𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

53

Reggel elég korán ébredtem, igyekeztem óvatosan kikelni a szuszogó lány mellől, majd neki álltam felöltözni.

A tegnapi napot illetően egyáltalán nem volt kedvem senkihez sem. Nagyot csalódtam, ismét.
És már igazán belefáratam ebbe a nyomasztó érzésbe ami végig kísérte az eddig a napjaimat.

A hallba érve unottan gubbasztottam egy asztalnál és közben  bámultam ki a fejemből  egészen addig, amíg a hasam korgása nem kezdett zavaróvá vállni.

Úgy tűnik vennem kéne reggelit..

Szememet forgatva megindultam a büféhez közben azon törtem magam hogy hogyan bírjam ki ezt a mai napot is.
Mikor már félúton jártam megláttam Jihont,  és szinte minden étvágyam el is ment.

Franc..

Csak felsóhajtottam majd eszembe jutott hogy jobb reggelit kapnék a közeli vendéglőben, mint amit a büfében tudnék úgyhogy egymagamban megindultam az étterem felé.

Nagyon nem jó vissza emlékezni Haein szavaira .. Nem is szeretnék, de ismét csak egyedül vagyok és a szavai szinte egymás után játszódnak le a fejemben..
A tegnapi beszélgetésünk során amiket mondott Jiminről, és Yunáról  nagyon sok volt nekem egyszerre.. Annyira szörnyű helyzet ez..

Míg haladtam az úton a lábam alatti vékony jég miatt néhol közel voltam ahhoz hogy levágjak egy spárgát, ilyen szempontból örültem is hogy nincsen velem senki mert igazán égő lett volna valaki előtt fejjel a hóba esni.

Ezt meghagyom Jiminnek..

Miután épségben megérkeztem a vendéglőbe kértem egy Cappuccino-t magamnak majd a mobilomat nyomkodva leültem egy asztalhoz és várni kezdtem a kávémra.

Hihetetlen hogy Jihon mennyi üzenetet írt nekem az éjjel.. Talán tényleg beszélnem kellene vele, hogy köztünk ez nem fog menni.. El kell fogadnia ezt a tényt, hogy ne okozzon több kellemetlenséget ez az egész köztünk..

Míg vártam a rendelésemet  szemeimmel az asztal mellett elsuhanó embereket fürkésztem.

Mindenkinek megvan a saját kis élete, a maga gondjával, és ígysem azt az opciót választják hogy magukba süllyednek, hanem mennek tovább.. Bár én is képes volnék erre..

- El is felejtettem.. - mormoltam mikor eszembe jutott hogy tegnap nem hívtam vissza anyát.
- Jó reggelt! Nem zavarlak? - szóltam a telefonba miután fogadta a hívásomat.

- Szia Hana! Nem zavarsz, most egy ideje nem dolgozom - mondta mire felvontam a szemöldökömet.

- Szabadnapos vagy? - harapdáltam ajkam.

- Nem, nem erről van szó - nevetett fel gyengéden.
- Phungra várok a kórházban már egy jó ideje..  - mesélte mire megdöbbent képet vágva bámultam továbbra is magam elé.

- Hogy van most? Rohama volt megint?.. - túrtam a hajamba ingerülten.

- Két napja bent tartják ismét, és vizsgálják folyton.. - mesélte mire felsóhajtottam.
- Veled mi a helyzet? Milyen a tábor? - Kérdezte mire annyi mindent tudtam volna mesélni, de inkább megtartottam magamnak.