT ff

2. || 45. fejezet

A ház előtt kitettek, majd felkísértek a lakásomhoz. Pont abban a pillanatban jött ki Josh is az övéből.
- Sziasztok, lányok! – integetett mosolyogva. Sokkal jobban van már az elmúlt napokban, és ezt nagyon jó volt látni. – Épp hívni akartalak titeket, hogy nem-e akartok átjönni egy kicsit dumálni, meg ilyenek. – vakarta a tarkóját.
- De, szívesen! – válaszolt Bridget elpirulva, amit kissé furcsának találtam, de nagyon aranyos volt.
- Én is mindjárt megyek, csak még valamit el kell intézzek itthon. Majd kopogok, okés? – mondtam, majd bólintottak egyet, és az ajtómhoz fordultam.
Tudtam, hogy nyitva lesz, hisz Eric nálam maradt éjszakára. Meglepetést szerveztünk Joshnak, amiről csak mi ketten tudtunk.
- Szia, édesem! – köszöntött, mikor meglátott, majd odajött hozzám egy rövid csókra. – Mehet akkor? – tartotta kezében a kiscicát. Ez lett volna a meglepetés. Joshak vettünk egy macskát, hisz nem akartunk, hogy ezentúl magányos legyen a házban.
- Naná! – mosolyogtam rá, majd elvettem tőle a kis apróságot, és a kezemben simogattam, amit dorombolással díjazott. – Esküszöm, ha nem Joshnak vinnénk, megtartanám! – csodáltam a kölyökmacskát.
Eric előlépett egy kis dobozzal és egy kis pléddel, amibe beleraktuk a cicust. Nem fedtük le a dobozt, csak így vittük át a szomszédba. Az ajtó nyitva volt, így kopogni sem kellett.
- Hoztam egy vendéget is Josh! – mondtam, miután beléptünk az ajtón, és a nappaliba mentünk
- Honnan halásztad elő ilyen hamar Ericet? – röhögött.
- Az most nem fontos. Most viszont szeretnénk valamit átadni neked, aminek nagyon reméljük, örülni fogsz! – mondtam, majd ránéztem Ericre vigyorogva. Letettem a dobozkát, mire a kiscica kimászott a helyéről.
- Istenem! – kiáltottak fel a lányok. – De édes!
A cica kíváncsian szagolgatta az új helyet, ahova elhoztuk.
- Ó, ez nagyon kedves tőletek, köszönöm szépen! – vette a kezébe az új gazdája. – Ahogy látom, ez egy kis kandúr! – nevetett, tele boldogsággal a szemében. – Tényleg nagyon köszönöm nektek! – nézett ránk.
- Igazán nincs mit! – mondtam, majd Eric megfogta a kezem.
- Nekünk is hozhatnátok legközelebb! – szólalt meg Bridget, mire felnevettünk
- Az biztos, hogy Eric lesz a neve! – simogatta a cicát Josh.
- Nagyon megtisztelsz, haver! – ült le mellé a földre.
- Tudod, hogy szeretlek haver!
- Melegek. – nevettek Amyék.
- Alice, vigyázz, mert a kandúrod más felé hajlik! – röhögött Amy.
- Hé, ha tényleg meleg lennék, akkor is jól esne, ha támogatnál! – fordult hozzá Josh.
- Ki mondta, hogy nem támogatnálak? – tartotta fel két kezét a lány.
Leültem hozzájuk a földre, és csak akkor tettem fel magamban a kérdést, hogy miért nem a kanapén ültünk, de így viccesebb volt, így nem szóltam.
- Uu, felelsz vagy merszezzünk már! – játszotta az izgatott kislányt Amy.
- Oké, de ahhoz meg kell innom egy üveg sört! – állt fel Josh.
- Segítek, hogy kettő üvegünk is legyen! – ment utána Eric is.
- Alkoholisták! – kiabáltam utánuk.
- Eric, szólj rá az asszonyra, hogy kussoljon! – hallottam, ahogy Josh röhög, majd megráztam a fejem. A kiscica leült elém, és hatalmas zöld szemeivel engem nézett.
- Gyere ide! – vettem az ölembe, és a pocakját simogattam.
- Alice! Mitől voltál ma rosszul? – ültek közelebb a lányok.
- Nem tudom. – hajtottam le a fejem.
- Megjött?
- Nem. – ráncoltam össze a szemöldököm.
- Óóó, de cuki, a te Ericedet is így szoktad simogatni? – tért vissza Josh.
- Kussolj, Josh! – hallottam, ahogy Eric nevet. Ő is visszajött hozzánk a nappaliba, majd nekiláttak az italuknak. Egy kis beszélgetés közben el is fogyasztották, majd Josh letette középre az üvegét. Megpörgette, s mire megállt volna az üveg, a macska odarohant, és játszani kezdett vele.
- Mi cuki már! – sikított fel Bri.
- Jaja!
- A cica kipörgette Amyt és Josht. Amy kérdez, Josh válaszol! – mondta Eric egy korty után
- Felesz vagy mersz?
- Merek!
- Sétálj végig alsógatyában az utcán, és kérdezd meg mindenkitől, hogy mizu! – hadarta el Amy.
- Ezt előre kitervelted, igaz? – nevetett.
- Bizony.
- Nos, nem vagyok beszari! – állt fel, és lekapta a pólóját. Mire az ajtóhoz ért, már nadrág sem volt rajta.
- Nézzük az ablakból! – javasoltam, majd mindannyian odaszaladtunk. Eric elővette a telefonját, és levideózta, miközben levegőért kapkodva röhögött. Josh teljesítette feladatát, mindenkitől megkérdezte, hogy van, és mindenki nevetett rajta, majd visszaszaladt a lakásba.
- Hivatalosan is utállak Amelia! Meg mindnekit! Kapjátok be! – mondta bezárva az ajtót, de nem bírt leállni a kuncogással. Felkapta cuccait majd visszaült közénk. – Valaki pörgessen helyettem, most meg vagyok sértődve! – fonta össze a karjait mellkasa előtt.
- Ó, ne legyél! – nézett á Bri, majd szájon puszilta.
- Váó, ez meg mi volt? – kérdeztem mosolyogva.
- Most attól, hogy jobbak vagyunk, mint ti Erickel, nem kell fangörcsöt kapni! – nevetett Josh a lánnyal, aki megölelte a fiút.
- Baszki, kajak csak én vagyok már itt szingli!? – háborodott fel Amy.
- Gratu skacok! – mondta Eric.
- Köszönjük! – mondták egyszerre boldogan. Én is nagyon örültem nekik, hisz nagyon összeillenek, és cukik.
Josh megpörgette az üveget, majd megállt Ericen.
- Eric, felelsz vagy mersz?
- Merek.
- Mondj valami olyan cukit Alinak, mint én vagyok! – csapta oldalra haját Josh.
- Az nem lesz nehéz, mert te nem vagy az! – trollkodott a barátom.
- Ezt megbánod te vízilófejű!
Eric felém fordult.
- Alice, életem! Te vagy, ki kitölti üres szívem hiányos részeit, érted kelek, érted...
- Bla, bla, bla, kis lószar. – mondta nyávogós hangon Josh, mire mindenki felnevetett.
- Mi volt ez? – kérdezte tőle Amy kuncogva. Eric csak a szemembe nézett, és közelebb hajolt hozzám.
- Ne baszd el a pillanatot, Josh! – kiáltotta, még mielőtt megcsókolt volna.
- Meg sem szólaltam! – röhögött, majd Eric végleg megcsókolt. Josh viszont valamin nagyon nevetett, szinte már vörös volt a feje.
- Min nevetsz?
- Sajnálom skacok, be vagyok állva! – könnyezett meg a nevetéstől.
Az én jókedvem viszont hamar elszállt. Ismét rám tört a rosszullét, és azonnal szaladtam a mosdóba, ahol a kiürítettem gyomrom tartalmát, miután magam után bezártam az ajtót.
- Úristen, Alice, jól vagy? – hallottam meg az aggódó barátaim hangját. Egy kis hezitálás után válaszoltam.
- I-igen...
- Mi volt már ez megint? – kérdezte Amy.
- Megint? – hitetlenkedett Eric. – Ezelőtt is volt már rosszul?
- Igen, ma futásnál. – mondta Bri.
- Alice, elnézést a kérdésért, de nem vagy esetleg véletlenül terhes? – kérdezte hirtelen Josh komolyan, mire a szívverésem is kihagyott egy ütemet.
- Micsoda? – kérdezték a lányok.
Bármilyen furcsán hangzott Josh kérdése, lehet, hogy igaza van. Erickel voltunk már úgy együtt, ráadásul nemrég meg kellett volna jönnie.
- Eric, hová mész? – hallottam az ajtó túloldalán Josh halk hangját.
Úristen, mit szólhat vajon ehhez Eric, ha mindez igaz? Korai lenne neki az apaság? Egyáltalán szeretne velem családot alapítani? Vagy ez most tönkretenné a terveit a jövőre nézve.
Hisz nekem is korai lenne ez az egész, bármennyire is szeretem a gyerekeket.
- Alice, elmenjünk Brivel a patikába? – hallottam meg Amy hangját.
- Igen, kérlek. – mondtam halkan, de biztos voltam benne, hogy hallották. Váratlanul ismét hányingerem lett, és megfogva hatalmas hajzuhatagomat ismét feljött az, aminek nem kellett volna.
Hátradőltem a falra, és felhúztam lábaim, átkarolva azokat.
Mi lesz most?
Húsz évesen lennék anyuka?
Nekem ez nagyon korai, hisz még csak most vettek fel az egyetemre. Mit fognak ehhez szólni a barátaim, és a családom? El fognak ítélni?
És ami fontosabb.
Képes lennék felnevelni egy kisbabát?
Eric vajon mit szól ehhez?.. Nem hiszem, hogy örül neki, hisz most is itt hagyott.
El sem tudtam képzelni.. Mi lesz, ha emiatt elhagy? Ha ezzel romba döntöttem az életét? Tudom, hogy az egyetem után el akarja kezdeni a rezidensképzést, és ki tudja mikor akart volna családot alapítani, és kivel.
De még ha meg is utál emiatt, kétlem, hogy a gyereket is megfogja. Ennyire azért ismerem, tudom, hogy nagyon jó ember, és nem hagyná el a csöppséget.
Vajon ki fog akadni, ha tényleg terhes vagyok? Egy tőle négy évvel fiatalabb nőtől lesz gyermeke?
Hirtelen összegyűltek a könnyek a szememben, és lefolytak az arcomon. Rengeteg kérdés volt a fejemben, és össze voltam zavarodva.
Hirtelen az ajtó nyílt, és Bridget beadta a tesztet.
Felálltam, és odamentem hozzá.
- Mondd meg a többieknek is, hogy sajnálom, hogy elrontottam az estéteket. – hajtottam le a fejem.
- Ne butáskodj, Ali. Mi itt vagyunk neked, együtt izgulunk érted! – mosolygott rám.
- Köszönöm! – mondtam, majd becsuktam az ajtót, és kibontottam az említett tárgyat a csomagolásból.
Hihetetlen, hogy ezt most Josh lakásán fogod megcsinálni, míg a barátaid kint várnak rád. – mondtam magamban.
Megcsináltam a tesztet, és vártam.
Vártam, hogy a sok kérdésemre választ adjon ez a szerkezet.
A percek óráknak tűntek, mialatt az egész lakásban csend uralkodott és feszültség, csak az én szipogásomat hallottam.
Mi lesz, ha Eric emiatt elhagy, vagy megromlik a kapcsolatunk?
Azt nem bírnám ki, hisz szeretem.
Nagyon féltem az eredménytől.
Telik az idő.
Tik-tak.
Remegve emeltem fel tesztet, és megnéztem az eredményt:
Két csík.
Pozitív.