𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

II.kötet - 22

Hosszú kocsikázás után végre megérkeztünk. Wansu időközben közölte velem hogy ő sajnos most nem tud bekisérni mivel hogy dolga van a városban még.

Még mielőtt beléptem volna a hatalmas épületbe megigazítottam a hajam, és vettem egy mély levegőt.

Már kívülről is ítélve, méreg drága lehet ez a hely! Szerencsére nem én állom a ruhát..

- J-jó regget! - köszöntem kissé szégyenlősen a recepciósnak aki távolról végig mért a szemeivel majd megindult felém. A nő magassarkút viselt és vörös rúzst. A haja sötét volt, és fényes, és baromira dús. Még messziről is meg tudtam állapítani azt hogy ezer százalék, hogy baba puha lehet a haja.

- Jó reggelt? Szívem, már délután van.. - nyúltak mosolyra vastag ajkai.

Hű és még az illata is káprázatos!!

- Oh, hát igen.. - vakartam a tarkómat.

Miért nem szóltak előre hogy ez a hely ennyire.. Előkelő?!!

- Én.. - ugrottam neki a bemutatkozásnak.

- Meng Hana, ha nem tévedek? - tette finoman a kezét a vállamra.

- Igen - mosolyogtam amit tetszőlegesen viszonzott.

- Én Iseul vagyok - nyújtotta felém a kezét.
- Nagyon jól fogunk szórakozni ma! - mosolygott miközben ujjaival simított párat a kézfejemen.

- Ezt jó hallani - mosolyodtam el.

- Mutatom az utat! - nyitotta ki előttem az ajtót.

Sosem foglaltak le ezek előtt a megfizethetetlen ruhák, amiket virágok vagy kiristályok, vagy selyem borít.
De amit láttam, az nem mindennapi volt. Szinte tátott szájjal néztem végig a hófehér ruhákat amik a szemem elé terültek.

- Azta.. - néztem ámuldozva.

- Tetszik az amit látsz igaz? - pillantott rám Iseul mire bólintottam.
- Gyere velem, megmutatom a ruhádat - intett a fejével majd át mentünk egy másik épületbe. A hely szintúgy káprázatosan festett, csak úgy mint az amit az imént véltem látni.

Perceken belül megjelent egy idős nő is aki csak úgy sürgött, és forgott a teremben. A helységben egy menyasszony is állt, kinek a szabó lelkesen igazgatta a ruháját.

Milyen gyönyörű..!

- Erre gyere, itt fogunk öltöztetni - tette a vállamra a kezét Iseul mire csak követtem a nőt és félre vonultunk egy kisebb szobába.
- Nyugodtan vetkőzz le, egy pillanat és hozom a ruhát - mosolygott majd kiment az ajtón.

Csak most realizáltam hogy nem azért vagyok itt hogy jól érezzem magam.. Hiszen a szerelmemet szinte ellopták tőlem.. És én nem tehetek semmit.. Francba is..

Miután mindent levettem magamról kissé zavarban nézegelődtem az üres szobában jobbra-balra. Végül Iseul végre belépett az ajtón, egy élénkebb árnyalatú  rózsaszín ruhával a kezében.

- Csodás alakod van, öröm lesz vele dolgozni! - nézett rám Iseul.

- Tessék bele bújni aztán pedig jöjjön ki hogy tudjunk igazítani rajta ha szükséges lesz! - lépett be a szobába a szabó nő.

- Nos, először is.. - kezdtünk neki.

Egy 15 perc hosszú "szenvedés" után végre tökéletesen állt rajtam a ruha. Legalábbis, Iseul ezt állította.

- Menjünk ki, kint a tükörben jobban fogod látni magadon hogy milyen jól áll! - nézett rám Iseul.

Miután kimentünk és a tükör elé álltam saját magamtól elállt a józan szavam is.

Ez a ruha csodás..

- Tetszik, igaz? - Tette a kezeit a vállamra Iseul.

- Én úgy látom hogy a derék részéből még venni kéne, igazán lóg.. - Guggolt le mögém a szabó majd neki látott a dolgának.

- Ön mit gondol? - fordult el Iseul.

- A szoknya hossza lehetne rövidebb - kezdett közeledni egy ismerős hang. Végül megfordúltam.

- Igen.. Szerintem is, ki kellene emelni a szép alakját és a vonalait.. - helyeselte Iseul.

Yuna láttán szinte tátva maradt a szám. Nem csak a meglepődés miatt, hanem literálisan elállt minden szavam látva hogy milyen gyönyörűen fest az esküvői ruhában.

Miért éppen itt, és most kellett összefutunk..? Hiszen annyi ideje nem is tudok rólad semmit.. Ez így olyan mintha egy kést döftek volna a szívembe..

A lányról hamar eltereltem a figyelmemet.

- Phung mondta hogy legyen rózsaszínű a ruha..? - nézett Yuna Iseulra aki bólintott párat.
- És gondolom nem tudunk változtatni, hm? - tette fel a kérdést amit követően válaszként Iseul megrázta a fejét amit követően Yuna felsóhajtott.

- Apropó, Lee Wonbin úr lent várja önt - szólt Iseul Yunának aki csak közelebb lépett hozzám.
- Mióta vagy a városban? - nézett rám Yuna mire hebegni-habogni kezdtem.

- Kisasszony.. - állt közénk Iseul.

- Mondja meg neki hogy várjon - fordított hátat Yuna miközben megragadott a karomnál fogva és az öltözőbe húzott.