Áradat(Avatar ff.)✔️ ❗️átírás alatt❗️

40

- Basszus, de nyugi nem lesz semmi gond, tudsz úszni?

- Persze, nem olyan vészes.- legyintettem, de azért oda hívtam magamhoz Orphant hogy jöjjön, viszont ő nem jött, és ez nagyon nem tetszett nekem, ám ezen kívül az is gond volt hogy Neteyam nem volt még a felszínen. Megjött a húgom is, a fiú viszont csak akkor bukkant fel, de valami nem volt jól vele.

- Meglőttek- szólt majd elkezdett süllyedni.

Az öccse volt a legközelebb aki utána kapott, meg az ember, majd én is azonnal mentem segíteni.

- Gyorsan tegyétek fel ide, Lo'ak, te ülj a háta mögé, és tartsad hogy le ne essen.- tettük fel az egyik Ilura

- Elvitték Kirit és Tukot- szólt a húgom

- Előbb Neteyamot vigyük ki a partra utána visszajövünk értük is.- mondtam idegesen

Amilyen gyorsan csak tudtunk elindultunk a part felé, eközben Lo'ak szólt az apjának aki már elénk is szaladt és segített kihúzni a fiút. Mikor lefektettük ő zilálva megszorította a kezem.

- Tenery nem tudsz csinálni valamit?

- Nem , nincs semmi amivel meg tudnám gyógyítani- küzdöttem már a könnyeimmel- a golyó túl mélyre ment, és nem tudom hogy szervet is talált e el...

- Te- te- tenery, nagyon szeret- lek- szólalt meg a fiú

- Én is téged, de te most ne pazarold az energiád. Elmondhatod ezt miután ennek vége, mert nem hagysz itt minket- szorítottam még erősebben a kezét és a könnyeim már patakokban folytak.

- Apa, kérlek, menjünk haza- szólalt meg megint Neteyam.

Jake is próbálta őt nyugtatni, ám egyre jobban elkezdett zihálni, és már kapkodta a levegőt. Nekem bevillant egy emlék, az napról, ugyan ez volt, a levegőkapkodás, a kézszorítás, minden megegyezett.

- Neteyam hallod ne merészelj meghalni, kérlek tarts ki, légy erős könyörgök, ne hagyj el engem. Megígérted hogy együtt leszünk, kérlek Neteyam küzdj- fakadtam ki, de késő volt. A kezének a szorítása egyre gyengébb lett, mint ahogy a levegővétele is egyre ritkább. Majd abba maradt végleg. Ott és akkor úgy éreztem magam mint akit szíven döftek egy késsel, és megforgatták benne. Nem bírtam elhinni hogy ez megint megtörténik. A vér a fülemben dobogott, semmit nem hallottam a környezetem zajából, a szememet a könnyeke elhomályosították, reszkető kézzel kezdtem el rángatni a fiút.

- Ne ne ne ne, kérlek kelj fel.

- Neteyaaam- ordított fel mellettem Netyri aki ugyan csak nem bírta felfogni ami történt. Jake, megpróbálta átölelni a feleségét, nyugtatás ként, bár ő sem volt a helyzet magaslatán. Netyrivel egy pillanatra összetalálkozott a tekintetem. Nem bírtam mozogni sem, a fiú kezét szorongattam egyre csak, és rázogattam hátha felébred, bár tudat alatt tudtam hogy úgysem fog, de reménykedtem hogy ez csak egy rossz tréfa. Imádkoztam Eywához, de semmi nem történt, a fiú ugyan úgy mozdulatlan maradt.

- Hol vannak a lányok- hallottam Jake hangját.

- A hajón megkötözték őket- válaszolta sokkosan a húgom.

Tudtam hogy fel kell jussak arra a hajóra, a harag átvette a hatalmat a szomorúságom felett, már csak az lebegett a szemem előtt hogy elpusztítsak mindenkit aki közrejátszott ebben, aki elvette tőle a szerelmemet. Jake elkezdett mondani valamit Netyrinek, amit nem hallottam, mert szememmel, már elkezdtem keresni a leggyorsabb utat a hajóhoz, mikor is Netyriék elindultak.

- Én is veletek megyek- álltam fel.

- Szó sem lehet róla- tiltakozott azonnal Jake.

- Netyri, kérlek.- néztem a nő szemébe