𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

II.kötet - 3

- Te melyik osztályba kerültél? - néztem Yunára aki túlságosan is el volt foglalva azzal hogy megvető pillantásokat vessen azokra a fiúkra akik minket néztek.
- Hmm? - fordúltam a lány felé.

- Mi a baj ezekkel a fiúkkal.. - szugerálta őket.

- Hagyd őket, inkább áruld el hogy melyik osztályba kerültél - néztem a lányra aki megfogta a kezem.
- M-mi az? - lepődtem meg.

- Csak hogy tudják hogy velem vagy - nézett körbe hunyorítva amit látva elmosolyodtam.
- Egyébként B-s vagyok.. - húzta a száját.
- Vagyis C-s! - ásított.

- Oh az jó! Mert én is! - lettem izgatott.

- Menjünk haza.. kezdett el húzni magával.

- Várj, még nem vettem át a tankönyveimet! - álltam meg.

- Minek az? Majd használhatod az enyém! - ráncolta össze a szemöldökét.

- Még egy 10 perc és utána mehetünk! Rendben? - néztem Yunára aki duzzogva bólintott párat.

- Éhes vagyok.. - fogta a hasát.
- El megyek a büfébe, kérsz valamit? - nyúlt a tárcájáért.

- Nem kérek.. - mosolyogtam rá.

Miután külön váltunk elindultam a könyvtárhoz. 

Fogalmam sincs hogy milyen szakkörökre jelentkezzek.. Annyi minden van..

Bámultam a papírt amin volt vagy tíz felsorolt szakkör.

Vajon Yuna melyiket választaná?

A gondolaton elmosolyodtam és tovább agyaltam rajta. Valamiért olyan kiváncsi lettem hirtelenjében hogy rám jött s kislányos zavarom is.

Ha lenne olyan hogy szabadidő szakkör akkor biztosan jelentkezne rá! Vagy alapítana egyet!

- Oh basszus! - Meresztette rám dühös tekintetét egy magas szemüveges fiú akivel összeütköztünk.

- Jaj!.. - ijedtem meg.
- Bocsánat! Nem figyeltem! - fogtam a fájó vállamat.
- Bocsi! - néztem rá kétségbeesve mire az arca elgyengült.

- Ugyan, semmi baj - legyintett mire megkönnyebbültem.
- Minho vagyok! - nyújtotta a kezét felém mosolyogva.

- Hana - ráztam gyengéden kezet vele.

- Te új vagy, igaz? - kérdezte a tarkóját vakarva.

- Igen, most iratkoztam be.. - vetettem végig a szemeimet a fiún.
- Vagyis a barátnőmmel együtt.. - harapdáltam az ajkam.

- Én is új vagyok, melyik osztályba fogsz járni? - futottak végig a szemei rajtam.

- A C osztályba - mondtam mire a szemei felcsillantak.

- Az nagyszerű, mert én is! Örülök hogy végre ismerek valakit - mosolygott.
- Most mennem kell, haza kell érnem időben.. Örültem a találkozásnak!

- Remélem még találkozunk - intettem.

- Fogjuk még látni egymást - csúsztatta a kezeit a nadrág zsebeibe majd arcán egy széles mosollyal a kijárat felé vette az irányt.

...

Miután át vettem a könyveket vissza mentem a büféhez ahol keresni kezdtem Yunát.

- Szia, járt itt az imént egy lány aki egy kicsivel magasabb mint én, valószínűleg egy fánkot vehetett magának.. Nem láttad merre mehetett? - néztem a középkorú nőre aki szemeit forgatva felsóhajtott.

- Kicsikém, közel húsz embert szolgáltam ma ki, mégis honnan a francból tudhatnám ho..- támaszkodott a pultra.

- Szia szivi! - fordított magával szemben Yuna.

- Indulhatunk most már! - fogtam meg a kezét.

- Mit mondott neked? - nézett rám.

- Csak megkérdeztem tőle hogy látta-e hogy merre mentél - vettem elő a telefonomat.
- Mit szeretnél ma ebédre? - néztem a lányra.

- A srácra gondoltam - köszörülte meg a torkát.

- Csak összeütköztünk.. Minhonak hívják, rendesnek tűnik - vontam vállat.

- És? - húzta fel az egyik szemöldökét.

- A mi osztályunkba jön ő is - húztam össze magamon a dzsekimet.

- Ennyi? - fagatott.

- Uhum - túrtam a hajamba.

- Szerintem szerelmes beléd - mondta mire fel nevettem.

- Hogy mi? Hiszen még csak most találkoztam vele legelőször - néztem Yunára akit teljesen betöltött a féltékenység űre.

- Az egy dolog, akkor sem szimpatikus nekem! Legszívesebben összecsomagolnám egy dobozba amit utána feladnék postára és egészen az északi sarkig küldeném! - ráncolta össze a szemöldökét idegesen.

- Hé, nyugalom - cirógattam a lány arcát.
- Egyébként is elmondtam neki hogy a barátnőmmel vagyok itt - mondtam mire a mondatom végén Yuna lóbálni kezdte a kezünket.

- Akkor is, nem tetszik az a pasas - húzta a száját.

- Hát nekem sem - jelentettem ki.

- Akkor ki tetszik neked? - játszadozott a hajammal.

- Nem is tudom.. - Hajoltam közel hozzá.

- Vagy elég merész ahhoz hogy megcsókolj itt? - suttogta az ajkamra mire körbenéztem és csak akkor realizáltam hogy több száz diák vesz körbe minket.

- Hát őő.. Izé - Hebegtem habogtam.

- Gontoltam - kezdett el húzni teljesen más felé.
- De engem nem érdekel hogy ki lát - nyomott a falnak miután egészen az intézmény mögé nem értünk.
- Szóval elmondtad neki hogy a barátnőddel jöttél a beiratkozásra? - simított végig az ujjaival az ajkamon mire kissé elvörösödtem.

- Nem fogok titkolózni - csuklott el a hangom miután Yuna a kezét a combomra tette amit lágy mozdulatokkal simogatni kezdett.

- Nagyon helyes - csókolt meg.

- Ezt nem folytatnánk otthon? - kezdtem érezni azt hogy a testemet elönti a bizseregés.

- Miért vagy szégyellős? - húzta ki az ingemet ami a szoknyámba volt betűrve.

- Inkább izgatott vagyok hogy bárki megláthat - ugrott a pulzusom feljebb miután Yuna az ingem alá nyúlt.

- Én is így érzek - tette a kezemet a mellkasára.

A szíve hevesebben ver mint az enyém..

- De éppen ez az izgalmas benne - csókolt meg ismét.

- Na jó de most már spuri haza! - fogtam a lány kezére ami már a szoknyám alatt barangolt.

- Felizgultál hm? - vigyorgott.