Mostohajáték

,,Nem kell bocsánatot kérned azért, mert nem szeretsz valakit"

- Azóta is borzalmas ötletnek tartom, csak mondom! – Bence morcosan járkált fel-alá a konyha-nappaliban.

- Nem tudok mit csinálni! – tárta szét Héda a karjait tehetetlent játszva.

- Rátehetted volna a kurva telefont! – Bence is széttárta a karjait.

- A húgomról van szó! – vágott vissza Héda.

- Akit mindig is rühelltél!

- Attól ez még nem jogosít fel engem arra, hogy ne védjem meg az annál is rosszabb anyjától! – mutatott rá Héda fújtatva. Bence megtorpant és nagy szemekkel nézett mostohahúgára. – Vita lezárva! – csapta le kezét.

- Héda... – fújta ki levegőjét.

- Mi van? – döntötte hátra fejét, miközben a hűtőhöz sétált.

- Ne haragudj – ejtette le karjait maga mellé lezseren. Héda felhorkant, szembe fordult a fiúval, majd rátámaszkodott a pultra. Belenézett a csokoládébarna szemekbe.

- Most mondd! – biccentett. Bence nyelt egyet, de nem szakította meg a szemkontaktust. Ajkait apróra nyitotta, hogy beszéljen, de nem tudott. Héda felvonta egyik szemöldökét. – Nem kell bocsánatot kérned azért, mert nem szeretsz valakit.
Bencének mélyen nem Almával volt baja. A helyzettel, na meg Alma édesanyjával. Megint csinálják újra azt, amit Hédával? Álljon meg a menet, egyáltalán örökbe akarják fogadni a Dollmayer szülők Almát? Egyáltalán miért is ment oda Alma? Egyáltalán tisztában vannak azzal, hogy mit akarnak csinálni?

- Héda... – vonta össze szemöldökeit.

- Igen? – fordult vissza a hűtőhöz, hogy innivalót kutasson magának és valami harapnivalót.

- Miért jön ide Alma? – tette fel a bűvös kérdést.

- Mert segítséget kért? – kérdezett vissza.

- Konkrétan azt kérte, hogy fogadják örökbe anyáék – jelentette ki Bence. Kurtán nevetett fel. Héda megdermedt, aztán becsapta a hűtőajtót. – Mi másért jönne? Mi mást tudnánk tenni érte?

- A kis mocskos... – súgta maga elé. – A kis mocskos csitri! – csapta le a grapefruitlét a pultra. – Én hülye! – temette arcát tenyereibe. – Én hülye fasz! – ismételte kétségbeesetten. Bence azonnal odarohant hozzá és szorosan átkarolta a kismamát, hogy megnyugtassa.

...

- Nem, biztos, hogy nem! – csapta le a papírt az asztalra Hortenzia. – Biztos, hogy nem! Én ezt nem csinálom meg még egyszer! – mutatott rá a papírra. Karolina már percek óta a fejét fogta, Menyhárt pedig próbálta lenyugtatni az azóta jobb állapotban levő lányát.

- Technikailag az előző kezesélt nem csináltad meg, szóval igazából most csinálnád előszőr – mondta halkan, de magabiztosan Adrián.

- Nem! – pattant fel a székből. – Nincs az a pénz! – bökte meg párja mellkasát agresszívan.

- Igen, erről beszéltem – fogta le a kezét Adrián. – Zia, kérlek – simította másik kezét a leány orcájára.

- Nem, Adrián, nem – rázta meg fejét. Hortenzia hangja megbicsaklott, szemei könnyezni kezdtek. – Ha valaki, akkor te, kérlek... – nézett fel rá tehetetlenül.

- Ne haragudj, Babi – csókolta meg kedvese remegő kezét. – A te érdekedben. – Hortenzia összeszorította szemeit, zokogni kezdett. Adrián felakasztotta szemeit a plafonra, nem akarta látni, hogy ő maga törte össze szerelme szívét.