A RÉM

41.

Harag

Isabell

A nappaliban vártak, mind a négyen, a négy fivér, aki még életben maradt. Örülhetnék, hogy ők még élnek, de Jeon nélkül a boldogság nagyon nehéz. Úgy bámultak rám, mintha szellem lennék, szántak azért, mert láthatatlan vagyok. Nem bírom a fénytelenséget a szemükben.

­- Isabell, fontos dolgot kell megbeszélnünk. - Hoseok ragadta magához a szót. Rang idős, Jeon jobb keze, és mivel ő most pihen valakinek gondoskodnia kell a családról. - Kérlek ülj le. - hellyel kínál V és Yoongi között.

- Nem, jó így állva.

- Rendben.

V minden rezdülése arról árulkodik, hogy megszeretne szólítani, kérdésekkel bombázna: - Jól vagy? Szükséged valamire? Rendben leszel? - meg hasonlók, és persze nyugtatgatna, hogy minden rendben lesz. Nincs szükségem rá, tudom hogy minden rendben lesz.

- Ideje, hogy kivedd a részed a család ügyeiből. Szükségünk van rád. - Hoseok rám pillant, majd a többiekre, pillantásukkal jelzik, hogy egyetértenek. - Nem túl rózsás a helyzet. Jeon most nincs velünk, de mire felébred nem kellene egy káosz közepébe csöppennie. Egyetértesz?

Bólintok. Persze hogy egyetértek.

- A klánok fellázadtak ellenünk, valaki köpött, tudják, hogy Jungokkal történt valami, és arra készülnek, hogy új Chaophot választanak. Holnap megint összegyűlnek, hogy ezt megvitassák. Minden klán kinevezte a maga jelöltjét. Nem engedhetjük, hogy ez bekövetkezzen. Jeon él, és amíg él ő a Sagra vezére, meg kell akadályoznunk.

Nem kell bemutatni a családot, ahogy az ellenséget sem. Tisztában vagyok mindennel, és most Hoseok szavait hallgatva megvilágosodtam. A vőlegényemnek szüksége van rám. Nem engedhetem, hogy a hatalom kicsúszon a kezéből.

- Oda megyünk. - Hoseok szavába vágok. Rám emelik tekintetüket. Meglepettek, de bizakodóak. - Nélkülünk nem hívathatják össze a gyűlést. Ez szabotázs és ezt meg kell akadályoznunk. Elhitetjük, hogy Jeon..., hogy Jeonnak semmi baja, csak épp az ellenségeink fejére vadászik. Az egyetlen, aki a családot irányíthatja az én vagyok. Aki ellenzi ezt azt lelövitek. - szünetet tartok, nincs ellenvetése senkinek. Csendben hallgatnak tovább. - És mi a helyzet Szergejjel?

- Szergej. Hmm. A pletyka hozzá is elért, van egy emberem összespanolt Alexel elég közel áll hozzá. Szergej úgy tudja Jeon halott, és nincs tovább küzdenie ellenünk. A célját bár nem úgy érte el, ahogy tervezte, de mivel Jeon halott nincs oka tovább gyilkolászni. Azonban a piacot minden áron kiakarja sajátítani, a szerbek, a románok és hajdan a Szovjetunióhoz tartozó kisebb államok, legfőképp a beloruszok támogatják, és ezek nem akármilyen gengszterek. Ezeknek nincsenek törvényeik nem tisztelnek semmit és senkit. Szergej az egyetlen nagyhatalomnak akarja kikiáltani magát.

- Oké értem. Megvédjük a piacot. És még valamit... - ádáz mosolyra vonom ajkaim, ideje valamit visszakapnia Szergejnek. - Alex Jeon, és itt a helye.

- Isabell! - Hoseok megállítana, de csendre intem.

- És mi a helyzet Raylaival?

Érdekes, arcukra különös mosoly derül. Hunyorogva méregetem őket.

- Gyere, mutatok valamit.

Hoseok feláll és elindul a bejárat felé. Követem. Az úti cél a pince, megállunk a széf előtt, ami immár nincs biztonsági zárral ellátva. A szívem egyáltalán nem üt egyenletes ütemet. Tudom, hogy odabent az üresen kongó terem vár. Amit az a szuka kirabolt. Egészen a belső teremig sétálunk. Miután az utolsó ajtó is feltárul előttem, lélegzet visszatartva figyelem a nőt, aki megkeserítette az életem. Raylai láncra verve kissé meggyötörve fekszik a földön. Tudom nem kellene boldognak éreznem magam. Miért is ne? Minden jogom meg van, hogy ahhoz, hogy ez különös melegséget, amit az vált ki, hogy meggyötört arcát láthatom, szétáradjon bennem. Raylai amint észleli, hogy nincs egyedül, feltápászkodik.