A RÉM

15.

Hoseok

Elérkezettnek tartottam az időt, hogy elmondjam Jeonnak Isabell nálam van, Aisha Prasat még jobban befeketítette a nevét, ezt már nem tűrhetem csendben.

Épp a birodalma felé tartottam, amikor megcsörrent a telefonom. Haider volt az, állítása szerint a főnök látni akar, és baromira zabos. Hiába fagattam Haidert, hogy mondja el mi történt, nem tudott többet mondani, csak annyit, hogy a fönök magából kikelve ordított, hogy vigyenek elé.

Amikor beléptem a házba, nem titkolta dühét, úgy tűnt ez az ördögi tekintet nekem szólt. Üdvözöltem, de ő nem viszonozta. Hátra kulcsolta a kezeit és úgy vizslatott. Kutatta arcom, akkor már volt egy sejtésem, hogy miért hívatott, de reménykedtem benne, hogy nem veszi túlzottan a szívére, amiért titkolóztam előtte.

− Mond csak testvérem, nevezhetlek így? − Hunyorogva mélyedt a szemembe. Álltam tekintetét, egyenesen válaszoltam neki.

− 33 éve a testvérem vagy, mitől változott volna ez meg?

− Ezt csak is te tudhatod. − Furcsa volt így látnom, még sosem tekintett rám így, olyan volt, mintha elveszítette volna belém vetett bizalmát.

− Történt valami? − Kérdeztem, mire ő gúnyosan elmosolyodott.

− Talán erre neked kellene megadnod a választ.

Mély levegőt vettem. Eltávolodott tőlem, majd a bárpulthoz lépett, de ahelyett hogy most italt töltött volna, a pulton heverő fegyvert vette kezébe, majd kibiztosította, jelezvén, ha nem beszélek az életembe kerülhet. Visszasétált hozzám, de nem fogta rám a fegyvert, csak jelzés volt, nem számít a vér, az árulás az mindig is árulás marad, nemre, kora, státuszra való tekintet nélkül.

− Mióta rejtegeted?

− Nem rég − nem volt értelme tovább titkolózni. Valaki kikotyogta, sejtelmem sem volt ki, de ő tudta valahonnan.

− És mikor állt szándékodban elmondani?

− Féltettem, ahogy téged is.

− Engem, féltettél, hmm. − Meglepően gúnyos volt. Nem beszélt soha így velem. rosszul esett, de magamnak kerestem a bajt. − És mitől, ha szabad kérdeznem? − Úgy tett, mint egy elvetemült pszichopata, a fegyver csövével kezdett játszani, majd egyszercsak elindult és egy lépésnyire megállt előttem.

− Attól, hogy nem tudnád a helyén kezelni.

− Mivel etetett meg az a szajha? − Durván rám förmedt, majd a pisztoly csövét a mellkasomhoz szorította.

− Inkább az a kérdés téged, mivel etettek meg.

− Meg kellene, hogy öljelek.

− Miért, mert megvédtem a mennyasszonyod?

− Mert elárultál, és eltitkoltad, hogy megkeresett.

− Nem ő keresett meg, én találtam rá, és ha láttad volna, most nem így beszélnél.

− Hát akkor hozd elém, hogy magam is megbizonyosodjam, milyen állapotban van. − Zavart volt a tekintete, nem hitte el egy szavam sem. Aggódtam, de a vezérem volt nem ellenkezhettem.

− Meg kell ígérned, hogy nem fogod bántani

− Miért is kellene ilyet tennem? − Aljas módon félre rántotta ajkait, miközben a fegyvercsövét erőteljesebben tolta mellkasomhoz.

− Mert nem engedem, hogy fájdalmat okozz neki.

− Mi a faszról beszélsz? − Üvöltött rám, magán kívül.