Időhullám (befejezett)

Caroline

- Huh, sziasztok! Hazaértem!

- Szervusz Caroline! - kiabált José.

- Igazán megtanulhatnád azt a kis szócskát, hogy "szia". - morgott Caroline, miközben lerakott két nejlonzsákot a földre. Lerúgta a cipőjét, felakasztotta a kabátját és besétált a nappaliba.

- Vettem pár dolgot. - jelentette ki, majd elkezdett kipakolni az egyik zsákból. - Például hoztam neked ruhát.

- Nahát, köszi szépen - mosolygott Julia, és átvette a neki készített ruhacsomagot.

- Meg hoztam holnapra kaját, és beugrottam a kedvenc éttermembe, vacsoráért. Szóval asszem, most ehetnénk. Megterítenél, Julia?

Amíg a lány terített, Caroline előpakolta a többi, háztartáshoz szükséges dolgot, valamint néhány tollat és egy új füzetet. José is segített neki, de amikor meglátott egy villanykörtét, egészen elképedt.

- Ez mire jó? - kérdezte, miközben óvatosan forgatta a törékeny tárgyat.

- Micsoda? - kukkantott ki Caroline a fürdőből. Éppen a kezét törölte. - Az egy villanykörte. Világít.

- Hogyan? Hol lehet meggyújtani? - José finoman megkocogtatta.

- Ja, így magában nem jó semmire. Ott a lámpa, abba kell belecsavarni - mutatott a fejük fölött lévő alkalmatosságra - itt pedig a kapcsoló, ezzel lehet "meggyújtani", ahogy mondtad. Ez is elektromossággal működik. Viszont utálom kicserélni, mert nincs elég magas szék, hogy kényelmesen elérjem, mindig lábujjhegyen kell ágaskodnom, és mindig félek, hogy leesek. Hiába, nem vagyok egy égimeszelő.

- Megcsináljam? - ajánlkozott a fiú.

- Hát, talán inkább ne... A végén még megráz az áram.

- Akkor felemellek, nem tűnsz túl nehéznek.

- Oké, - mondta Caroline hitetlenkedve - de nem ajánlom, hogy elejts!

- Miért, mi lesz akkor? - nevetett fel José.

- Nem ismersz még eléggé, José Sanchez! - villantott meg egy ördögi mosolyt Caroline - Jobban teszed, ha vigyázol.

- Mert a végén leütsz egy törülközővel? - kérdezte nevetve. Hoppsz, Caroline még mindig a kezében szorongatta a fehér anyagot. Felpillantott, és José arcába csapta.

- Ne már! Nem látok semmit, nem ér!

Caroline azonban nem engedte el a törülközőt, így José hiába rángatta, nem tudott tőle megszabadulni. Ekkor a lánynak nagyon gonosz terve támadt, amit az ajtónyílásban álló Julia ihletett, aki egy szelet pizzát majszolva nézte a műsort. Gyorsan elmutogatta neki, hogy adjon neki egyet, miközben fél kézzel erősen tartotta a törülközőt. Julia odaosont és átadott egy szeletet, majd Caroline háta mögött helyezkedett el, hogy ő is láthassa majd José arcát.

- Mondd, hogy légy szíves. - nyávogott Caroline, de közben alig tudta elfojtani a nevetését.

- Légy szíves.

Caroline elengedte a fehér tárgyat. Amikor azonban José lerántotta a fejéről a törülközőt - elég viccesen nézett ki kivörösödött arcával és kócos hajával - rögtön hozzávágta a pizzát. Mivel a fiú éppen ki akarta oktatni a fiatal hölgyek megfelelő viselkedéséről, aminek a kereteibe nem fért bele, hogy kis híján törülközőbe fojtsanak egy inkvizítort, a nyitott száján is bekerült némi paradicsomszósz, sajt és gomba.

A háttérben Julia a hasát fogta a nevetéstől. José tátogott és köhögött, Caroline pedig először megeresztett egy gonosz vigyort, majd ő is szakadni kezdett a nevetéstől

Miután José egy kicsit magához tért, lekapart egy kis pizzát az arcáról, majd, kihasználva, hogy Caroline éppen egy selfie-t próbál csinálni, a lány arcára is kent némi szószt, aki úgy meglepődött, hogy nem is tudott tiltakozni. És persze a fénykép is elkészült addigra, mire felocsúdott.

- Hát most már gyönyörűek vagytok mindketten. - csóválta a fejét két nevetésroham között Julia. - A Gombásképű Gerlepár lehetne a nevetek.

Erre persze mindketten elvörösödtek, és három lépés távolságra húzódtak.

- Most már nem csak a paradicsomtól vörös a fejetek. Kis szégyenlős szerelemesek. - kommentálta továbbra is Julia.

- Ne gúnyolódj, vagy te is kapsz egy szeletet a képedbe. - találta meg a hangját Caroline.

- Azt szeretném én látni, Szerelmes Szakácsné.

Ezt nem kellett volna, ugyanis Caroline keze ügyébe nem egy pizzaszelet, hanem egy joghurt akadt, amit tétovázás nélkül Juliához vágott. Persze nem felejtette el kibontani.

Végül össznépi kajacsata kezdődött, ugyanis a lány látta a fenyegetést, és igaz, hogy elkapta, de a fele kifröccsent, és telibe találta az arcát. A másik fél pedig Caroline haján landolt. Amíg ez utóbbi próbált megszabadulni a szemébe került meggyes joghurttól - amitől tényleg rózsaszínben látta a világot - Julia elindult, hogy muníciót szerezzen, és megdobálja egy kicsit Josét. A fiú azonban résen volt, és sikeresen kitért a feléje száguldó alma elől, ami elgurult a földön. Viszont mivel ő volt a legtávolabb a konyhától, viszont a kanapé mellett állt, a legelső kezébe eső dologgal támadott, mégpedig egy díszpárnával.

Ezt sikerült elkapnia Juliának, viszont amíg ő továbbdobta Caroline felé, José egy újabb, kőkeményen megcsavart párnát indított útnak, hogy sebészi pontossággal kiüsse támadója kezéből az esetleges ellenséges bombázót, egy csomag zsebkendőt. Ez sikerült is, bár nem egészen a terv szerint, mivel a fent említett támadó (aki éppen megfordult a harmadik ellenség átmeneti kiiktatása után) gyomra frontálisan ütközött a párnával. Ennek következtében a papír zsebkendő törött szárnyakkal zuhant a földre, kimúlt pilótával a méhében.

Mivel mindegyik nagyra becsült hadvezér úgy érezte, hogy nem érdemes a háború borzalmaiért a lakosságot büntetni ételmegvonással (azaz hogy a vacsorájukat használják lövedékként), inkább párnákkal, zsebkendőkkel, szatyrokkal, hálózsákokkal (igen, Julia parancsnok lőtte ki vele José ellentengernagy expedícióra induló laptoptáskáját, az expedícióra indulást megelőző pillanatban) illetve papírtörlőkkel, amit Caroline tábornok használt, hogy Julia parancsnok őt fenyegető párnáját kiiktassa.

Miután a hosszas és vérengző háború elmúlt, és Julia parancsnok javaslatára békét kötöttek, mindannyian ledőltek a földre, és a harcok fáradalmait kipihenendő röhögőgörcsbe kezdtek. Ha ezt magyarul akarjátok hallani akkor nem fogjátok hallani, mert meggondoltam magam. Jó, ezt majd biztos kiveszem. Lehet, hogy mégsem. Jó, bocsi, nem dumálok bele többet.

Végül, mivel minden jóban van valami rossz, kénytelenek voltak nagyjából leszedni magukról a pizzát és a joghurtot, majd elpakolni a nappaliban, ami körülbelül úgy nézett ki, mint egy háború sújtotta övezet. Miután mindezt elvégezték, természetesen hullafáradtak és farkaséhesek voltak. Vacsora közben Caroline lesifotóin nevetgéltek, majd szép sorban megfürödtek - és végleg eltávolították a hajukból az ételmaradványokat - majd ágyba bújtak. A végén Caroline úgy érezte mintha a haverjaival marháskodott volna, nem egy vadidegen lánnyal az ókori Rómából és egy inkvizítorral kajacsatázott volna.

Heló mindenki! Igazából nem így gondoltam ezt a részt, de aztán a törülközős jelenetnél eszembe jutott, hogy: hé, milyen lenne egy hatalmas kajacsata? és akkor inkább ejtettem az eredeti ötletemet. Most úgy tervezem, sokáig kell majd még várni a következő szereplőre, hogy Julia, Caroline és José jobban összeszokhassanak. Továbbra is nagyon örülök, hogy olvassátok a történetemet, bevallom, amikor elkezdtem, inkább csak olyan "másodlagos" sztorinak gondoltam, de azóta megváltozott a véleményem :) Hihetetlenül sokat jelentetek nekem, úgyhogy meg szeretném nektek köszönni a bátorítást. Csak ennyi lenne :).