Időhullám (befejezett)

Julia

Julia már harmadik napja lakott Elisáéknál, és semmire nem panaszkodhatott. Elisa és Pedro anyukája remek szakács volt, és rengeteg olyan ételt kóstolt meg, amikről eddig még nem is hallott. A legjobban az "olasz" ételek ízlettek neki. A család időnként átváltott egy másik nyelvre, ami Juliát egy kicsit a birodalom hivatalos nyelvére emlékeztette.

- Anyukád nagyon jól főz. - áradozott Julia, miközben reggeli után felfelé tartottak a lépcsőn.

- Á, anya főztje még semmi a nagyiéhoz képest. A nagyszüleim Róma mellett laknak, és minden nyáron megyünk hozzájuk. Olyankor mindig legalább tíz kilót hízok!

Julia mosolygott. Már megszokta, hogy bizonyos szavakat nem ért, és szinte azonnal listát készített magában a lehetséges jelentéséről. A kiló valami súlymérték lehetett.

- Ma mit csinálunk? Ömlik az eső, kénytelenek leszünk bent maradni. - jegyezte meg Julia, kipillantva az ablakon.

- Kimehetünk a tornácra, afölött van tető. Mit szólsz?

- Jó.

- De adhatok kölcsön egy széldzsekit meg gumicsizmát, és akkor játszhatunk Baconnel is. Kivisszük a frizbit a kertbe.

- Benne vagyok.

Bacon Elisa kiskutyája volt, egy nyughatatlan, virgonc, hosszú szőrű barna kölyök. A frufruja a szemébe lógott, Julia nem is értette, hogy lát. Amint kiléptek a tornácra, máris odaszaladt hozzájuk a kis szőrgombóc. Furcsán, ugrálva ment, mintha örökké valami bonyolult vitustáncot járna, pörögve és bólogatva. A feje túlságosan nagy volt a testéhez képest, és mindig ide-oda járt, amíg megszagolt egy virágot vagy felpillantott egy kis sajt reményében.

- Bolond ez a kutya - nevetett Elisa, egy  jókora falat sajttal a kezében - Nem virslit vagy bármilyen húst eszik, nem, Bacon csak a sajtot szereti!

Bacon fáradhatatlanul ugrálni kezdett, Elisa pedig fürgén próbálta kikerülni. Végül a kutya megkaparintotta a finomságot, és egy jókora bokor alá bújt a kincsével. Amíg Julia nézte, ahogy Bacon a sajtot eszi, Elisa elővett valamit egy pókhálós létra mögül.

- Tessék, egy gumicsizma. A bátyámé volt - itt elfintorodott - de csak ezt találom. Egy pillanat és hozok neked esőkabátot.

A gumicsizma sima, színes anyagból készült, és valóban vízállónak tűnt. Elisa egy piros kabáttal tért vissza, aminek jókora csuklyája is volt. Egy esőálló kabát. A lány másik kezében egy világító színű - "neonzöld" - korong volt, a frizbi, ami Baconkedvenc játéka volt.

- Bacon! Hozd vissza - mondta határozottan Elisa, és eldobta a frizbit.

A kutya engedelmesen visszahozta. Hosszú ideig csinálták így, azután Elisa és Julia egymásnak dobálta, Bacon pedig ugrált, próbálta elkapni.

- Tudod miért hívjuk Baconnek?

- Nem én.

- Viccből hívtuk így, mert már a szalonna szagától is menekült. Semmiképp nem lett volna hajlandó lenyelni. Pedro sajtnak akarta nevezni, de az túl rövid, meg nem is hangzik jól, hogy "Sajt, gyere ide!". Erre elkezdtük Baconnek hívni, és ráragadt a név.

Julia eldobta a frizbit. Elisa könnyedén elkapta, majd visszadobta. Julia csak ugorva érte el. A következő dobás rosszul sikerült, Bacon elkapta a korongot, így Juliának oda kellett dobnia egy sajtot. A játék lényege az volt, hogy aki elrontotta a dobást, oda kellett, hogy adjon egy darab sajtot a kutyának. Akinek előbb fogyott el a sajtja, az veszített.

- Elegem van az esőből - szólalt meg egy kicsit később Elisa - menjünk be. Lassan ebédelünk.

Sziasztok! Ez egy rövidebb rész lett, igazából csak Julia mindennapjait akarja bemutatni. Köszönöm mindenkinek, aki olvassa, aki vote-ol vagy kommentel. Köszönöm a támogatást, a díjakat és a bátorítást!