𝙄 𝙣𝙚𝙚𝙙 𝙮𝙤𝙪 | GxG 18+

60

Miután kisétáltam lány szobájából a fejemet fogva felsóhajtottam.

Hihetetlen.. Ekkora bunkót..

Továbbá helyet foglaltam  az asztalnál ahol durcásan bámulni kezdtem magam elé.

Persze hogy Yuna folyton csak az ilyen fiúkat fogja ki.. Mintha lenne benne valami mágnes ami vonzza ezeket a hülyéket..

Időközben teljesen megfeledkeztem arról hogy közben körülöttem már mindegyik szék foglalt lett és mikor feleszméltem hogy nem vagyok egyedül csak akkor tudatosult bennem  hogy Ayakát sasolom olyan csúnya szemekkel mire egyből elfordítottam a fejemet.
Ennél a pontnál cseppet sem lepődtem már meg mikor majdnem hogy lefejeltem a mellettem ülő szőkét.

- Keresel valamit? - mosolygott rám mire megráztam a fejemet.

Oh istenem! Kegyelmezz meg! 

- Hol az anyukád? - súgta Félix Yunának aki csak a velünk szembe jövő nőre mutatott.
- Ez a banya?? - a fiú hallatán akaratlanul is de ismét csak felé fordúltam a bunkó megjegyzése hallatán.

- Rohadj meg! - rúgott Yuna a fiú vádlijába az asztal alatt mire kevés kellett neki hogy ne sikitson fel akárcsak egy kislány.

- Auu..! - szorította össze az ajkait a fiú.

Mikor végre Phung néni is csatlakozott hozzánk neki láttunk az evésnek. Örültem hogy végre együtt ehetünk. Jó volt látni őt olyan sok idő után amit a kórházban töltött nagyrészt.
De így is a jókedvem  szinte a béka feneke alatt volt. Akárhányszor Félix megszólalt annyiszor futott végig a gondolat a bennem hogy: vajon mennyi börtönt ülnék ha kiszúrnám a szemeit az evőpálcikámmal? 
mivel már nagyon irritálónak tartottam őt.

- Örülök hogy végre megismerhetlek! - mosolygott Phung a fiúra.

- Köszönöm hogy meghívott - mosolygott szélesen Félix ami láttán szemeimet forgatva elfordúltam inkább és próbáltam valahová máshová koncentrálni.

Ekkor barmot!

- Minden rendben van? Kicsit sápadtnak tünsz - nézett rám a bátyám mire bólintottam párat majd Ayakára néztem aki ajkát harapdálva nézett rám majd elkapta a tekintetét.

Na jó.. Biztosan azt hiszi hogy bajom van vele amiért úgy néztem rá.. De tulajdonképpen nem is rá vagyok ideges csak ügyesen elbambulhattam  az imént.. Ez a nap egyáltalán nem az én napom!

- És hol is ismerted meg a lányomat? - Kérdezte Phung.

A párbeszédük során azt is megtudtam hogy egy kosármeccsen ismerkedtek meg még úgy 3 évvel ezelőtt, és Félix még azt is hozzá fűzte hogy Yuna volt az a lány akinek oda adta a szerencsét hozó mezét ami valószínűleg izzadt és büdös volt ezért Yuna kidobhatta már értelemszerűen, és emiatt nem láttuk soha azt a mezt amit annyira emlegetett.

Hogy én mennyire bánom hogy eljöttem..

- Mondjuk nem lett volna olyan nehéz eltalálni hogy kosarazol mivel olyan magas vagy! - dicsérte a fiút anya.

Ki az aki manapság szereti a zsiráfokat? Pff!

- Hány éves is vagy? - Kérdezte kíváncsian Phung néni a szőkeségtől aki Yunával sugdolózott.

Körülbelül úgy.. Enyhén szólva.. Harminc!

- 23 leszek - mondta mire majdnem hogy leesett az állam a helyéről amivel nem voltam egyedül.

- És, mit gondolsz.. Yuna nem túl fiatal hozzád? - Kérdezte kissé óvatosan Phung miközben levette az orra hegyén pihenő szemüvegét és törölgetni kezdte azt.

- 18 éves vagyok anya.. - szólalt fel Yuna ellenkezve.
- És amúgy sem randizunk - nézett a fiúra akinek a kínos mosolya ami az arcán ült már egy ideje lefolyt szinte.

micsoda csavar!!

A fiú feje lassan epirosodott és a megszokott módon kínos csöndbe enyeledtünk.

Ez olyan kellemetlen.. De örülök hogy nem randiznak!!
Bár Yuna is igazán  furcsán viselkedik most ami annyira nem tetszik.. Akárhányszor rá nézek a szemeivel szinte át fut rajtam de sosem áll meg nálam.. Most mi ez már megint?

- Mond csak Hana, Haeint mikor láthatom újra? - a nevem hallatán egyből felkaptam a tekintetemet és Phung nénire néztem.

- Öhm.. - köszörültem meg a torkomat mivel annyira elmélyültem a saját kis világomban hogy még beszélni is elfelejtettem hirtelen.
- Haein mostanában nagyon elfoglalt.. Sokat tanul, a legutóbb azt mondta hogy a kressz vizsgájára készül.. - meséltem mire anyáék szeme szinte felcsillant. Ám, ellenben Félix a név hallatán egy fél másodperce még az evéssel is leállt.

Hmm..

- Üzenem neki hogy sok sikert kívánok! - nézett rám Phung mire arcomon egy halvány mosollyal bólintottam párat.

- Biztosan sikerülni fog neki, csak ne stresszeljen mert akkor elfogja felejteni amiket megtanult - mondta Tae.
- Mondjuk Haein egy nagyon rendes és okos srác, úgyhogy ügyes lesz valószínűleg - a bátyám szavai hallatán Félix egyre inkább csak frusztráltabbá vált.

- Úgy hallom hogy csörög valakinek a telefonja - nézett körbe Ayaka mire  mindenki lecsekkolta a mobilját viszont az enyém nem volt kéznél.

Ki lehet ez?..

- Egy pillanat és jövök - húztam ki a széket majd egyenesen Yuna szobájába viharoztam  ahol az asztalon rezgett a telefonom.

Hát persze hogy az emlegetett szamararunk az!

- Szia Hanaa! - ordibált a fülembe a fiú aminek köszönhetően kis híján kiszakadt a dobjártyám a helyéről.

Aishhh!!

- Hé! Megsüketítesz te őrült! - ráncoltam össze a szemöldökömet.

- Át jössz? - Kérdezte mire már készen voltam egy igent mondani de aztán eszembe jutott hogy most még sem lenne alkalmas.

- Most nem lehet, Phung lakásán vagyunk vendégségben - sóhajtottam fel.

- Na ne! Képzeld, már elkezdtem magamban beszélni annyira unatkozom.. Tudod milyen nehéz egyedül tanulni? Eltudod képzelni milyen rossz mikor.. - ennél a résznél valaki kihúzta a kezemből a telefonomat mire reflex szerűen megfordultam.

- Hana most nem ér rá te szomorú szamuráj, holnap hívd vissza! - nyomta a fiúra a telefont Yuna mire megmukkanni sem tudtam a lány miatt.
- Ez a szívtipró.. Soha nem adja fel - nézett rám miközben neki dőlt az ajtónak ami következtében az bezárult.

- Vissza kaphatom a telefonomat? - indultam meg a lány felé aki a háta mögé rejtette azt.

- Előbb beszéljünk - mosolyodott el majd tett felém egy lépést.

- Miről? - néztem rá értetlenül.

- Tudom hogy haragszol rám de.. - állt elém.
- Szeretném ha eljönnél holnap és tanulnánk, de ezuttal komolyan gondolom - fogott a kezeimre.
- Olyan rossz amikor haragszol rám.. Nem akarom ezt! - kereste a tekintetemet de a padlóval szemeztem inkább.
- Vissza adom a telefont, ha holnap eljössz - emelte meg az államat hogy a szemébe nézzek végre.

Nem akarok megint senkinek sem a csapdájába esni..

- Rendben Yuna - néztem a lányra aki lágyan elmosolyodott majd váratlanul közelebb hajolt mire arra figyeltem fel hogy egy apró puszit hint az arcomra mire égni kezdett az egész testem.

Azt hittem hogy megfog csókolni..

- Gyere vissza az asztalhoz - szólt mikor már az ajtón túl járt mire szedni kezdtem a lábaimat miután úgy álltam ott mint akit lefagyasztottak.

És már megint mosolygok.. Hülye Yuna!