Időhullám (befejezett)

Caroline

2016. május 8.

Caroline élvezte a napsütést. A barátaival üldögéltek a Casa de Campo Madridi parkban, a tó mellett. Rengetegen voltak, az idő gyönyörű volt. Carolinenak melege volt a gót ruhákban, de szeretett napozni. Nem igazán követte a gót stílust, csak olyan ruhákat hordott.

Az egyetemi barátai meghívták a parkba egy délutánra. A művészetis haverjai többnyire fura alakok voltak: emósok, gótok, punkok, hippik, mindenféle különc, de jól elvoltak. Zenét hallgattak, beszélgettek, hülyéskedtek. Hazafelé tartva eszébe jutott, hogy még be kell fejeznie egy könyvborítót egy kis kiadónak, ahol grafikusként dolgozott, így kissé mogorván baktatott haza. Szeretett volna még filmet nézni, de nem akart erről a jövedelemről lemondani.

Amikor sétált az ösvényen a lakása felé, az egyik padon egy fura srácot pillantott meg. Első ránézésre pap vagy szerzetes lehetett, de eléggé gyámoltalannak és koszosnak tűnt. Nem hasonlított csövesre, a ruhája finom anyagból készült, de olyan volt mint aki hát... már jó pár napja nem fürdött. Azonban a legfurcsább az volt hogy sírt.

- Hahó, minden oké?

A srác rémültnek tűnt. Ijedten végigmért rajta, a szoknyáján, a vörösre festett haján, és a fekete ruházatán. Ijedtnek tűnt.

- Nyugi, nem eszlek meg. Hogy hívnak?

- José - suttogta.

- Mit keresel itt?

- Nem tudom. Csak így ide kerültem.

- Eltévedtél?

- Azt hiszem. Hol vagyok?

- Madrid, Casa de Campo park széle.

A srác értetlenül bámult.

- Jó, figyelj, itt nem maradhatsz, haza kell menned. Merre laksz?

- A Sanchez-villában.

- Az hol a bánatban van?

- Nem tudom hogy kerültem ide, én csak kimentem a parkunkba sétálni és itt voltam. Azt hiszem láttalak is a tó partján a... barátaiddal.

- Figyelj, hazaviszlek. Fürödj meg, egyél valamit és aztán kitaláljuk, hogy tudsz hazamenni.

Elindultak az ösvényen. Közben Caroline igyekezett beszélgetést kezdeményezni.

- És mit dolgozol?

- Az invizíciónál dolgozom. - mondta büszkén, és a mellkasán lévő jelvényre mutatott.

- Nagyon vicces.

- Tényleg az inkvizíciónál dolgozom. A nagybátyám a püspök, az apám pedig Senor Diego Sanchez, a király tanácsosa.

- Az inkvizíció már jó pár száz éve megszűnt. Ez valami rossz vicc? Valaki veszi az egészet?

- Mi az hogy megszűnt?

- Már vagy kétszáz éve.

Közben befordultak Caroline utcájába. A lány előhúzta a kulcsot és kinyitotta az ajtót. Egy egyszerű családi ház volt, amit három lakórészre osztottak. Caroline bérelte az egyiket.

- Az nem lehet. Mondom hogy ott dolgozom. Mellesleg ez az öltözet nem helyénvaló egy hölgy számára.

- Szerintem te nagyon el vagy tévedve. Mi a mai dátum?

- 1416 május nyolc.

- Most ez vicc?

- Miért?

- A május nyolc stimmel. A probléma az, hogy 2016 van.