Áradat(Avatar ff.)✔️ ❗️átírás alatt❗️

5

A tanítás eléggé jól ment, először csak úsztunk, viszont Sullyék nagyon nem tudtak sokáig lenni a víz alatt kivéve Kirit. A lány először el is tűnt, én mentem megkeresni, és a kralzátony mélyén leltem rá. Kiderült hogy észre sem vette hogy már ilyen régóta van a víz alatt, amikor feljöttünk azt mondta neki ez ösztönösen jött, viszont jelelve kommunikálni ő sem tudott, szóval volt még neki is mit tanítani. Számomra volt valami lenyűgöző abban a lányban, azt nem tudtam volna megmondani hogy mi, de egy jóleső érzés kapott el mellette, mint mikor Eywaval társalgok.

- Szerintem előbb az Ilukkal kéne őket megbarátkoztatni nem?

- Igazad van Tenery. Hey erdőlakók, gyertek.- szólt oda Aonung.

Elmentünk az Iluk helyéhez, Orphan azonnal odajött hozzám, abban reménykedve hogy megyünk valahova.

- Nem kislány, most nem megyünk sehova.- simítottam végig a fején.

- Ez a tied?- jött mellém Neteyam

- Igen, Orphan a neve.

- Gyönyörű jószág- simogatta meg.

- Ezek itt az Iluk, ha itt akartok élni meg kell tanuljátok megülni őket.

Neteyam öccse Lo'ak volt az első aki vállalkozott hogy megpróbálja megülni az egyiket. A húgom segítőkészen megmutatta neki mit hogyan csináljon, és a fiú nagyon elhitte hogy sikerülni fog, de nem jött össze neki, mert leesett.

- Nem is Lo'ak lenne- nevetett mellettem a bátya.

- Te megpróbálod?- néztem rá vigyorogva

- Persze, ha Keinayat sikerült megüljem ez sem lesz nehéz.

- Keinaya, az ki?

- Az Ikránom, tudod az amit lemadarztál.

- Jaaj igen igen, most már tudom.

Neteyam felült az Ilura, össze is kapcsolódtak, én elmagyaráztam neki hogy mit kell csinálnia, ő pedig tartotta magát a mondandómhoz, így sikerült tennie egy lassabb kört, anélkül hogy leesett volna. Én eközben odahívtam magamhoz Orphant és én is elindultam.

- Na gyere gyorsítsunk- szóltam oda neki mikor feljött a víz felszínére

- Benne vagyok- válaszolt vigyorogva a fiú

Elkezdtünk gyorsabban menni, és szemmel láthatóan bírta a tempót. Pár perc múlva Kiri is csatlakozott hozzánk, így már hárman köröztünk, bár ők ketten elég bizonytalanok voltak, majdnem le is estek, de nem volt az a nagyon vészes. Mire visszaértünk már mindenkinek sikerült megbarátkoznia az Ilukkal, és nagyjából már meg is tudták ülni őket.

- Jó ez mind szép és jó, de még mindig nem tudunk sokáig a víz alatt lenni, nektek mi a tekchnikátok?

- Gyertek menjünk ki a vízből, és azt is megtanítjuk nektek.

- Én megyek, mert apának megígértem hogy segítek- szólt oda Aonung.

- Rendben öcsi, nyugi boldogulunk majd.

- Én maradhatok, ha nem gond?- kérdezte Rotxo

- Jajj persze hogy nem- vigyorogtam rá.

Rotxo velem egy idős, és régebben mi eléggé sokat beszélgettünk, és lógtunk együtt. Szerintem tetszem neki, bár én mindig is barátként tekintettem rá, nem érdekeltek nagyon a fiúk, szerintem a szerelem az csak meggyengíti az embert. Én nem szeretnék szerelmes lenni, mondjuk nincs a klánunkba arra való sem, mármint nekem nem túl magasak az elvárásaim, viszont már mindenkit ismerek, és úgy nem olyan jó megtalálni az igazit hogy ismered már a rossz oldalát is. Plusz volt egy nagyon rossz tapasztalatom is, amit nem szeretnék megint átélni.

- Próbáld lelassítani a szívverésed, lélegezz be innen- zökkentett ki húgom hangja a gondolataimból

- Oké oké.

- Lo'ak nagyon gyors a szívverésed, nem koncentrálsz eléggé.

- Rendben bocsi- dadogta a fiú

Láttam rajta, ismertem már ezt a dadogást, Lo'aknak tetszik a húgom, körbenéztem hogy vajon ez csak nekem tűnt e fel vagy másnak is. Kiri épp megforgatta a szemét a jelenetre, Neteyam pedig észrevette hogy nézem és cinkosul rám vigyorgott. Tehát akkor ők is észrevették ezt. Mondjuk meg is értem Tsierya gyönyörű és okos, nagyon sok fiú próbál a kegyeibe férkőzni, de ő nem nagyon hagyja magát, bár én azt is észre vettem hogy Lo'ak társaságában eléggé más, bár ki tudja mi van itt, hisz alig ismerik még egymást.

Kb egy órája gyakoroltuk a légzést, és mikor már úgy látszott hogy mindenkinek remekül ment elindultunk terepre, mindenki felült a saját Ilujára, és lemerültünk. Úgy látszott hogy az az egy órás gyakorlás nem volt hiába, mert már sokkal jobb volt a lent maradt idejük mint eddig.

- Ez nagyon jó volt, már sokkal jobban bírjátok a víz alatt.- mondta húgom boldogan

- Jó volt a tanárunk- kacsintott Lo'ak

A fiú szavaira Tsireya szégyenlősen elnevette magát, majd csábosan beletúrt a hajába amit Lo'ak szájtátva nézett végig.

- Esküszöm hányingerem van ettől- mondta mellettem Kiri

A megjegyzésére hangosan felröhögtem, mire mindenki furán nézett rám, mert rajtam kívül senki nem hallotta a beszólását.

- Khm mára szerintem már eleget tanultunk, mindenki menjen most már a dolgára, és holnap még folytatjuk.