𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

64

A veszekedésünk után  egyáltalán nem váltottam egy árva szót sem Yunával, és ismét zavarossá vált köztünk minden. Igazán nehéz lett volna bármit is mondanom neki, igaz azt hittem hogy ez is csak egy olyan kiborulása lesz mint a többi, de mikor már a közös vacsorákon sem volt jelen többet, és még iskolába is csak ritkán járt be, tanácstalan lettem.

És ez az egész mind miattam van ..

Így hát jobbnak és egyszerűbbnek láttam inkább a szőnyeg alá seperni az érzéseimet egy bizonyos időre ismét, csak hogy jobban tudjak koncentrálni a beadandóra, mert ha nem készítem el valószínűleg osztályt kell ismételnem mivel ezen a hülye házi dolgozaton múlik minden.

Fogalmam sincs hogy hogyan tudnék változtatni a helyzeten..

Miután neki láttam az éjszaka közepén a feladatnak kezdetben csak ültem a füzetem fölött és a kis lámpám kapcsolójával játszadoztam egészen addig míg sötét nem lett az egész szobában.

- Mi a..?? - néztem körbe de mindenütt korom sötét honolt.

Ó hogy ez a rothadás lámpa..

Úgy talán három perc tapogatózás után a sötétben megtaláltam a telefonomat és világítani kezdtem vele.

Inkább felkapcsolom a villanyt, sötétben úgy sem fogok látni semmit..

A továbbiakban
az okos fejemnek köszönhetően és a két csésze kávénak ami bennem volt sikeresen elkezdtem haladni a házifeladattal, de ez még közel sem jelentette azt hogy maradt elég időm a befejezésére ezért gyorsabb tempóra kellett váltanom az írással.
De mivel a könyv Yunánál maradt, ezért  a laptopomon próbáltam keresgélni a példányok között hogy tovább juthassak de amit elkezdtem a papírra vetni, a folytatásában Rómeó vámpírrá változott Júlia pedig a túsza lett a nagy és rettentő kastélyában.

Miután rájöttem hogy egy perverz Fanfictiont kezdtem el írni nagyokat pislogva a füzetemet lesöpörtem az asztalról ami aztán a földre zuhant.

- Na jó.. Elég volt mára.. Az isten sem akarja most hogy házit írjak - álltam fel a székből kissé traumatizálva majd az ágyba borultam.

Hát ez eddig kész katasztrófa..

...

Reggel az iskolában még jóval a csöngetés előtt Haeint a könyvtárba vonszoltam magammal hogy segítsen találni még egy eredeti verziót a könyvből.

- Miért nem keresünk valakit aki tudna segíteni? Biztosan sok könyv moly van itt.. - mondta a fiú miközben az asztalra kiborított könyveket nézte át.

- Nem látok itt senkit izzadó és stresszes tiniken kívül Haein.. - kerestem a polcok között a Rómeó és Júliát mint egy monoton mániákus.

- Keresek egy embert! - állt fel a székről és már el is tűnt a könyves polcok között.

Ohh istenem..Összesen három napom van hogy befejezzem, de annyi változat van a Rómeó és Juliából.. Egyáltalán melyik könyvet használtam eddig..?

Miután a fiú magamra hagyott egy hosszas sóhaj hagyta el a számat.
Kezdtem egyre inkább elveszíteni a motivációmat és kezdett elönteni a tudat hogy egyedül nem leszek képes megcsinálni ezt.

- Francba.. - néztem a mögöttem meginogó  polcra amitől hamar arrébb is álltam.

Ám ekkor, mintha csak egy szirén énekelte volna a nevemet, Jihot pillantottam meg aki kezében a keresett könyvet szorongatta.

- Szia, egyedül vagy? - nézett rám a srác mire az ajkamra haraptam.

Szükségem van arra a könyvre.. De miért pont ő nála van???

Egy halvány mosolyt az arcomra erőltetve tettem egy közelítő lépést a fiúhoz majd rá néztem.

- Igen.. Ömm, honnan van a könyv? - szugeráltam mintha csak cukor lenne.

- A polcról természetesen - kerekedtek ajkai széles mosolyra játékosan.

Na nem mondod!

- Talán te is ezt keresed? - nézett rám mire szólásra nyitottam a számat.
- Már nem találsz több példányt itt, mindegyiket ki kölcsönözték - mondta mire szemeimet lesütve sarkon fordúltam.

Ezt nem hiszem el..

- Várj, van egy ajánlatom a számodra - szólt utánam mire felé fordultam felvont szemöldökkel.
- Oda adom a könyvet - nézett a szemeimbe.
- Egy feltétellel, egy csókot kérek, semmi többet - a mondata hallatán egyszerre akartam kinevetni őt, és sírva fakadni is egyben a szánalmassága miatt.
- Nos? Kell a könyv? - vonogatta a szemöldökét mire hezitálni kezdtem.

- Hát.. - kezdtem el babrálni az ujjaimmal.

És ha megnézném egy másik könyvtárban? De lassan kifutok az időből..

- Jó legyen.. - akadt el a szavam miután valami kemény a bordámba állt.
Mikor oda fordúltam Yunával találkoztak a szemeim aki fejét lehajtva kezeit össze fonva az oldalamhoz bökdöste a könyvet.
- Oh.. K-köszi - köszörültem meg a torkomat a lány láttán aki még csak rám sem nézett és már el is húzta a csíkot.
- Nem kell a hülye ajánlatod te bunkó - viharoztam el Jihotol aki csalódottan nézett utánam.

Vajon hogyan kerülhetett ide Yuna?
Mondjuk.. Belegondolva, valakinek meg kell csinálnia a leckét.. Vagyis, Nekem.. Mivel Rám maradt ez is.. Éppen mikor már azt kezdtem hinni hogy kedvességből adja realizálódott bennem hogy csak rám akarja sózni a feladatot..
Pfffff!!!