Mostohajáték

Herceg

- Hideg van – fogta össze szövetkabátját magán Héda.

- Terhes vagy – vágta rá Bence tökéletes oknak.

- Ó, persze! – forgatta meg szemeit drámaian. – Hogy is felejthettem el!

- Mondom – fordult hátra hozzá. Előtte sétált valamennyivel, miközben mindketten próbáltak nem sárba lépni a földes úton.

- Ha még egyszer használod rám a ,,terhes" szót, lehet, hazamegyek – vonta össze szemöldökeit Héda elgondolkodva, mialatt próbált lyukat vájni Bence hátába a szemeivel. – Nem szép.

- Jogos, bocsánat – emelte fel kezeit. – Az ,,állapotos" olyan hülye szó.

- Nem is. A ,,várandós", na az! – hördült fel rosszallóan.

- Most mi bajod van azzal a szóval? – lassan megálltak. Mindketten körbe néztek, hátha volt valahol száraz talaj. – Úristen, megvan! – csillantak fel szemei. – Gyerekes vagy.

- Mi van? – hajolt közel hozzá oldalasan.

- Hát gyerekes vagy – mutatott le a pocakjára.

- Te meg hülye – biccentett komolyan.

- Hé! – kiáltott föl sértődötten.

- Jaj, ne haragudj, nem akartam beletaposni a lelkedbe – jobb ujjait a fiú arcélére simította, majd lágy csókot adott orcájára.

- Hagyjál – motyogta kisgyerek módjára Bence, aztán előre fordult a sírkőhöz. – Látod, Lina? – dugta zsebre kezeit. – Bánt – mutatott rá.

- Ja, mindig én – sóhajtott unottan. – Mizu, Lin? – harapott alsó ajkába.

- Ne merj sírni – nyelt egyet Bence.

- Kussolsz – emelte fel mutatóujját Héda. – Gyerekkel vagyok, vagy mi – hozta fel magyarázatnak az előző témát. Bence halkan felnevetett. – És ha azt mondjuk, hogy szaporodott állapotban vagyok? – nézett fel a fiúra. Bence nagyokat pislogva nézett le rá. – Nem, oké. Értem – nyalta meg ajkát.

- Hát... uhm...

- Visszatérünk még erre a témára?

- Aha – helyeselt kérlelően.

- Megbeszéltük – bólintott összepréselt ajkakkal. – Szóval röviden és tömören annyi, hogy Bence felcsinált – vont vállat ,,ez van" stílussal.

- Héda! – tátotta el száját teljes sokkban Bence.

- Nem ez történt? – vonta föl egyik szemöldökét.

- Igazad van, most már látom, hogy pocakos vagy! – mutatott rá hirtelenjében megsértődve.

- Pocakos? – vigyorodott el.

- Ne kérdezd, honnan jött – nyögte ki hitetlenül.

- Pocakos vagyok – emelte fel kezét egy pacsira, amibe Bence büszkén csapott bele. – Attól függetlenül felcsiná-

- Fogd már be! – intette le Bence könyörögve.

- Amúgy ikrek! – tárta szét karjait Héda vidáman.

- Amúgy igen! – bólogatott vadul. – Bár azóta se hiszem el, lehet csak le akar húzni pénzzel – húzta száját.

- Egy fasz vagy – jelentette ki komolytalanul.

- A kedvenc fa... nem, ez jönne ki jól – inkább leharapta mondata végét. – Hagyjuk – krákogott kettőt.

- Ma igazán formában vagyunk – ismerte el szolidan.