Időhullám (befejezett)

Caroline

Sziasztok! Bocsánat, hogy megint eltűntem hosszú időre, de mivel a múlt hét szünet volt, és minden szabadidőmben csak írtam, ezért feltorlódott pár... khm, feladat, amik valahogyan kimentek a fejemből... :D Szóval, a tanárok nem kímélnek, és matekon is hiába taglaljuk már 3. órája a kúp felszínét, még most sem érti senki... De mindegy, nem akarlak a magánéletemmel idegesíteni titeket, a lényeg a lényeg: meghoztam az új részt. Talán kicsivel rövidebb és rosszabb lesz, de most már tényleg muszáj írnom, hiszen majdnem egy hete nincs folytatás. Jó olvasást, stb, stb.

Amikor Caroline hazaért, eléggé meglepődött, amikor egy tizenhat évesnek kinéző lányt talált a lakásban, Josén kívül. Mi a fene? Kit szedett össze amíg nem voltam itt?

- Helló. Ki vagy te? - kérdezte nem túl barátságosan.

- Julia. - mondta a lány félénken. Caroline Joséra pillantott, magyarázatot követelve.

- A parkban találtam. Az elmondása alapján jó pár száz évvel megelőzött engem is.

- Úgy érted... - kezdte, majd Júliához fordult. - Egyszer csak itt találtad magad? A jövőben?

- Igen. - motyogta.

- Ne félj tőlem, - mosolygott a lány - nem eszlek meg. És mikorról érkeztél?

- Hétszázhetvenhét.

- És honnan? Ja, hülye kérdés volt! - jött rá azonnal, de addigra Julia már válaszolt.

- Hispániából, a Római Birodalomból.

- Azt mondtad, hétszázhetvenhétből jöttél. - értetlenkedett José. - Akkoriban itt még Római birodalom volt? - kérdezte Caroline-tól. - Nem, addigra már elbukott, ugye?

- Asszem... Várjatok, ezt ki kell deríteni. - bekapcsolta a laptopját, és megnyitott egy internet-ablakot. Beírta a google-be a "római birodalom bukása" kifejezésre. Megnyitotta a wikit és egy kicsit böngészett. - A római birodalom Kr. u. 476-ban bukott el...

José a fejét vakarta, amikor eszébe jutott valami.

- A rómaiak nem más naptárt használtak? Nem tudom, de ők nem voltak keresztények.

- Egy darabig nem. Megpróbálhatom. - egy új lapon megnyitott egy másik cikket a római időszámításról. Egy darabig csend volt. Julia eléggé megszeppentnek tűnt, és inkább nem szólalt meg. Caroline olyan öt-tíz perc múlva talált valamit. Felolvasta a részletet.

- Nézd, szerintem ez azt jelenti, hogy a birodalom alapításától számolnak: ...a szökőév a város alapításától (761-től) számított minden negyedik év legyen.

- Értem! Vagyis Julia - itt lelassított egy kicsit, nyilván amíg számolt - 16-ból jött.

Caroline a fejét fogta.

- Az egyik betoppan nekem a középkorból, a másik meg Jézussal egyidős? Megáll az eszem!

José elnevette magát. Ezután Caroline Juliához fordult.

- Ne aggódj, nincs semmi baj. Csak megpróbáltuk kideríteni, honnan is jöttél, mert mi másképp számoljuk az éveket. A lényeg, hogy kétezer évet ugrottál előre, a jövőbe. Ne aggódj, csak lehetőleg maradj a házban, és minden rendben lesz. Gyere, fürödj meg nyugodtan.

Bevezette a fürdőszobába és megmutatta neki a szappant, a zuhanyt és a többi dolgot, majd adott neki egy törülközőt. Ezután bevonult a szobájába és megpróbált keresni valami kisebb ruhadarabot Juliának. Szerencsére Caroline nem volt kimondottan magas, Julia pedig nem volt későn növő típus. Végül egy szoknyát és egy ujjatlant választott ki, amit már évekkel ezelőtt kinőtt, de nem volt szíve megválni tőle. Az utolsó ajándék volt, amit az apjától kapott. Amikor Julia kijött a fürdőszobából - ő jobban boldogult a ruhákkal mint José - eléggé lógott rajta a szoknya, de legalább az ujjatlan jó volt. Végül is már jó rég kapta. Még övet is kapott, amit Caroline segített befűzni.

Este valahonnan a szekrény mélyéből előbányászott egy hálózsákot. Eredetileg Josét akarta ráfektetni, de Julia ellentmondást nem tűrő hangon kijelentette, hogy márpedig ő a földön alszik. Mivel nem akart túl nagy kavarodást a nappaliban, valamint José sem volt hajlandó egy szobában aludni egy ifjú lánnyal, Caroline nem látott más lehetőséget, mint hogy a saját szobájában szállásolja el a lányt.