It is What it Is - LT ff

2. || 37. fejezet

*2013. december 31.*
Az egész város fel van dobva. Hangos zenével, és tűzijátékkal várják az újév eljövetelét. Nem nagyon láttam értelmét az egésznek, hogy őszinte legyek; csak az évszám változik meg, semmi komoly.
Nem nagyon szerveztem semmilyen bulit, vagy baráti összejövetelt erre a napra. Ami az elmúlt időszakban történt, még fel kell dolgoznom, ahhoz pedig magányra van szükségem.
Ehhez pedig nincs is jobb mód arra, hogy havat lapátoljak a ház előtt. Semmi kétség, erre a munkára senki nem jelentkezik a házban. Nem női munka, de most ez volt a feladatom, és meg fogom csinálni. Tehát felszedtem egy kis havat, majd a kupacra dobtam. És így folytatódott tovább, és tovább.
- Au! – hallottam egy fájdalmas kiáltást a hátam mögül. Gyorsan megfordultam, és láttam, hogy Louis a földön ült. – Jaj, a seggem! – fogta meg a fájós testrészét, mire felnevettem. Boldog voltam, hogy látom. A rendőrségi ügyek óta nem volt erre alkalmam, és nem is kerestük egymást. – Ne nevess, Alice. Nem vicces. – morogta, majd felállt.
- Elcsúsztál?
- Mint látszik, igen! – mondta, majd lesöpörte magáról a jeget.
- Mi újság van veled mostanában? – kérdeztem kedvesen, míg az arcát tanulmányoztam. Sötét volt, csak az utcai lámpa világította meg, így tökéletesen láttam gyönyörű szemeit.
- Nem mindegy az neked? – kapta fel a vizet.
- Jól van, nem kell azonnal nekem esni! – fordultam vissza, a hókupachoz. Nem értem, miért ilyen velem még mindig.
- Meg ne sértődj most, mert nem tudom, hogy mit csinálok! – vette lentebb egy kicsit a hangerejét. – Angelaval lesz randim, így jobb? – csapott a combjaira, s elszomorodtam.
- Az az Angela, aki megcsalt téged? – kérdeztem halkan, majd felnevetett.
- Neked ahhoz semmi közöd!
- Louis, az a lány dobott téged, csak mert kerekesszékes voltál! Szerintem inkább kerüld a csajt, nem érdemel meg téged! – javasoltam neki védelmezően. Mérgesen ökölbe szorította a kezeit, majd összeráncolta a szemöldökét.
- Nem kell itt játszanod a féltékenyt!
- Mi? Én... Én nem vagyok... – kezdtem bele, nagyot füllentve.
- De, kurvára az vagy! Vedd már észre magad, és szállj le a földre! Nem körülötted forog ez a kibaszott világ! – kiabált, mire felém közeledett, de én hátraléptem párat.
- Én csak nem akarom, hogy csalódást okozzon neked az a lány. – suttogtam magam elé szomorúan.
- Elég bajom volt már abból, csak mert rád hallgattam, szóval most az egyszer kussolj el, megértetted? – folytatta, mire hevesen bólintottam hallgatva, és könnyeimmel küszködve. – Én nem hittem, hogy ilyen vagy. Elbasztad a barátságunkat az önfejűségeddel, és azzal, hogy kevered a szart.
- Sajnálom. – tört meg a hangom.
- És főbbként azért, mert belém szerettél! – beszélt már teljesen normális hangnemben. – Hát képzeld, én nem szeretlek, és nem is foglak sohasem, ezt fogadd el! Maradj ki az életemből! – fordult meg elindulva, ezzel befejezve a mondandóját. Igaz, már alig bírtam talpon maradni a hallottaktól, utána eredtem. Nem hagyhatom ezt!
- Rendben, de ne menj el azzal a lánnyal! Kérlek...
- Takarodj innen! – mondta lekezelően. Szemei sötétek voltak, tele haraggal. – Soha többé nem akarlak látni! – mondta, majd végleg elszakadt a cérna. Szívem millió darabra törtek bántó szavaitól, és megállás nélkül sírni kezdtem. Térdre estem, és nem akartam elhinni, hogy mi történt. Sajnos ez nem csak egy rossz álom volt. Megbántottam Louist, és most elintéztem magamnak, hogy egy jó ideig nem fogom többet látni.
Az utca közepén itattam az egereket, miközben eldördültek a tűzijátékok, köszöntve az újévet.

*jelen*
- Elveszítettem egy fontos személyt, csak mert szerelmes lettem, viszonzatlanul. – mondtam a mondandóm a barátnőmnek, már megnyugodva. – Azóta nem is láttam Louist egyszer sem.
- Nagyon sajnálom Ali. – simította meg a vállam.
- Mi van velem? Nem tudok egy fiúnál különbséget tenni a barátság és szerelem között?
- Dehogynem tudsz! Gondolj bele, Joshba se vagy szerelmes, mégis jól megvagytok.
- Az igaz. – nevettem.
- Eric biztos, hogy nem olyan, mint Louis. Ericen látszik, hogy érdekli, mi van veled. Szerintem beszéld meg vele! – javasolta.
- Rendben. – adtam be a derekam. – Bocs, hogy feltartottalak.
- Igazán semmiség! – mosolygott, majd mindketten elhagytuk a fürdőt. Visszapillantottam az előző helyünkre Erickel, már nem volt ott. Sóhajtottam egyet, majd Bri szavait a fejembe tartva keresni kezdtem a fiút.
- Alice! – hallottam meg egy fiú hangját. Hátrafordultam, s láttam, hogy Josh az. Kérdőn ránéztem, majd folytatta.
- Te ugye csodaországból jöttél? – kérdezte halál komolyan. Igen, ilyen Josh, aki alapból bolond, de még ivott is.
- Igen, igen, onnan vagyok. Nem tudod esetleg, merre van Eric? – kérdeztem.
- Az előbb ő öntötte nekem a piát, de amúgy passz, keresd meg. – mondta, majd tovább ment énekelve. A Josh féle tanács mindennél jobb.
Nyugi, Ali, nem olyan nagy ez a ház. – nyugtattam magam. Bár inkább nem is emiatt kellett volna. Nagyon féltem attól, hogy perceken belül egy nagyon jó barátomat fogom elveszíteni, ha elcseszem. Mint a régi időkben.
Sóhajtottam egyet, és elindultam arra a helyre, ahova a legvalószínűbb, hogy Eric mehetett, mert sehol nem találtam. Ennyire azért ismerem.
Gyanúm beigazolódott; Eric az teraszon ült egy kis székben. A poharát, és a benne lévő löttyöt tanulmányozta lehangoltan. Rossz volt látni, hogy nem élvezi a buliját. Vajon miért?
- Hé! – szóltam oda halkan. – Valami baj van?
- Oh, szia, Ali. – ijedt meg egy picit. – Sajnálom, hogy letámadtalak az előbb, csak azt hittem, neked is tetszeni fog. – hajtotta le a fejét szomorúan.
- Honnan veszed, hogy nem tetszett? – kérdeztem.
- Úgy elszaladtál, nem is mondtál semmit, azt hittem, hogy megbántottalak.
- Jaj, Eric, dehogy is! – ültem le székének karfájára. – Ha már erről van szó.. – simítottam meg ujjaimmal az alsó ajkamat – Élveztem.
- Valóban? – kérdezte csillogó szemekkel, mire bólintottam. Átölelt, és adott egy puszit az arcomra. – Ennek örülök.
- Menjünk vissza a többiekhez, hisz ma te vagy az ünnepelt, és nem szeretném, ha szomorú lennél! – mosolyogtam rá.
- Rendben. – állt fel utánam. – De még egy kérdés...
- Mondd. – kértem, majd megfogta a kezem.
- Már egy hosszú ideje nagyon jó barátok vagyunk, és szeretném, ha ez megváltozna... – beszélt idegesen. – Tehát, lennél a barátnőm, Alice?
Aranyos volt, ahogy zavarban volt, ezt egy mosollyal díjaztam.
- Örömmel. – válaszoltam neki, majd egy csókkal megpecsételtem a válaszom.