Amszterdam

80 11 32
                                    


Német-holland határ
Augusztus 23, 18:20

- Figyelj, figyelj! – sipákolt Gerda izgatottan. – Úristen, át fogok hajtani a holland határon! – teljes mértékben lázba jött ettől a ténytől.

- Na, hova hoztalak, kislány? – nevetett mellette jóízűen Gvendolin, aki az anyósülésen ült. Bizony, Gerdának is volt jogosítványa, amit igazából nemrég kezdhetett el használni, mert egy hónapja lett tizennyolc éves. Gvendolin ült mellette, és vigyázott rá, miközben Héda-Debóra autóját vezette. A hátsóülésen Nathan ült. A középső Volvoban éppen Hortenzia vezetett. Hortenzia nem annyira szeretett vezetni, sőt valamennyire félt is tőle (tudjuk, miért) de ő se hagyhatta ki azt az élményt, hogy ő vezessen be Hollandiába. Az anyóson Adrián ült, hátul pedig Rebeka meg Héda.

- Most jól csinálom? – nyögte ki Melinda, aki Gvendolin autóját vezette. Melinda inkább megkérdezte háromszor, hogy jól csinálta-e. Volt magabiztosság, de mégsem.

- Aha – vágta rá kórusban Noel és Bence. Noel ült az anyóson, hátul Bence, illetve Henrietta. – Nyugi, bébi – vigyorgott rá Noel. – Jó vagy.

- Le kellene tennem a jogsit, mielőtt kimegyek Párizsba, mi? – Henrietta nem volt annyira oda a vezetésért. Nem vonzotta, viszont néha hasznos volt.

- Aha – válaszolt mindenki egyszerre lazán. – Várj, mi van? – folytatta Melinda. – Mi van?! – szinte hátrafordult hozzá, hogy lássa őt.

- Hé, szem az úton, szem az utón! – kiáltott Noel neki, majd visszarángatta. – Attención, chica, attención, eyy! – csettintett nyelével egyet dorgáló stílusban, teljes mértékben spanyol temperamentummal. „Figyelem, leány, figyelem!" – Hermana, a kibaszott szar időzítéseddel menj a fenébe! – szidta le húgát.

- Bocsánat! – tért észhez Melinda, aki újra százszázalékosan az útra koncentrált.

- Veletek olyan egy autóban ülni, mintha hullámvasútaznék – közölte Bence fesztelenül. Fényképezőgépe ölében csücsült, bekapcsolta, majd szeméhez tartotta. Ő ült Noel mögött, ezáltal tökéletes rálátása nyílt Melindára. – Megint csinálok rólad jó képeket, szívesen – mondta volt barátnőjének. Melinda elvigyorodott, kihúzta magát. Henriettáról már rég készültek képek, akkor amikor tervezett, amikor aludt, és kávét szürcsölt. Nagyon aranyos fotók lettek. Sőt, az egyik megállónál konkrét fotózást csináltak mind a tizenegyen, majdnem két órán át álltak annál a benzinkútnál.

- Ritta, mesélj csak Párizsról! – váltott témát Melinda.

- Ja, igen! – nevetgélt kellemetlenül a spanyol, előre hajolt barátnőjéhez, a vállához. – Szóval felvettek Párizsban egy divatiskolába – újságolta el boldogan.

- Mi van?! – visított egyet.

- Most mi van, te mész Spanyolországba, Bencéék Milánóba, én meg Párizsba, tök jó buli! – próbálta megnyugtatni teljesen megviselt barátnőjét.

- Mi a faszért mész te Spanyolországba? – Noel felkapta fejét a telefonjáról, amit szinte elhajított kezéből, amikor felfogta az információt.

- Az úgy volt, hogy... – ezúttal Melinda bukott le. Köhintett kettőt.

- Annyira örülök neki, hogy én már minden ilyet tudok – Bence egy meggyötört kamumosollyal nézett a többiekre.

- Baszki, Meli, mi a jeges-tejeskávét csináltál? – kérte számon Noel türelmetlenül.

- Azta, nézzétek, itt a határ! – Melinda megint kellemetlenül vihorászott, próbálta elterelni Noel figyelmét. Rámutatott az ellenőrzőkapukra.

MostohajátékWhere stories live. Discover now