𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

II.kötet - 7

Pár perc elteltével hogy el váltunk Yunával bele botlottam Minhoba aki elég búsan figyelte a telefonját.

Miért nem megy be az osztály terembe?

- Szia - mosolyogtam a fiúra miközben megindultam a terem felé.

- Oh, szia Hana! - állt fel mire megálltam.
- Őm, miujság? - nézett rám a tarkóját vakarva.

- Csak a terembe indultam.. - mosolyogtam halványan.
- És te mit csinálsz itt? - néztem a fiúra kíváncsian.

- Nem tudom én.. Nem állok készen azt hiszem - cikázott szemeivel.

- Mégis mire? - néztem kérdően a zavart fiúra.

- Kicsit izgulok az új osztály miatt azt hiszem - mosolyodott el.

- Nyugi nem hiszem hogy megennének minket oda bent - néztem a fiúra aki felsóhajtott.
- Be mehetünk együtt is - fogtam a kilincsre.

- Nem én inkább ide kint maradok - indult vissza mire a csuklóját megragadva be húztam őt az osztályba.

- De cuki pofija van! - nézett rám elámúlva egy lány.

- És ki az a fiú? A szerelme? - ötletelt egy másik.

- Ezek szerint egy pár van az osztályban? - néztek össze vigyorogva.

- Oké, csendet kérek - indult meg felénk egy idős férfi, aki valószínűleg az osztályfőnökünk.
- Jó hogy itt vagytok! Foglaljatok helyet annál az asztalnál ahol látjátok a neveteket - mutatott két egymás mellett levő asztalra.

A tanárúr utasítása után mentén helyet is foglaltunk. Az osztályban lévők többsége mosolyogva néztek ránk, és akadtak olyanok is akik sugdolózni is kezdtek.

- Látod? Nem is olyan rossz az osztály -  néztem Minhora kinek a lába olyan idegesen járt az asztal alatt hogy az egész pad ingott miatta.

- Miért néz mindenki? Olyan furák - nézett rám a szemöldökét összeráncolva.

- Valószínűleg mi voltunk az utolsók akik ide bejöttek - néztem körbe az osztályon.
- Lehet hogy ők már össze is barátkoztak - néztem Minhora aki megállás nélkül a karóráját nézte.
- Miért izgulsz ennyire? Nem tűnnek olyan ijesztőnek - vontam fel a szemöldökömet.

- Épp ez az! Hogy rémisztőek! - fogta a fejét.
- Az a lány.. Még mindig engem bámul? - kérdezte mire körbe néztem.
- Itt az utolsó padban.. - dünnyögött mire hátra fordúltam.

De hiszen ez Yuna!

Amint megláttam a lányt mosolyogva felálltam és oda mentem hozzá.

- Hát mégis megengedték hogy.. - Támaszkodtam a padjára.

- Szerintem menj vissza a fiukádhoz - támasztotta meg a fejét a kezein.

- Mivan? - néztem a lányra aki elfordult.

Miss féltékenység!

- Rendben, most hogy mindenki itt van térjünk rá az első tanévetekre! - kezdett el írni a táblára a tanár mire vissza mentem a helyemre. 

Hogy fogom ebből kimagyarázni magam..