Időhullám (befejezett)

Caroline

Sziasztok! Megint kevés időm volt, úgyhogy ez a rész egy kicsit rövid lesz, de remélem, élvezetes lesz majd! Egy kicsit komolyabb témáról fogok benne írni, úgy tervezem... Most is komolyabb részek következnek, de ne féljetek, vissza fogok térni a "vicces hangulatra". Mindenesetre remélem, hamarosan tudom hozni az új részt!

Caroline a távolból nézte a focizó alakokat. Kisebb korában ő is gyakran focizott a fiúkkal a suliban. Nem volt túl ügyes, de azért sokat játszott, mert a lányokkal általában kevesebb időt töltött. Ő mindig is egy kicsit kilógott, a gót ruháival és a viharos családjával, viszont furcsa tehetsége volt hozzá, hogy összefogja a "lúzereket", egyszóval azokat az embereket, akik nem dobták el az egyéniségüket csak azért, hogy népszerűek legyenek. És ha valamit megtanult, akkor az az, hogy a foci, illetve a többi sport is nagyon jól össze tud hozni embereket.

- Hé. - bökte oldalba José - Minden rendben? Olyan furcsán néztél...

- Ja, semmi. Csak elgondolkodtam. Valamikor én is sokat fociztam - biccentett Juliáék felé - de az már rég volt.

- Aha... Amúgy nem is mondtál semmit a családodról, se a gyerekkorodról. - jegyezte meg José, de egyértelmű volt, hogy kérdés akar lenni.

- Hááát... Nem annyira szeretnék erről beszélni.

- Persze, semmi gond. - mormogta José. Az arcára volt írva, hogy nagyon is szeretné megtudni, de Caroline nagyon hálás volt, amiért nem faggatózott.

- Szerintem itt is hagyhatjuk Juliát, nem? Egy kicsit... - kettesben lehetnénk, tette hozzá magában. Szerencsére időben észbe kapott és nem mondta ki.

A jelek szerint José nem talált semmi furcsát az elharapott mondatban.

- Egy kicsit békében lehetünk, igaz?

Caroline nevetett.

- Annyira cuki vagy amikor ilyen kifejezéseket használsz! - választ sem várva felállt, és közelebb lépett a focizókhoz.

- Hé, Julia! - kiáltotta - Hazamegyünk, majd te is gyere, oké?

- Jó, visszatalálok!

- Még sötétedés előtt otthon legyél, és ne csinálj semmi marhaságot!

- Értettem! - kiáltotta, majd kapott egy passzt, és ettől a pillanattól kezdve elveszítette minden érdeklődését Caroline és José iránt.

*

- Mit fogsz csinálni? - kérdezte Caroline, amint hazaértek.

- Olvasok. Nagyon jó könyveid vannak.

- Ó, a legtöbb csak unalmas tankönyv. A Harry Pottert csak azért vettem meg, hogy gyakoroljam a spanyolt, mert angolul már olvastam.

- Angolul?

- Az angol egy nyelv.

- De te amerikai vagy.

- Tudod, úgy van, hogy Amerikának a déli részén főleg spanyolul beszélnek, de északon, az Amerikai Egyesült Államokban, röviden USA-ban angolul.

- Aha. - úgy tűnt, Josét nem kötötte le túlzottan az etimológiai kérdés.

- Na, hagylak olvasni.

Caroline levágta magát a kanapéra, és megnézte a facebookot, a skypeot meg az email-eit. A beérkező üzenetek között volt egy csomó a facebooktól, amiket rögtön törölt. Volt pár hirdetés meg ilyesmi is, és egy levél... az apjától.

Remegő kézzel nyitotta meg a kérdéses levelet. Vajon mi lehet benne? - morfondírozott - Bocsánatkérés? Valami hír? Leszidja? De hát már évek óta nem beszéltek egymással! Biztos, hogy valami fontos dologról van szó...

Az email betöltött, ő pedig egyre jobban elsápadt, ahogy olvasta...

Drága Caroline!

Nyilván nem érted, miért írok most neked, hiszen évek óta nem beszéltünk egymással. Em, Hanna és Fred is felajánlotta, hogy megírja neked a hírt, de úgy érzem, ezt nekem kell közölnöm veled. Remélem, megérted és nem törlöd azonnal a levelet, amint meglátod, hogy tőlem érkezett.

Édesanyád tegnap este váratlanul meghalt. Senki nem tudja, pontosan hogy történt, de vacsora közben elsápadt, majd összeesett, és mire megérkeztek a mentők, már nem tudtak semmit tenni. A szíve egyik másodpercről a másikra leállt, még keresik az okát.

Remélem, nem sokkoltalak túlságosan a hírrel, de sokféle megfogalmazást próbáltam, és úgy éreztem, a legtisztább, ha nem kertelek. Te mindig is szeretted, ha egyenesen beszélnek hozzád, így arra kérlek, bocsáss meg, amiért a dolgok közepébe vágtam.

Emellett szeretnélek megkérni Téged, hogy gyere el a temetésére, ami pénteken 14:30-kor esedékes. Ott lesz mindenki, és szeretnék pár szót váltani Veled négyszemközt. Kérlek, írd meg, hogy el tudsz-e jönni.

Várom a válaszodat, és remélem, hamarosan találkozunk!

Édesapád.