𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

3

- Mi történt veled? - nézett rám aggódva Tae.
- Verekedtél megint? - Karolt magához.

- Haza tudsz vinni? - néztem rá mire elmosolyodott és felültetett a motorára.

Miután haza értünk Tae segített felmenni a szobába ahol bekötötte a lábam.

- Ki volt az? - nézett rám mire nem válaszoltam.

- Tudod hogy nem vagyok árulkodós - dőltem ki az ágyon.

- Később elviszlek az orvoshoz rendben? - nézett rám mire bólintottam.

- Hé - Szóltam utána.
- Lehetne hogy anyának nem szólsz erről? - néztem rá remélve.

- Tudnia kell róla - állt meg az ajtóban.
- Hozok neked valamit! Várj itt - és evvel kiment a szobából.

Csak a sebes térdeimre néztem, valamint a koszos egyenruhámra.

Át kellene öltöznöm..

- Tádá! - jött be a kezében egy kisebb tortával.
- A tiéd - tette le az asztalomra.
- Boldog születésnapot! Na de én megyek is.. - intett és kisietett az ajtón.

- Köszi Tae.. - mosolyodtam ell.

Csak fáradtan lehunytam szemeimet és próbáltam feldolgozni a mai napot.

Sokszor verekedtem már, de a mai valahogyan máshogyan ütött..
Szó szerint.
Talán azért mert a szívem legmélyén tudom hogy nem ezt érdemlem..

...

Mikor felébredtem a telefonomra néztem ami este hat órát mutatott.

Hogy aludhadtam eddig?

Csak kiszálltam az ágyból, azonban a percben vissza is huppantam arra majd fájdalmasan felnyögtem.

A lábam.. Nagyon fáj!

Minden erőmet összeszedve nagy nehezen felálltam majd levetköztem és magam köré tekertem a törölközőt. A fürdő felé haladva a lépcsőn fájdalmasan markolásztam a korlátot végül lejutottam az emeletre.

- Szóval ébren vagy - sietett hozzám anya.
- Minden rendben? - nézett rám aggódva.

- Igen, persze - erőltettem magamra egy kis mosolyt.

- Hiszen tiszta vér a térded - állt arrébb evvel helyet adva szemet vetettem az asztalnál ülőkre.

Na ne.. Teljesen kiment a fejemből.. Pedig anya említette is már hetekkel ezelőtt hogy meghívta őket is a szülinapomra..

- Szia Hana! - sétált hozzám Phung néni aki Yuna édesanyja, mellesleg anya legjobb gyermekkori barátja.

- Köszönöm hogy eljöttek - hajoltam meg kissé ahogyan illik majd törölközőmet szorongatva az asztalnál ülő Yunára néztem aki kezét az asztalon támasztva bámult kiváncsian rám.

- Isten éltessen! - mosolygott.
- Olyan szép nagy lány lettél! - méricskélt Phung néni.
- Mi történt veled? - húzta össze a szemöldökét mire anya mesélni kezdett volna, de megelőztem.

- Csak elestem.. Nagyon figyelmetlen vagyok mostanában - füllentettem majd félszemmel megint az asztalhoz néztem, de Yuna még mindig figyelt amitől kirázott a hideg.
- Bocsánat,de mennem kellene.. - mosolyogtam halványan majd megindultam a fürdőszobába.

Jézusom már! Úgy nézett rám mint aki megakarna ölni!