𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

II.kötet - 23

- Szóval? - lépett közelebb miután bezárta az öltöző ajtaját.

- Szóval mi..? - húztam fel a szemöldököm.

- Miért nem kérdezel semmit? Már nem is akarsz velem beszélni? - állt meg előttem mire hátrább léptem.

- Nem tudom.. Vagyis sok kérdésem van.. De, olyan zavaros most minden.. És fogalmam sincs.. Tehát hogy.. - daráltam szinte az értelmetlen mondatokat zavaromban.

- Hé, nincsen semmi baj - ült le
majd intett hogy foglaljak helyet mellette.
- Én sajnálom ezt az egészet - fonta össze a kezeinket.
- Nem azért csinálom mert szerelmes vagyok abba a férfiba.. - nézett rám üres arccal, bár már elég jól ismertem ezt a nézést.
- Én úgy gondolom hogy megérdemlem hogy egy kicsit is, de leszídj amiért nem szóltam neked hamarabb erről a házasságról.. - harapott ajkára.

Tehát lehet hogy már rég tudja.

- Szóva miért nem kérdezel semmit? - tette a kezeit az combjaimra.
- Miért nem mondasz semmit..? - nézett rám mire felsóhajtottam.

- Nem tudom mit mondhatnék.. - néztem körül, majd végül magunkra.
- Ez az egész annyira.. - sütöttem le a szemeimet.

- Sok? - mosolygott mire bólintottam.

- Figyelj én tudom hogy ez a dolgod.. Hogy, ezt meg kell tenned de.. - haraptam az ajkamra.

- Hana, örülök hogy eljöttél ma és láthattalak - simított végig az arcomon.
- Amióta nem vagyunk együtt nagyon felfordult az életem, de úgy gondolom hogy neked is.. Sőt, biztos.. - cikáztak rajtam a szemei.
- Indulnom kell, mivel még van némi dolgom - sóhajtott fel.
- Remelélem tudunk majd néhány szót váltani valamikor.. - állt fel mosolyogva, majd megindult az ajtó felé.

- Én is remélem.. - csuklott el a hangom.

- Akkor majd még találkozunk - nézett rám mire utána siettem.

Nem akarok még el búcsúzni..

- Yuna - fogtam meg a karját.
- Megcsókolhatlak? Vagy ezt már nem..? - kezdtem el kissé idegessé válni. Yuna válaszul a derekam köré fonta a kezeit és szinte az ajkaimnak tapadt. Hosszú idő után újra érezni őt hasonló érzés volt mintha mézben úszkáltam volna. Kezeimet át fontam finoman a nyaka körül és élveztem a lány puha csókjait.
Yuna a falnak nyomva csókolt szét mindenütt, ahová csak elért.
Szinte majdnem széttépte a ruhát rajtam, aztán végül feladta a harcot és a kezét a szoknyám alá vezette.

- Ennyi időnk biztos van? - tettem a szám elé a kezem miután a fehérneműmbe bújtatta a kezét.

- Ne stresszelj már - csitított el voltaképp azzal hogy ajkait az enyémnek nyomta.
- Hiányoztál - suttogta az ajkaimra miközben ujjaival fürgébb ütemre váltott.

- Mi lesz miután... - néztem a lányra kinek sötét szemei vággyal csurdig voltak.

- Ne beszélj már - tapasztott a ajkait az enyémnek.

Már elég közel éreztem magam a gyönyörhöz. Sosem tudnám elképzelni ugyanezt az érzést mással, soha nem is próbáltam, és nem is szeretném. Yunán kívül mindenki mást elutasít a testem.

Pillanatok alatt megremegett a testem. A levegőt olyan szaporán vettem, mintha csak most futottam le volna a maratont. Az érzés ami keringett bennem csodálatos volt.

- Már hiányzott ez.. - csókolt meg Yuna arcán egy halvány mosollyal. Még mielőtt bármit is mondhattam volna kopogni kezdtek.

- Bárcsak maradhatnék még - nyomott annyi csókot az ajkamra amennyi az időnkben csak belefért.

- Yuna, hivj fel valahogyan.. - néztem rá miközben megigazítottam az öltözékemet. Yuna csak bólintott majd kiment az ajtón.