𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

35

Amint ajkaink elváltak egymástól szinte csak akkor jöttem rá hogy mit is csináltam az imént.

Általában mindig ő az aki kezdeményezi a csókot.. De annyira érezni akartam a csókját hogy nem tudtam ellenállni tovább neki és csak úgy megtörtént..

Jóformán az egész arcom színt váltott majd kissé tartva attól hogy mit fog mondani tekintetemet a lányra vezettem kinek szemei felcsillanva néztek vissza rám. Yuna egy szót sem szólt, csak lehámozta rólam a takarót és fölém ereszkedett majd ajkait az enyémnek nyomta.
Annyira örültem hogy végre ismét érezhetem a csókját. Kezével hamar az ingem alá tévedt mire hideg ujjait érezve, testemen egyből át futott a libabőr.

- Eléggé lázas lehetsz ha már ilyen dolgokat csinálsz - súgta szinte a fülembe mire ismét csak paradicsom vörösössé váltam.

Nem a láz miatt csináltam! Úgy éreztem hogy piszkálódni fog ez a némber!

Mikor ajkaimat szólásra nyitottam Yuna a mutató ujját a számra tette majd a csípőmre ült és elkezdte fentről lefelé haladva kigombolni a hálóingemet mire egyre inkább csak kezdett ellepni a tudat hogy lassan kezdem elveszíteni maga a testem felett levő irányítást mivel a bennem dúló vágy sokkal erősebb volt ennél. És túlságosan is elgyengültem Yuna érintésétől.
Miután kibujtatott az ingemből vissza hajolt hozzám és megcsókolt. A derekamon lévő kezét ördögi lassusággal elkezdte lejebb és lejebb vezetni mire a bennem levő türelmetlenség egyáltalán nem hagyott nyugodni. Mikor elváltak ajkaink Yuna nyakához hajoltam és csókokkal hintettem be a lány puha bőrét.

Olyan jó az illata..

Kezeimet amik Yuna nyaka körül pihentek lassan levezettem a lány derekára ahol érezni kezdtem hogy valami rezegni kezd a zsebében mire kérdően a lányra néztem aki felsóhajtott majd felegyenesedett és kihúzta a telefonját a zsebéből.

- Ki az? - kérdeztem kíváncsian mire Yuna kissé megrázta a fejét majd leszállt a csípőmről.

- Senki - mondta kissé idegesen.

- Most mi a baj? - ültem fel arcomon aggódó tekintettel mivel nem értettem hogy ezt most miért mondja.

- Nem kéne ilyen dolgokat csinálnunk - bámult maga elé.

- De hiszem még te kezted! - Akadtam ki.
- Nem értelek - néztem rá értetlenül mire továbbá nem szólt semmit sem.
- Egyáltalán miért csókoltál meg aznap ha most azt mondod nem kéne ilyesmit tennünk? - haraptam ajkamra.

- Most nagyon nem aktuális ezzel nyaggatnod baszki - fordította el a tekintetét majd megigazította hamar a ruháját és az ajtóhoz sietett.

- Yuna várj már! - kapkodtam vissza magamra az ingemet aminek gombjait egyenként vissza kellett gombolnom majd Yuna után siettem.
A lépcsőn lefelé haladva kerestem a szemeimmel őt, de a nappaliban sehol sem láttam, végül még a konyhában is megnéztem de ott sem volt.

Gondolom megint ki ment telefonálni..

- Szia, hogy érzed magad? - nézett rám anya miközben Phung nénivel az asztalnál ülve teázgattak

- Jól - válaszoltam röviden, tömören.

Nagyon nem vagyok beszélgetős kedvembe.. Yuna most nagyon hihúzta nálam a gyufát!

- Még mindig nagyon sápadt vagy - nézett rám Phung.
- Vettél be gyógyszert? - Kérdezte mire megráztam a fejemet.

- Menj, tusolj le gyorsan hogy kicsit felfrissülj - lépett hozzám anya.
- Jót fog tenni - tette a kezét a homlokomra.

- De már zuhanyoztam.. - motyogtam az orrom alatt.

- Ne beszélj vissza, csak menj! Ha jobban akarsz lenni menj és hűtsd le magad!Az iskolába addig nem mehetsz amíg úgy nézel ki mint egy múmia! - szólt rám mint egy öt évesre mire megsértődve a fürdőbe vettem az irányt.

Annyira elegem van! És még anya is diligál nekem úgy, hogy mindjárt 18 éves vagyok! És még néha képes azért is rám szólni mert hogy nincs rajtam papucs a házban!

Fejemet fogva csak levetköztem és engedni kezdtem a vizet a kádba majd beszálltam abba. Ajkaimat ismét csak egy hosszas sóhaj hagyta el.

Szánalmasnak érzem magam.. Egyáltalán miért érzem azt hogy már nem is szeret velem lenni? Olyan mintha meghúzott volna köztünk egy falat amin nem enged keresztül.
Elüldözhettem valamivel.. De mivel? Yuna, miért nem mondod el hogyha ennyire bánt valami? Ha nem vagy jól? Miért nem tudsz őszinte lenni velem..? Eddig utaltál nem igaz? Most meg.. Régen azon voltam hogy elkerülhesselek de most ki sem tudlak verni a fejemből! És nagyon rosszul esik mikor csak úgy rejtélyes módon faképnél hagysz!

Egy könnycsepp folyt le az arcomon. Amit éreztem, nagyon rossz volt. És zavaros. És magányos.

Hajamat hátra fogva csak lejebb csúsztam a kádban és arcomat a kezeimbe temettem.

A hasam is görcsben áll, lassan már bele fájdul az egész fejem ebbe.. Mégis meddig kell még elmennyünk hogy a kérdéseimre választ kaphassak?

- Figyelj - hozott vissza egy hang a mély gondolataimból majd amint elhúzta a kezemet az arcomból láttam hogy Yuna az mire rémülten a lányra néztem aki a kád mellett guggolt.
- Beszéljünk akkor - sóhajtott.
- Tudom hogy össze zavartalak nagyon - nézett rám egy pillanatig.
- Tudod, a szülinapodon mikor anyukád meghívott minket vacsorázni, volt időm rajtad gondolkodni és nagyon megsajnáltalak.. Nem tudom miért voltam olyan ellenszenves veled.. És bunkó, valamint kétszinű..
Nem tudom mit csinálnék hogy ha valami baj történne veled.. Az első csókot,valóban csak azért adtam mert iszonyatosan bűntudatom volt, de a többi.. - nézett rám.
- Én csak nem akarlak tovább bántani - bámult rám továbbra is.
- Nem szeretnék már több csalódást okozni neked, csak feldúlom az életedet és ezt te is tudod jól - vezette szemeit egy pillanatig félre rólam.
- Szeretném ha holnaptól többé nem keresnénk egymást - mondta üres tekintettel mire legszívesebben inkább elbőgtem volna magam.
Nem szóltam csak felsóhajtottam.
- Haza megyek most - állt fel, majd az ajtóhoz ment.

Yuna, megölsz..