A RÉM

11

Hoseok

"férfiak voltunk, tartottuk magunkat, nem zuhanhattunk össze, akkor sem, ha csapás ért csapás után"

Isabell másnap sem volt jobb színben, és ahogy sejtettem, nem fogja szívlelni az embereket. Megértettem, nem haragudhattam rá, bármit is mondott vagy tett, csepnyi harag sem volt benne. Elképzelni sem tudtam, hogy mit érezhetett, az szadista, nem csak testileg lelkileg is összetörte. Találnom kellett valakit, aki vigyáz rá, de nem bíztam senkiben. Egyelőre Yoongival felváltva ügyeltük rá, de ez tarthatatlan volt, főleg mivel épp hogy kiléptem a szobájaból, megcsörrent a telefonom, a hír amit kaptam, egy újabb mély repülést idézett elő. Újabb halál, ami megrendítette a Sagrát.

Amint a felvételen Szergej említette, én vagyok a következő. A feleségem és a kislányom biztonságba helyeztem, nem kerülhetett a közelükbe senki, de a szüleimről nem gonsoskodtam elég jól. Persze figyelmeztettem őket és azt mondtam utazzanak el Új- Zélandra, anyám szereti az ottani friss levegőt és a nyugalmat, amit az ottani emberek árasztanak, de apám nem akart ebben a helyzetben elmenni, ahogy Anna szülei sem. Az apám épp a tanácsra, igyekezett, Jeon apja az öregeket összehívta. A nyílt utcán érte őket a baleset, egy kisteherautó száguldott bele a piros lámpánál, apám azonnal életét vesztette, a lakásban maradt édesanyám, pedig különös módon gázmérgezést kapott, ugyanabban az időben, ha ez nem lett volna elég, Anna szülei, vállalták az butazást. Magán repülőgépük felrobbant az Indiai-óceán felett, ők megfogadták a tanácsom és a Seychelle-szigetre utaztak, gondolták senkinek nem jut eszébe ott keresni őket. Szergej és bűn társai mindenre gondoltak. Minden izmom megveredett a hallottak hatására, a szemem éreztem ellepi a vér. Nyugodt ember voltam, de akkor elvesztettem a kontorollt. A telefont a földhöz vágtam, majd a falba vájtam öklöm. Nem tudtam kezelni azt az érzést, nem tudtam addig, milyen érzés a szüleidet elveszíteni. Harmincöt éves voltam, sokmindent átéltem, de akkor nem tudtam a gyásszal megbirkózni, egy hét alatt veszítettem el a fivérem, majd a szüleim, és semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy a lányomnak, hogyan fogom elmondani, azt hogy nem láthatja többet a nagyszüleit. A feleségem, akivel soha nem voltunk szerelmesek, de ettől függetlenül szerettem, hogyan fogja feldolgozni a szülei elvesztését és ha romokban lesz, ki fog vigyázni a lányom lelki nyugalmára. Aggasztó volt. Kétségbeestem, nem tudtam, hogy mit tegyek, de a bosszú, immár a hatlama alá vette az én lelkem is.

Azonnal haza indultam, az örség azt állította, semmi szokatlan nem történt.
A lányom jól volt, ahogy Anna is, bár a feleségem nagyon meg volt rémülve.
Furcsáltam, mennyire örül a jelenlétemnek, szorosan megölelt. Hüvös volt mindig velem, de akkor melegen fogadott, talán a félelem hozta ki belőle.

Elmagyaráztam a kislányomnak, hogy mostanában nem fog sűrűn látni. Nem volt burokba zárva, pontosan tudta ki az apja, ahogy azt is, hogy  a kis barátait rossz emberek bántották és most a nagyszüleit is, az én dolgom, pedig hogy megbüntessem ezeket az embereket. Erős lány volt, bár sokat sírt, de búcsúzóul azt kérte, hogy ne essen meg a szívem senkin. Így is tettem.

Immár nem volt kegyelem senkinek. Visszamentem Isabellhez, beszélnem kellett vele, beszélnie kellett, tudnom kellett, pontosan mi történt vele. Biztos voltam benne, hogy Radames kínozta meg, ahogy abban is, hogy az sok rágalom, ami most körbeölelte, alaptalan volt.

Ahogyan hagytam úgyanúgy az ágyban begubózva volt. Ébren volt, de a nyugtatóknak hála nem sírt, nem üvöltött, csak üres tekintettel nézett maga elé. Szürnyü éjszakán volt túl, és utana is, az azt következő napokon is. Rémálmok gyötörték, hangosan sikítozott, sírt, csak addig volt nyugton, még a nyugtató hatott. De nem lehetett mindig benyugtatózva, olyan erős volt a szer, hogy eltültette az embert, nem lehetett vele beszélni, ezért meg kellett várnom, még kiürül a szervezetéből, hogy beszélhessek vele. Nem egy két percbe telt, hogy az altató elveszítse hatását és egyébként sem várhattam tovább, mert Jeon szűk tanácskozást hívott össze. Ismét magára kellett  hagynom.