𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

42

- Fáj a fejem.. - Sóhajtoztam majd a falnak dőlve várni kezdtem Yunát aki éppen felakasztotta a kabátját.

Még mindig piszkosul részeg vagyok.. Mikor józanodok már ki?

- Yuna álmos vagyok - méricskéltem a lányt továbbra is mire felém sétált.

- Nem akasztod fel? - Kérdezte mire megráztam a fejem és megindultam a szobám felé.
- Részegen jobban gyerekes vagy.. - sóhajtott mire elmosolyodtam.
- Hol voltatok? - jött utánam a lépcsőn.

- Étteremben.. - bámultam magam elé.

Bár ne mentem volna el

- És jól érezted magad? - kérdezte miközben felértünk az emeletre.

- Hát.. Érdekes volt - húztam a számat majd el kezdtem kibújni a kabátomból.
- Aludnom kell.. - másztam az ágyra mire Yuna a kezébe vette a kabátomat és tovább bámult rám.
- Anya veszekedni fog velem ha ilyen állapotban talál.. - dünnyögtem az orrom alatt mire halkan felkuncogott Yuna.

- Hana mennyit ittál? - kapcsolta fel a villanyt mire hunyorogva kíváncsian néztem vissza rá.
- Mi történt az ingeddel? - ült le az ágy szélére mire tekintetemet az össze vissza gombolt fölsőmre vezettem.

- Semmi.. - kezdtem el igazgatni azt magamon bár néhány helyen le volt szakadva pár gomb így jobbnak láttam ha kibújok belőle és messzire dobom magamtól azt,  de nem így tettem, csak ültem továbbra is tétlenül az ágyban.

- Mit csináltatok? - bámult maga elé.
- Bántott téged? - ült közelebb mire nyakig magamra húztam a takarómat.
- Hahóó neked beszélek te kisgyerek! - húzta el az arcomból a takarót mire ajkaimat harapdálva néztem vissza rá.
- Mi történt? - Kérdezte mire felsóhajtottam.

El akartam mesélni nagyon, de inkább csendbe maradtam. Tartottam attól hogy pityeregni kezdek amint kinyitom a számat és mesélni kezdek az estéről.

- Nem történt semmi baj - szólaltam meg végre.

- Akkor? - fordította a tekintetemet maga felé.
- Fent voltál nála? - nézett rám mire megráztam a fejem.
- Figyelj.. Tudom hol lakik és te pontosan abból az utcából bandukoltál haza mikor találkoztunk - nézett a szemeimbe mire tekintetemet félre vezettem.
- Bántott? - tette félre a kabátomat ami az ölében volt majd közelebb ült hozzám és kezeinket össze fonta.

- Fáj a fejem - bámultam magam elé.

- Hana! Ne válts témát! - nézett rám kissé dühösen mire szólásra nyitottam az ajkaimat de ekkor a nyakamhoz hajolt és szippantott egy nagyot.
- Rajtad van az illata - nézett rám mire érezni kezdtem ahogyan a gyomrom görcsbe rándul.
- Tényleg nem akarod el mondani? - játszadozott ujjaimmal mire megráztam a fejemet.
- Jó - állt fel.
- Holnap beszélünk ha már nem leszel részeg - engedte el a kezemet és megindult az ajtóhoz.

- Yuna ne hagyj egyedül! - másztam ki az ágyból és a lány után siettem.
- Nem is vagyok részeg! - siettem utána a lépcsőn úgy, hogy szinte kettesével ugrándoztam végig a lépcsőfokokat.
- Nem vagyok részeg már! - nyúltam a keze után.
- Tényleg nem! - kezdtem el toporzékolni mint egy óvodás majd meleg könnycseppek kezdtek el lefolyni az arcomon.

- Be fejeznéd a hisztit? - húzott magához mire jobban itatni kezdtem az egereket.

- Beszélni akarok veled! - szipogtam.

- Hallgatlak - fonta össze a kezeit majd várni kezdte hogy végre meséljek neki.

- De valóban semmiség tényleg.. - kezdtem bámultam félre.
- Randiztunk úgyhogy nincs mi miatt hisztiznem.. - haraptam ajkamra.