Amikor úgy érzed elvesztettél mindent, nem marad más csak a bosszú.
Isabell boldogabb nem is lehetett volna, úgy érezte, minden vágya teljesült, szerelem, barátok, család, azonban az ő élete fájdalomra volt ítélve, csak néhány pillanatnyi boldogság...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Jeon
Elég volt ebből a napból. Fáradt vagyok, és nyúzott. Egyáltalán nem vagyok nyugodt, a házam most olyan emberek őrizik, akikben feltétel nélkül nem bízom meg. Nem vágyom másra, mint hogy magamhoz öleljem a nőmet és az illatát mélyen magamba szívjam. Egésznap még csak arra sem volt időm, hogy megnézzem, jól van-e.
Már besötétedett, biztosan alszik. Lezuhanyzom és mellé bújok.
Jó terv volt, egészén addig még fel nem mentem a hálóba, a gardróbszoba nyitva volt, és ő ott állt. Szexi, őrjítően szexi. Elakadt egy pillanatra a lélegzetem, a bokájától mérem fel, és nem sietek sehova, lassan gondosan szemügyre veszem mindenét.
El akar csábítani?
Nincs ellenemre. Megköszörülöm a torkom. Nem vagyok biztos, hogy ő készén áll erre, azonban én már most készén állok. Közelebb libben hozzám, kecsesen, csak úgy sugárzik belőle a szexualitás. Kiszárad a torkom a látványától.
- Azután az eset után, akárhányszor megpillantottam magam a tükörben, sosem éreztem magam nőnek. Elég volt. - csábító hanghordozása, mégis minden fájdalma kihallatszik belőle. - Szeretlek és...szükségem van arra, hogy nőnek érezzem magam. - beharapja alsó ajkát, miközben tenyerét mellkasomra helyezi.
Baromira nagyot nyelek.
Kiver a víz.
Meg sem tudok szólalni.
Lefagytam.
Csak a két testrészem tudatja, hogy élek, a szívem észvesztően zakatol, és a farkam kőkeményen vigyázban áll.
- Csak, ne csinálj semmit. - suttogja
Ha akarnék se tudnék. Olyan szempárral pislog rám, hogy a lábaim megremegnek. Smaragd zöld szemei totális elveszik a maradék józaneszem, túl rég nézett így rám, félek, ha hozzám ér azonnal elélvezek. De minden tőlem telhetőt megteszek, nem mozdulok, hagyom, hogy úgy és olyan tempóban haladjon, ahogy neki jólesik. Lassan egyesével ingem kigombolja.
Borzalmasan lassan.
Reszketek, mint egy szűz fiú, de ő sem tesz más, apró ujjai minden egyes gombomnál berezonál. Kihúzza nadrágomba dugott ingem, majd az utolsó néhány gombtól is megszabadít. Megfeszülök, amikor ujjbegyei a hasfalamat érintik. Túl nagy a hőség, izzadok, a hajam is átnevesedett.
Nem fogom kibírni.
Az agyamból a vér leszállt, túl kemény vagyok, nem férek el a nadrágban. Elájulok hamarosan, és egyre közelebb visz ehhez az állapothoz. Borzasztó lassú mozdulatokkal fedezi fel felső testem, mintha csak most először érintené, ujjbegyével körbe rajzolja hasfalamon izmaim, akaratlanul is ráfeszítek. Jól látom elmosolyodik, habár nem néz rám, követi ujjai mozdulatait. Megőrülök, már a mellkasomon is izzadtság cseppek jelentek meg. Annyira vágyom rá, piszkos gondolatok cikáznak a fejemben, mi mindent tennék most vele. Összeszorítom ajkaim, hogy kiverjem a fejemből ezeket a mocskos fantáziákat. Nincs itt az ideje. Nadrágom korcában megakasztjai ujjait, majd forró ajkai megérintik mellkasom.
