𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

16

Reggel elég későn ébredtem, mivel nem keltett anya.

- Baszki! - túrtam a hajamba, majd még mielőtt idegeskedtem volna eszembe jutott a Yunával való tegnapi eset és már nem is volt kedvem annyira iskolába menni..

Csak úgy faképnél hagyott..

Miután kimásztam az ágyamból sóhajtva a szekrényemhez álltam és öltözni kezdtem.

...

A metrón szinte csak én ültem egyedül ami az igazat megvallva, tetszett.

A tegnapi után nem nagyon szeretnék emberekkel beszélni főleg nem Yunával hiszen nagyon össze zavart és csak úgy távozott az éjszaka középen.. És csak pár dologra kaptam választ, de nem vagyok megelégedve..

Miután leszálltam csiga lassúsággal az iskolához ballagtam ahol már nagy valószínűséggel tanítás zajlott.
Csak bámultam a Sakura fákat, amik most áprilisban virágoznak. Ezek a kedvenceim, igaz már szinte mindenütt van Dél-koreában de én akkor is örülök hogyha látok egyet melynek gyönyörűszép rózsaszín szirmai vannak.

Néha van amikor úgy érzem magam, mint egy fa
amikor kiesik minden irányítás a kezem alól és csak nézem a történteket mozdulatlanul és tehetetlenül mert nincs erőm ellene tenni, és van amikor nem is nagyon szeretnék.. És csak próbálom elfogadni a sorsom..

Csak tovább bámultam jobbra-balra és próbáltam nem minél hamarabb beérni az iskolába.

Tényleg nincs kedvem ehhez..

- Jó reggelt! - futott hozzám Haein mire csak kérdően néztem rá.

Meglepett!

- Szia - köszöntem.
- Hogy hogy te is késel? - néztem rá mire elmosolyodott.

- Írtam neked reggel de nem válaszoltál ezért azthittem hogy ma sem jössz suliba aztán így később indultam - magyarázkodott lihegve.

- Oh tényleg?.. - vettem elő a mobilomat.

Valóban írt..

- Bocsi, biztosan máskor válaszolni fogok az üzenetedre - néztem rá mire elmosolyodott.
- Csak most lehet azért nem hallottam mert hogy a metrón zenét hallgattam.. - fogtam a tarkóm arcomon egy halovány mosollyal.

- Megyünk? - nézett rám mire bólintottam párat.

- Nem akarok bemenni.. - sóhajtottam.

- De muszáj - rugdosott maga előtt egy kisebb kavicsot.

- De miért? - rúgtam el előle a kavicsot mire utána szaladt.

- Hát csak úgy - vont vállat.

Miután az iskolába értünk, elváltunk és órára indultunk. A lépcsőn haladva fejemet fogva idegeskedtem a mai napon tűnődve.

Fenéért kell túl gondolnom mindent.. Elegem van..

Miközben felértem az emeletre keresni kezdtem a termet ahol matek órám van.
Éppen az ajtó előtt álltam mikor arra figyeltem fel hogy valaki megérinti a vállamat mire idegesen hátra fordultam evvel lesöpörve a kezét magamról.

- Jézusom! - kaptam a szám elé mikor is láttam hogy Yuna az.
Láttam ahogyan arcán egy halvány mosoly jelent meg a reakciómon majd el is tüntette azt.

- Beszélnünk kell - nézett rám mire szemöldökömet összehúzva néztem vissza rá mire felsóhajtott majd húzni kezdett magával a szertárba.

Amint beértünk felkapcsolta a villanyt és magunkra zárta az ajtót.

- Miért hozt..- kezdtem volna ell kérdezősködni mire ujját a számra biggyesztve elcsitított majd leültetett egy ott lévő babzsákra.

- Figyelj - guggolt le elém mire kissé zavarba jöttem.
- Szóval szeretném ha most komolyan vennél - nézett rám mire nem tudtam tovább szemkontaktusba lenni vele ezért inkább félre pillantottam.
- Ide nézz - tette kezeit a térdeimre mire tekintetemet rá vezettem.

- Csak mondd már - néztem rá mire megköszörülte a torkát.

- Nem kéne többet találkoznunk - nézett rám mire teljesen lefagytam.

Mégis hogy kerülhetnélek el??

Mikor éppen szólásra nyitottam ajkaimat Yuna közbe vágott.

- Tudom hogy nagyon össze zavartalak, de nézd mostmár nem fogom keseríteni az életed - mosolygott rám mire csak felültem.

- Mi van? - csak ennyit tudtam kibökni mire ő is felegyenesedett.

- És szeretném, hogy ami köztünk volt ne mond ell senkinek sem mert nem akarom vissza hallani! - nézett a szemeimbe mire mégjobban össze zavart.

Nem értelek!

- Yuna mégis miről beszélsz? Mi van veled? - emeltem fel kissé a hangom bár egyáltalán nem akartam rá kiabalni.

Láttam ahogyan szemei könnybe lábadtak, mire csak tétlenül bámultam rá.

Egyáltalán nem értelek téged!

- Neharagudj, én nem akartam veled kiabálni - léptem hozzá közelebb mire bólintott párat majd megfogta az arcom és megcsókolt.

Nem gondolkodtam, csak hagytam hogy a babzsákra fektessen és fölém ereszkedjen.

Miközben lassan csókolt kezeivel a mellemet markolászta mire csókunkba nyögtem.
Mikor éreztem ahogyan a szoknyámból elkezdi kihúzni az ingemet én is elkezdtem levenni róla a fölsőjét.

- Ez mi? - húzódtam el tőle mire a nyakamat kezdte ell csókolni.

- Micsoda? - kezdte ell kigombolni az ingem mire a karján lévő zöld folthoz tettem a kezem mire fájdalmasan felszisszent.

- Az mi? - ültem fel

- semmi - mondta halkan. Végül még egy utolsó csókot lehelt az ajkamra majd felált.

- Nem értelek! - csuklott ell a hangom.

- Jobb is így - mondta még mindig nekem háttal állva.
Miután megigazította a ruháját az ajtóhoz ment.
- Felejts ell kérlek.. - lépett ki az ajtón.

Ordítani volt kedvem az indokolatlan cselekedetei miatt, de egy hang nem jött ki belőlem.
Csak a rendetlen ruházatomra néztem amit Yuna csinált velem.
Éreztem hogy egy nagy gombóc keletkezik a torkomban, de próbáltam vissza fogni a sírást hiszen csak még szarabbá tettem volna a helyzetemet.

Vissza betűrtem az ingemet, és begomboltam azt. Ahogyan kiléptem a szertárból szinte megeredtek a könnyeim.
Arcomat kezembe temetve próbáltam nem hangosan pityeregni, bár akkor már mindegy volt.

Miért csinálod ezt? Mit szeretnél? Miért jó ez neked?? Az elején bántasz, aztán kedves vagy velem, olyan dolgokat csinálsz velem amit barátok nem szoktak, egyszer gondoskodol rólam aztán meg bántasz amivel csak tudsz! Nem értelek!!

A suli előtt ülve vártam a kicsöngőt hogy össze futhassak Haeinel és haza mehessünk a francba ebből a pokolból..