Ártatlan

68 9 52
                                    


- Te dolgoztál a kibaszott Negyedben? – Gvendolin alig nyitotta ki apartmanjuk bejáratát, Bence akkora hanggal és erővel ment be, hogy a nővér meg is ijedt egy pillanatra.

- Te-tessék? – pislogott nagy szemekkel öccsére. Kezeit mellkasára fektette, próbált a legátláthatatlanabb lenni. Gvendolin valóban megijedt, de nem Bence modorától, hanem attól, hogy megtudta az igazságot. Mert igaz volt.

- Igen vagy nem? – csapta be erősen az ajtót maga után.

- Hogy mersz ilyet kérdezni? – sikeresen felvette a szokásos domináns álarcot, kihúzta magát.

- Lenne egy-két kérdésem hozzád, kedves, ártatlan nővérem! – rontott be az ajtón következőnek Héda. A két nagyobbik Dollmayer csendben fordult hozzá. Héda felemelte mutatóujját, nagy levegőket vett. – Csakh... – fújt egyet. – Bencének jobb a fizikuma, ésh... – támaszkodott meg a félfán. – és gyorsabban felért, megh... jajh! – döntötte hátra fejét, miközben levegőket vett a sok lépcsőzés után.

- Elromlott a lift? – furcsálkodott Gvendolin, aki teljesen kiesett a szerepéből.

- Ma találkoztunk Dione-nal – folytatta Bence, dühe egy pillanatra se szállt el. – Beszélgettünk.

- Igen? – billentette oldalra fejét Gvendolin.

- Jézusom, hagyd már abba, valld be, hogy egy kurva voltált! – tárta szét karjait Bence. – És akkor tényleg én meg Héda vagyok a szar? – vonta föl szemöldökeit, számonkérő hanggal. – Tényleg, Gven? – lépett hozzá közelebb. – Én meg ez a szerencsétlen lány? – mutatott Hédára, aki felkapta fejét a jelzőre. – Szarrá vagyunk szidva, hogy ez erkölcstelen, borzasztó, mondja ezt mind egy kurva? Nevetséges vagy, Gvendolin, lásd már be! – tette össze két kezét. – Legalább ő tudja? – értette Nathanra. – Mondd azt, hogy tudja – hunyta le szemeit egy pillanatra, próbált lenyugodni.

- Ott ismertem meg – ezúttal Gvendolin hunyta le szemeit, ahonnan kipréselődött egy könnycsepp.

- Nem foglak sajnálni – emelte meg állát Bence komoran. – El kellett volna mondanod.

- Tudod, milyen érzés az, mikor nincs pénzed? – vett egy reszketeg levegőt a nővér. – Szerintem nem tudod. Én se tudtam, milyen az, egészen idáig, amíg nem tettem ebbe az országba a lábamat. Nem volt pénzem – vont vállat.

- Azért jöttél ki ide, mert felvettek egy lakberendező céghez dolgozni, nem? – lépett előre Héda.

- Ti tényleg ennyire buták vagytok? – hajolt előre Gvendolin. – Ti tényleg azt hiszitek, hogy itt minden ingyen van? – emelte fel hangját. Szomorú volt, nem mérges. – Ami otthon, Magyarországon nagynak számít, az itt kicsi! Felvettek egy Magyarországon nagynak számítható céghez, ami itt a hangya faszának a fele épphogy! Pénz kellett, gyorsan és sok. De ha ennyire baj, hogy egy kurva – ezt jól kiemelte, közben öccsére nézett. – voltam, akkor tagadjatok le, mit bánom én.

- Nem az a baj! – csapta kezeit combjaira Bence.

- Az a baj, hogy nem mondtad el – vette át a szót finoman Héda. – Úgy tettél, mintha minden rendben lett volna, mindig annyit mondtál, hogy mennyire élvezed az egészet, és milyen jól megvagy. Egy felépített látszattal etettél minket, az a baj – fonta össze ujjait maga előtt Héda. – Szinte hazudtál.

- Nem hazudtam – biccentett nemlegesen. – Élveztem, mai napig élvezem. A nehézség részét nem mondtam el, mert nem akartam, hogy haza legyek rángatva.

- Nem lettél vol-

- Szerinted Anya és Apa miért nem tudja? – vágott közbe szkeptikusan. – Te büszke lennél így a lányodra? – nézett rá húgára. – Én nem.

MostohajátékWhere stories live. Discover now