Áradat(Avatar ff.)✔️ ❗️átírás alatt❗️

18

Reggel pirkadat előtt keltem, és mivel már nem tudtam visszaaludni eldöntöttem hogy elmegyek úszni egyet, és közbe meg megnézem a napfelkeltét is. Elindultam az Iluk felé. A falu még nagyon kihalt volt csak egy egy Maruiból hallatszott egy kis moraj, jelezve hogy az ott lakó már ébren van, de különben egy lélek sem volt még kint. A reggeli friss levegőtől még jobban felkeltem, és mikor leértem az Ilukhoz Orphan üdvözlésként boldogan körbeúszott. A lábam bizsergett a még hideg víztől, ezért kicsit megmártóztam benne hogy a testem többi része is szokja meg, majd csak ezután ültem fel Ilum hátára.

- Na kislány irány a szellemfához.

Orphan nem hazudtolva meg önmagát roppant gyorsan odaért a fához. A nap pont akkor kezdett el feljönni, és narancssárgásan megvilágította a vizet. Az ég gyönyörű színekben játszódott, elképesztő látvány volt. Lemerültem a víz alá, a fához, és hozzákapcsolódtam az egyik ágához. Már a megszokott bizsergető érzés kezdett átjárni, majd hirtelen megint máshol voltam. Általában mindig ez van ha hozzákapcsolódom a fához, vagy belerepít engem egy emlékbe, vagy csak szimplán érzem a bizsergést, és nem történik semmi, csak megnyugvást érzek, hogy hazaértem, érzem magát Eywat, bár ezért nem járok sokszor ide, mert én alapból tudom Őt érezni akármikor amikor kitisztítom az elmém, és ezek szerint rajtam kívül még Kiri aki erre képes, bár ő állítólag mindig érzi. Más Na'viknak muszáj hozzákapcsolódniuk a fához.

Mikor már éreztem hogy a levegőm kezd teljesen elfogyni visszamentem a felszínre. A nap már teljesen feljött, én pedig jobbnak láttam visszaindulni a partra mielőtt még eltűntnek hinnének. A partra érve Aonung rohant felém, és már távolról láttam rajta hogy valami baja van.

- Tenery végre megvagy, gyere gyorsan anya nagyon rosszul van.

- Mi, mi történt vele?

- Nem tudom, szerintem a babával van valami mert egyre csak a hasát fájtataj.- mondta már rohanás közben

Meg sem álltunk hazáig, otthon pedig szembe találtam magam anyámmal aki egyre csak sírt, Tsireyaval aki bepánikolva kutatott a főzetek között nyugtatót keresve, és apámmal aki tehetetlenül próbált segíteni a húgomnak.

- Nem ez nem lesz így jó- próbáltam nyugodt maradni, majd kifordultam és futásnak eredtem. Meg sem álltam Sullyék otthona előtt, ahol nagyjából majdhogynem rájuk törve az nádból készült ajtót rontottam be.

- Tenery, mi történt?- kérdezte meglepetten Jake

- Ne haragudjatok hogy így rátok török reggel, de baj van, Neytiri, segítened kell, te voltál a Tsahík a régi falutokban ugye?

- Igen

- Anyám nagyon rosszul van, egyre csak a hasát fájtatja, szerintünk a kicsivel van baj, kérlek segíts neki.

Neytiri azonnal felpattant, és elindult nálunk, én meg utána loholva követtem őt. Mikor belépett és feltérképezte a helyzetet azonnal elkezdte kiosztani az utasításokat.

- Ronal itt vagyok semmi gond jobban leszel ne aggódj.- nyugtatta anyámat

- A gyermekem, érzem hogy el fogom veszíteni a fiamat- visított fel fájdalmas hangon, majd hirtelen hangja elcsuklott és ő pedig elájult.

Megnéztük a pulzusát ami nagyon gyenge volt, ez persze még nagyobb pánikot keltett bennünk, ám Neytiri ahogy láttam megtartotta a hideg vérét.

- Tsireya, keresd meg a Kenyaba főzetet, Tenery te pedig hozz nekem Muriad leveleket. Aonung Tonovary ti most nem tudtok segíteni, csak ne legyetek láb alatt.