𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

36

- Szia nyomi - mosolygott rám Tae mikor végre úgy olyan fél nyolc körül lejöttem az emeletről.
- Ezt meg kell kóstolnod! - sietett a konyhába ahová csak követtem.
Majd ki vett a hűtőből lelkesen egy kisebb tálat amin Sushi volt.
- Neked csináltam - nézett rám.

Csak elmosolyodtam. A tegnapi nap után igazán jól tud esni az olyanoktól is a törődés, akikre egyáltalán nem számítottam.

- Na muti - ültem fel a pultra.

- Tessék - nyomta a kezembe a tányért majd kíváncsian nézni kezdett.
- Én csináltam őket, egyél belőle! - mosolygott bár ezt inkább parancsnak vettem.
Míg szépen falatoztam Tae önelégülten mosolygott.
- Miért nem mész suliba? - Kérdezte.

- Nem tudom.. - vontam vállat kissé miközben ajkaimat össze szorítottam.
- Te hogy hogy itthon vagy még? - kérdeztem miközben bőszen ettem.

Mintha tényleg nem tudnám hogy miért nem sietek annyira iskolába..

- Összevesztünk Ayakával - jelentette ki mire még a falat is megállt a számban.
- De ma át jön úgyhogy.. - mosolyodott ell mire én is elmosolyodtam kissé.
- Ízlik egyébként? Nem muszáj megenni hogy ha nem.. - nézett rám hezitálva.

- Nagyon finom lett - mosolyogtam rá biztatóan.

- Az jó, mert azthittem romlott - túrt a hajába.

- Hogy mi??! - Akadtam ki mire felnevetett.

- Viccelek - simogatta meg a fejem búbját majd a szobájába ment.

El kéne indulnom lassan az iskolába..

...

- Istenem! Várj meg! - intettem lihegve buszsofőrnek.

Tök jó hogy a metrót is lekéstem ami csak húsz perc múlva jött volna ezért buszoznom kell! Francba már..

A buszon ülve unottan bámultam magam elé.

Már vagy 10 perce megy
a matek órám..
Annyira elegem van.. Nem értem mi volt a tegnapi nap..
Hiába próbálok nem rá gondolni, tudatalat tudom hogy megtörtént, de még mindig nem értem hogy miért..

A fejhallgatómat felhelyezve csak szemeimet behunyva vettem egy mély levegőt.
Nem tudtam nem Yunára gondolni egyszerűen.

Mély gondolataimbol egy fiú zavart meg aki amint leült mellém táskáját az ölébe véve kissé megbökött a könyökével mire szemeimet rá vezettem.

- Ne haragudj - kért bocsánatot mire legyintettem majd tekintetemet a telefonomra vezettem.
- Hana vagy, igaz? - Kérdezte a fiú mire rá néztem majd bólintottam párat.
- Én Lee Jihon vagyok, osztály társak vagyunk.. - mosolygott halványan.

Ő lenne Lee Jihon? Pár napja ismerősnek jelölt és én eddig azt sem tudtam hogy ő az osztály társam, nem hogy még a nevét!

- Igen tudom.. - füllentettem.

Innen is látszik hogy mennyire érdekel az iskola..  Csak Yunáékkal törődtem eddig az osztályból.. Más emberől szó sem jöhetett..

- Te jössz a sítáborba? - nézett rám.

- Milyen táborba? - húztam össze a szemöldökömet ami láttán elmosolyodott.
- Ne haragudj, csak kicsit sok dolog jár a fejemben most.. - mosolyogtam halványan.