𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

18

- Ne aggódj, ő tényleg ért ehhez - nézett az iménti srác Haeinre.

Miután kiment mind a két fiú Yuna rám nézett.
- Megmutatod? - nézett rám. Nem akartam szóba állni vele, nem is tudtam volna hiszen minden egyes mozdulat nagyon fájt így inkább mellőztem a beszélgetést vele.

A legkevesebb amit tehettem az, az volt hogy elvettem a hasamról az inget amit Yuna félre dobott majd közelebb hajolt és elkezdte kigombolni a fölsőmet mire kérdően néztem vissza rá.

- Mostmár nem fogsz velem beszélni? - nézett rám miközben kibújtatott az ingemből.
Nem válaszoltam csak a hasamon lévő vágásra néztem.
Amíg Yuna hátat fordítva keresgélt valamit bátorságot véve magamon az egyik ujjnamat közelebb vittem a nyílt sebhez mire Yuna elemelte az ujjamat.
- Ha belenyúlsz elfog fertőződni - kezdte ell tisztítani a sebet mire próbáltam vissza fogni a fájdalmas nyögdécseléseimet.
- Ez kicsit csípni fog - vett elő fertőtlenítőt mire kissé felültem majd ajkamra harapva nézni kezdtem azt. Miközben Yuna tisztogatta a sebet combomba markolászva próbáltam túl élni ezt a fájdalmat.
- Nézd csak - mutatott a sebhelyre.
- Ez szinte egy karcolás - tapasztotta le majd egy háló szerű fásnit kötött rá amennyivel sokkal jobban éreztem magam.

- Mikor mehetek? - kérdeztem meg végre mire egy halovány mosollyal az arcán rám nézett.

- Amikor elmondtad hogy ki csinálta ezt veled - figyeltem fel arra hogy elkezdi lejjebb húzni a szoknyámat mire megfogtam azt.
- Vedd le mert tiszta vér! - nézett rám mire szememet forgatva kissé megemeltem a fenekemet hogy lehúzza azt rólam.

- Nincs más ruhám itt - dünnyögtem mire ujjait tördelve bámult rám.
- Fázok.. - mondtam meg az igazat.

- Fázol? - mosolygott rám mire igyekeztem nem elmosolyodni de nem igazán sikerült.
- Felmelegítelek.. - ült fel a beteg ágyra majd fölém ereszkedett.

- Mit csinálsz? - kérdeztem mire választ nélkülözve arcomat fogva lágyan megcsókolt amibe bele mosolyodtam.

Csak lassan a hátamra feküdtem és közben húztam magammal Yunát. Az igazat megvallva, nagyon tetszett hogy próbált velem óvatosan bánni, bár emiatt csak egyre inkább vágytam rá.
Percek alatt a nyakamra tért amit puha csókokkal hintett be noha kezeivel hamar a melltartómhóz vándorolt amivel nem tétovázott egy percet sem.
Miután lehámozta rólam a melltartóm kissé aggódva néztem rá hiszen ezt nem az iskolában kéne.

- Gyönyörű vagy - hajolt közelebb majd el kezdett játszadozni a melleimmel.
Yuna minden egyes mozdulata után egy halk sóhaj hagyta el a számat.
Mikor forró nyelvét éreztem meg a mellemen át haladva egy jóleső nyögés szökött ki az ajkaimon.
- Mi volt ez? - nézett rám mire az arcom égni kezdett ami láttán csak végig simított rajta.
Aztán végül haladt lejjebb. A friss kötésnél megállt és egy apró puszit hintett rá.
Mikor az alhasamnál járt beleremegett az egész testem szinte.

Megörülök tőle..

Ördögi lassúsággal lehúzta rólam az alsóneműmet majd lábaimat széthúzta.

- perverz.. - haraptam ajkamra mire felkuncogott.

- Mondod te és a kis nyöszörgéseid.. - tért a lényegre mire szinte aligha tudtam veszteg maradni.
- Ne fogd vissza.. - éreztem újra forró nyelvét érzékeny pontomon tovább.
- hallani akarlak.. -  figyeltem fel arra ahogyan megharap oda lent ajkaival kissé
amibe bele remegtem.

- Hülye.. - nyögtem fel ismét halkan.
- Nagyon fáj a hasam.. - nyúltam oda mire elemelte a kezem.

Szája szélét nyalva csak vissza tért az ajkaimra közben kezét levezetve behelyezte egyszerre két ujját majd egyre inkább szaporább tempóra váltott.
Miközben kényeztetett nem tudtam nem levenni szemeimet Yuna ajkairól amit észre is vett.

- Mit szeretnél? - mosolygott rám mire én is elmosolyodtam majd megcsókóltam.

Mikor testem megfeszült kezemet a szám elé téve fogtam vissza a nagy sóhajomat. Yuna csak elemelte a kezemet és megcsókolt.

- Készen vagyunk azthiszem - szállt le a beteg  ágyról mire öltözni kezdtem.

- Yuna - álltam elé szinte fehérneműben.
- Beszélnünk kéne!.. - néztem rá még mindig kissé lihegve mire megállt az ajtóban.
- Egyszer azt mondod hogy féltékeny vagy, aztán meg hogy ne találkozzunk utána meg ilyen dolgokat csinálunk! Magyarázatot szeretnék! - néztem rá miközben a kezembe nyomtam a torna zsákomat.

- Öltözz fel - Indult az ajtóhoz.

- Yuna kérlek! Megőrítesz! - nyúltam a kezéért de elhúzta azt előlem majd kiment.

Óh istenem!!

Ekkor döbbentem rá, hogy ha tényleg nem szeretnék több fájdalmat akkor valóban el kellene kerülnöm őt.
De nem tudom hogy képes leszek-e. Avagy, egyáltalán elszeretném-e kerülni őt.

Miután felöltöztem sóhajtva kimentem a gyengélkedőből.
Az épület előtt Haein és az előbbi srác cigiztek a falnak dőlve, csak hozzájuk ballagtam.

- Hú de jó hogy egyben vagy! - kapott fel Haein mire mosolyt csalt az arcomra.

- Azért ne ölj meg mert még fáj! - nevettem fel fájdalmasan.

- Én mondtam hogy Yuna ügyes - mosolygott a fiú.

Ja..Ja.. Nagyon!

- Össze kellett varni? - nézett rám Haein miközben óvatosan letett.

- Yuna szerint csak egy karcolás - vontam vállat.
- Mehetünk haza? - néztem Haeinre aki csak bólintott párat.

Az állomáson ülve vártuk a járatot közben szótlanul  bámultunk magunk elé.