A RÉM

30.

Isabell

Hófehér nadrágkosztümöt öltök magamra, a hajam feltűzöm. Ma üzleti ebédre vagyunk hivatalosak Nicolashoz.

- Készen vagy? - Jimin dugja be az orrát az ajtón.

- Igen, mehetünk. - Felkapom a fotelból fehér kis táskám, majd vállamra akasztom hófehér prémes szövet kabátom. Megtorpanok egy pillanatra, végig siklik tekintetem Jimin, olyan mintha mindketten egy külön oldalt képviselnénk, míg én fehérben, ő feketében tolja. A jó és a rossz, csak most épp ellenkező színbe bújtunk, mert a lelkivilágom nekem fekete és az övé világos, vagy talán az övé is sötét, mindegy. Elégedetten biccentek.

Nicolas birtoka a külvárosban van, emlékezetem szerint, de most nem arra tartunk a tengerpart felé vettük az irányt. Nem csodálkozom, hogy a Donnak több háza is van New Yorkban, elvégre ő az alvilág ura, az egész keleti part a zsebében van. És ez csak növekszik, évről évre terjeszti ki hatalmát, pedig számtalan bűnszervezet garázdálkodik erre fele, de Nicolas tesz róla, hogy lassan mind neki tartozzon elszámolással. Nicolas nem követi apja tanításait, legalábbis nem azokat, amik a pénz sokszorosítására vonatkoznak. Új időket élünk, a Don fiatal és modern, egy dolog van, amit meghagyott a régi világból és az a család iránti értékrendszer. Pontosan, mint a Sagra Trakūlben, a család mindenek felett, csak náluk még szorosabb ez a kapcsolat. Az olaszok egyébként is híresek a család szeretetükről, és ezt hagyományt Nicolas sem rúgja fel.

A tengerparton sorakozó modern luxus házak, ismét csak gazdagságot szimbolizáljak. Kissé olyan érzést kelt, mint Malibun lennénk, csak épp itt az év 365 napján nem tűz forrón a nap, ahogy most sem, sötét hófelhők borítják az eget, a szél erőteljesen süvít, hideg van, oly annyira, hogy  óceán felső rétege befagyott, de mivel oly hévvel hullámzik a víz, megtörik a felszínt és jégdarabokat sodor a partra. Ami nem mellesleg hófehér. Érdekes látvány, ilyet sem láttam még. Megborzongok, ha arra gondolok, lassan el kell hagynom a kellemesen meleg autót.

Jimin leállítja az autót egy fehér luxus villa előtt, modern és egyedi kivitelezésű, meglehetősen dizájnos. Elnyerte a tetszésem, legfőképpen a homlokzaton elterülő hatalmas üveg lap. Bizonyára csodás innen nézni a napfelkeltét.

- Isabell kérlek, ne ess túlzásba. – meghökkentő, ahogy hangsúlyozza a szavakat és a tekintete is, ahogy végig mustrál.

- Ezt most nem értem.

- Tegnap is túlzásba estél, csak még egyszer figyelmeztetni akarlak, hogy ne feledkezz meg róla, Nicolas nem Jeon.

- Tisztában vagyok vele.

- Hmm - enyhén ingatni kezdi a fejét, nem bízik bennem, jogosan én sem tennem.

A bejárati ajtó kinyílik anélkül, hogy csengettünk volna, így ezt a kényes témát nem boncolgatjuk tovább. Fiatal alkalmazott tárja ki előttünk a széles ajtót. Valóban az, egyszerre négyen is beférnénk rajta. Jimin nem veti véka alá szemtelenségét, úgy stírolja a csinos lányt, mint aki még nem látott hasonlót, megcsípem a felkarját, hogy térjen észhez.

Rózsaszín uniformisban nagyon szemre való a kicsike, ez tagadhatatlan és egyben tündéri is, borzasztóan fiatalnak tűnik, talán még iskolában lenne helye. Enyhén meghajol előttünk, majd kitárja karját, hogy fáradjunk be. Egyenes útvonalon haladunk befelé, eszméletlen mennyire modern belülről is a ház és világos. Pazar, nincs más szavam rá. Nappali fogad első körben, majd egy igazán dizájnos lépcső kanyarok fel az emeltre, ezután az ebédlő, nem túl nagy, csupán 12 főt tud egyszerre maga köré ültetni, azután a konyha, ami meglepően hatalmas, és fekete magas fényű bútorok alkotják, a túlsok fehér után, ez igazán megdöbbentő. A konyhapultot magas bárszékek fogják közre, és nem maradhat el társalgó sem. Eszméletlen hatalmas és kényelmesnek tűnő fekete bőrkanapéjé a központi szerep.
Mielőtt a ház csodálása teljesen magával ragadna, Nicolas üdvözöl a konyhapult mögül.