Mostohajáték

,,Nem tudom"

Április 1.
Milánó, Olaszország

- Mit szólsz? – Bence oldalra tekintett édesanyjára, hogy nekitámaszkodott a korlátnak. Debóra arcáról nem lehetett levakarni a mosolyt. Milánóba kezdett beköszönteni a jó idő, éppen sütött a Nap, az utcák nyüzsögtek, tele volt élettel minden és mindenki. Az apró erkélyről a kilátás tökéletes volt.

- Gyönyörű – vont vállat hitetlenül. – Szóhoz sem jutok.

- Megengeded, hogy itt felneveljük az unokáidat? – sandított rá.

- Meg – horkant fel nevetgélve. – Muszáj leszek – tárta szét karjait.

Bencét már hívta a munka, vagyis az új munkája. Megbeszélése volt új főnökével, ahol újra láthatta az új kollégáit is, illetve betehette lábát a Valentino székházába. Nem beszélve arról, hogy megkapta új lakásuknak a kulcsait. A szerződésben a munka kezdése április 1.-jét írt, ami igazából megtörtént, csak még nem költöztek el. Bence elvitte magával Debórát is, kellemeset a hasznossal alapon és tartottak egy kis anya-fia minőségi időt, na meg Debóra nem engedte el akárhova Hédát és az ikreket, mindent le kellett ellenőriznie.

- Angyalom – szólt bele a telefonba, miután azt rezegni kezdett farzsebében.

- Bence – Héda, mintha hatalmasat nyelt volna. Mintha nehezére esett volna levegőt venni.

- Ugye nem folyt el a magzatvíz? – markolt rá a kőkorlátra hirtelen.

- Micsoda?! – kapott mellkasához Debóra.

- Vajúdok – nyögte ki a kismama. – Alma szólt Dellának, küldött egy rohammentőt – vett egy nagy levegőt, amit kifújt. – Tegnap is voltak már fájásaim, de azt hittem, hogy csak Braxton Hicks összehú- a kurva élet! – kapott levegőért újra. Valami megváltozott.

...

Brassó, Románia
12:23

- Nos, Héda – mosolyodott el dr. Della. – A magzatvíz még nem folyt el, de már szépen tágulsz.

- Az eddig is történt – tolta fel magát az ágyon nagy nehezen. – Ugye nem császár? – fejét hagyta, hogy hátraessen a párnára.

- Eddig úgy néz ki, hogy nem – rázta meg fejét a doktornő. – Bár, ahogy téged ismerlek, meg a kislányaidat, akkor még két napig vajúdni fogsz – húzta el száját.

- Nekem másfél hét múlva egy esküvőn kell részt vennem Amszterdamban, szóval biztos, hogy nem fogok két napig vajúdni! – nevetett fel szarkasztikusan, miközben a plafont bámulta, és teste megfeszült. – Istenem! – kapaszkodott bele az ágyrácsba a feje mögött.

- Itt vagyok! – fogta meg másik kezét Della. – Héda, a legjobb kezekben vagy – hajolt föle. Héda összeszorította a szemeit, hevesen bólogatott. – Beküldöm Almát hozzád.

- Almának iskolába kell mennie – sziszegte fogai között.

- És akkor ki lesz itt veled, hm? – vonta föl egyik szemöldökét. – Hm? – szorította meg kezét egy pillanatra, mire kinyíltak a kismama szemeit.

- Küldd be, igen – bólintott újra. – De csak akkor, ha adsz egy orvosi igazolást neki – megpróbált egy mosolyt erőltetni szájára.

...

Április másodikán elfolyt Héda magzatvize. Bence nem tudta, milyen nap volt, hány óra, s azt is meg merte kérdőjelezni, hogy hol volt. Folyt a vér, az izzadtság és valami olyan is, amiről nem akarta tudni, hogy mi. Héda üvöltött, könnyei elfogytak pár óra után, igazából csak imádkozott minden természetfelettihez.