Mostohajáték

Üldöző változások

Eger, Magyarország

Gerda és Oszkár majdnem egy órája sürögtek-forogtak a konyhában. Poharak hevertek hol állva, hol fekve a konyhapulton, a Monin szörpök fogyóban voltak, a jég is – hiába volt január –, de az alkohollal bezzeg spóroltak.

- Ez pedig Héda kedvence – emelte fel kettejük közé szemmagasságba a kis whiskys poharat Gerda.

- Mi ez? – vonta össze szemöldökeit a fiú, kivette kedvese kezéből a poharat és beleszagolt. – Kurva édes – torzult el az arca.

- Valóban – bólintott az őzlány. – Levendulaszörp és vodka – bólintott egyet bíztatóan. Bár Gerda se tudott sok mindent a koktélkeverésről, amit tudott azt átadott a fiúnak a tudásából. Nem volt különösebb ok arra, hogy miért, csak valami olyannal akarták elütni az időt, ami érdekes volt, mintsem unalmas. – Esetleg egy csepp citromlé – húzta száját.

- Citromlé? – Oszkár arca újra torz volt. – Minek?

Gerda sóhajtott, halovány mosoly futott ajkára. Megrázta fejét, mondván nem tudta, majd karjait átkulcsolta a fiú nyakán és közel hajolt hozzá. Oszkár elvigyorodott, beleivott a koktélba. Hümmögött, mintha nagyon gondolkodna azon, hogy finom vagy nem, de mindketten tudták; Héda kedvence nem hiába volt Héda kedvence. Oszkár letette a poharat, aztán Gerda csípőjén támasztotta meg tenyereit. A cukrászlány végighúzta ujjait a fekete tincseken, mire a fiú szemei akaratlanul lecsukódtak.

- És elméletileg – testük most már teljesen összesimult. – lehet érezni a levendulát a másik száján.

- Igen? – vonta föl szemöldökeit.

- Héda ezt mondta – vont vállat az őzlány.

- Muszáj erről meggyőződni – Oszkár lehajolt egy csókért. A vodka melegnek érződött Gerda nyelvén, de nem bánta, jól esett. A levendula valóban túl édes volt, de ezért volt az a csepp citromlé valószínűleg még a receptben. Oszkár már majdnem minden meggondolás nélkül arrébb söpörte volna egy laza karmozdulattal a pulton levő poharakat, hogy felültesse a helyükre kedvesét, de előtte egy középmély ,,Csá!" hallatszódott az előszobából.
A fiatalok szétváltak, vigyorogtak egymásra, mint a vadalmák, aztán mindketten figyelték, mikor jelenik meg Gerda testvére.

- Mi a történés? – tárta szét karjait értetlenül Henrik, amikor meglátta a kuplerájt a konyhában. – Én itt még vacsorázni akartam! Csá, Oszi! – intett neki, amint realizálta, hogy nővére nem egyedül volt otthon.

- Öcskös! – szalutált neki játékosan.

- Gyere, öcsi, kóstold csak ezt meg – Gerda válasz nélkül fogott meg kezébe egy másik poharat, amiben kevéske, bronzos lötty volt. Gerda akkor készítette el azt másodjára, kíváncsi volt olyannak is a véleményére, aki nem Oszkár volt. Henrik szemei kidülledtek.

- Ennél kreatívabban is megszabadulhatnál tőlem! – trappolt oda hozzá, aztán elvette morcos kedvvel a poharat. – Ha szexelni akarsz, mondd azt és átmegyek a srácokhoz! – ivott bele minden csont nélkül a koktélba. Mindenközben Oszkár konkrétan felnyerített a háttérben Henrik beszólásán. – Finom – nyelte le, mintha víz lett volna. – Ez mi?

- Old Fashioned koktél – Gerda pedig nagyokat pislogva, már-már tátott szájjal válaszolt.

- Úgy issza, mint a Kubut! – mutatott rá a tizenöt évesre Oszkár.

Az Old Fashioned koktél egyszerű, de nagyszerű, ellenben tartalmaz 40 ml whiskyt, pár csepp Angostura likőrt, meg egy kis cseresznyelikőrt is a biztonság kedvéért. Már az 1800-as években is imádták az emberek, ezért szolgálták fel a színvonalasabb helyeken, mint például anno a Csak egy presszót, kedvesem!-ben. Egyébként Hortenzia egyik szeretett itala volt. Ezek szerint már Henriké is.