𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

62

Továbbá elbambulva hallgattam Shout aki levegő vétel nélkül beszélt nekem egyszerre hat dologról, amiknek az értelmezését már rég feladtam hiszen nehéz volt követni. Egészen addig tartott ez míg egyszersmind meghallottam a nevemet, ami hallatán szemeimmel végig futottam a metrón lévő embereken végül megálltam a kereséssel miután tekintetünk találkozott Yunával.
Mikor a lány intett felém, szinte felugrottam a fiú mellől.

- Ne hagyj itt! - kapaszkodott belém Shou kinek már a társaságával tele volt a hócipőm hiszen be nem állt a szája egész idő alatt. Csak ajkaimat össze szorítva próbáltam tovább menni úgy, hogy ne lökjek fel senkit sem.

Vajon mit szeretne?

- Igen? - mentem oda hezitálva a lányhoz aki egy kisebb baráti körrel lógott.

- Közbe jött valami.. - lépett felém Yuna.

- Hát ő is itt van? - Vágott közénk Félix aki láttán felvontam a szemöldökömet.
- Mi a helyzet? - mosolygott rám.

- Ő itt a barátod? - nézett Yunára az egyik lány  akinek a fülébe súgott valamit a mellette álló alacsony srác.
- Hány éves vagy? - Kérdezte mire ajkamra haraptam.

- A húgod? - fordúlt a fiú Yunához aki szemeit forgatva keresztbe tette a kezeit.

- A húga, igen - nézett feléjük Félix.

- Még mindig nem a húgom.. - szugerálta a szőkét Yuna majd hátat fordított nekem és beszélgetni kezdett mással mire kíváncsian néztem utána.

Először is, mióta van itt Félix?? Másodszor, miért hiszik ezek a hülyék azt hogy Yuna húga vagyok??!

- Shouu, mi a helyzet? - nézett Félix a fiúra aki úgy tapadt rám akárcsak egy pióca.

- Mesélj inkább te,veled mi a helyzet? Rég láttalak! - bújt elő a hátam mögül Shou majd Félixel arrébb vonultak.

- Szóval..? - kezdtem érezni magam kissé kellemetlenül miután Yuna barátai folyton engem bámultak kihagyás nélkül.

- Szóval hány éves vagy? -  Kérdezte az iménti lány aki ezúttal mellém állt.
- Nem kaptam választ az imént, Hana - mosolygott rám miközben a névtáblámat olvasta.

- 17 éves vagyok.. - néztem a még mindig idegen lányra aki szemeit egy percig sem vette le rólam.

- Azt hittem kicsit idősebb vagy! - lepődött meg mire halványan elmosolyodtam.
- Mei vagyok - nyújtotta felém a kezét mire kezet ráztam vele.
- Én tizenkilenc leszek még a héten, pénteken - mesélte.
- Szeretném ha eljönnél, ilyen cuki embereket bármikor szívesen látok a házamban - fonta össze a kezeinket mire kezdtem érezni hogy ég az arcom.
- Naa, nem kell mindjárt elpirulni - kuncogott fel mire én is felnevettem.
- Aranyos vagy! Ez tény! - mosolygott továbbra is rám mire zavaromban nem tudtam mit csinálhatnék hirtelen.
- Ugye eljössz? Megadod a számod? - tűrt egy tincset a fülem mögé mire feleszméltem hogy mennyire is el pirultam emiatt a lány miatt.

- Nekem is add meg! - szólt hozzánk az alacsony fiú akit Mei elcsitított.

- Ugye igent mondasz? - nézett rám kérlelve  a  mire elkezdtem diktálni a számomat de mielőtt befejezhettem volna azt  Yuna megragadta a karomat és arrébb húzott.

- Most komolyan oda adod egy idegennek ilyen könnyen magad? - nézett rám össze ráncolt szemöldökkel.
- Ráadásul a telefonszámodat is megosztod vele csak úgy? - szidta le a fejemet mire felfújtam magamat.

- Kezdjük ott, hogy te nem is figyeltél rám miután te hívtál oda, hanem inkább beszélgettél mással! - vágtam vissza.

- És akkor már egyből eladod magad holmi szervkereskedőknek csak mert nem figyeltem rád 2 percig? - nézett rám szúrós szemekkel.

- Miért lenne szervkereskedő? Meghívott a szülinapjára, és amúgy is kedves volt hozzám! - a mondatom végén Yuna felvonta a szemöldökét.

- Mei nem jó társaság a számodra! És jobban teszed ha nem mész el a bulijára! - lépett közelebb hozzám.
- Komolyam ilyen könnyen megtudnak venni pár kedves szóval? Most már megértem anyukádat amiért megkért hogy figyeljek oda a felelőtlen lányára! - miután végzett a mondandójávam nem szóltam vissza semmit sem. Rosszul esett amiért felelőtlennek hívott ezért sarkon fordúltam arra készen hogy bedurcázva otthagyjam.

Hogy lehet ennyire bunkó?! Ő nem figyelt rám! És amúgy is, miért nem mindegy neki hogy mit csinálok?

- Hana! - szólt utánam mire elengedtem azt a fülem mellett és próbáltam inkább vissza menni oda, ahol ültünk az imént de már elfoglalták a helyünket.

Francba.. Miért telt meg ilyen hamar ez a járat?

- Hana fordúlj vissza! - szólt ismét mire hátra fordúltam de ekkor szépen a könyökömet az egyik férfi gyomrába toltam mire az illető lézer sugarakat kezdett kilőni a szemeiből egyenesen rám.

- Oh!.. Bocsánat! - ijedtem meg a férfi miatt majd próbáltam tovább jutni az emberek között.

- Merre vagy Yuna? - kapkodtam a tekintetemet jobbra-balra.

- Add a kezed! - láttam ahogyan kinyújtsa a karját felém mire utána nyúltam, de ekkor ismét csak egy rakat ember szállt fel ezáltal nem tudtam elérni őt.

Míg azon gondolkodtam hogy hogyan juthatnék el hozzá gondolataimból egy igazán kellemetlen érzés szakított félbe.

- Megtenné hogy nem lóbálja a táskáját a fenekemhez? Roppant idegesítő! - emeltem feljebb a hangomat ami hallatán az aktatáskás férfi arrébb ment.

Hogy a halálba jussak el oda?!!! Már moccanni sem bírok!

- Csajszi, ide! - ragadt meg az ingemnél fogva Mei.
- Egyben vagy? - igazította meg a fölsőmet.
- Nem léptek rád? Kicsit sápadt vagy.. Nem hagytál el semmit sem? - simított párat az arcomon.

- Jól vagyok.. - sóhajtottam fel.
- Nem láttad..? - akadt el a szavam miután valaki a csuklómra fogott és maga mellé húzott.

Mi vagyok én, hogy folyamatosan össze-vissza huzigálnak??!

- Figyelj már oda te lüke! - karolt magához Yuna.
- Azt hittem már leszálltál egyedül! - kereste a tekintetemet ijedten.
- Megtennéd hogy máskor nem hagysz faképnél? - nézett rám kiakadva mire a mellkasára hajtottam a fejem.
- Elfogunk késni miattad - kezdtem érezni ahogyan jobban felgyorsul a szívverése majd eltolta a fejemet magától.

- Miattam? A te hibádból történt az egész! - veszekedtünk ismét.

- A te hibádból volt az egész! - csúfolt ki.

- Azt sem tudom hol vagyunk jelenleg! Már rég le kellett volna szállnunk! - emeltem feljebb a hangomat mire Yuna kinevetett.

- Inkább hallgass, nem tudlak komolyan venni amíg ilyen kicsi és dedós vagy - kezdte el legyezni az arcát a kezei segítségével.

- Tudod ki a dedós! - csiklandoztam meg a piroskás arcú lányt.

- Nem vagyok csikis, de te tudom hogy az vagy! - kezdte el csiklandozni az oldalamat mire majdnem hogy össze pisiltem magamat.

- Elég! - fontam össze a lábaimat.

Miután leszálltunk néznünk kellett egy másik útvonalat ahogyan el tudunk jutni az iskolába. A veszekedésünk után Yuna egyáltalán nem szólt hozzám, ellenben Mei aki egyenesen az iskoláig kísért minket és folyton volt valami kérdése felém.