Áradat(Avatar ff.)✔️ ❗️átírás alatt❗️

32

Mikor felébredtem először nem tudtam hol vagyok, zavarodottan és kábán pillantottam körbe, majd rájöttem hogy ez az egész nem csak egy álom volt, tényleg eljöttünk az erdőbe, otthagyva a tengert. Végre kiszabadultam, láthatom a világ többi részét is, amit a mesékbe és az énekekbe hallottam. Bizsergetően jó érzés kapott el, az öröm átjárta a testemet. Csöndben kimásztam a fiú mellől vigyázva hogy fel ne keltsem, és elindultam Mo'at keresésére, aki a konyhában tett vett.

- Látom felkeltél- nézett rám mosolyogva- nem vagy éhes?

- Tudnék enni- vallottam be- mennyit aludtam?

- Csak kb 3 órát.

- Értem, köszönöm hogy ilyen kedvesen álltál hozzám, idegen létemre.

- Na'vi vagy te is nem? Egy a vérünk, Eywatól származunk mind, nem mindegy az hogy most erdei, vagy tengeri?

- Ez igaz. Tisztelem hogy ilyen bölcs vagy.

- Hát amennyi év van már mögöttem az lenne a szégyen ha nem lennék az.

- Pedig nem is nézel ki idősnek...

- Köszönöm, na de most hagyjunk engem, mesélj magadról Tenery.

Elmeséltem neki a legfontosabb tudnivalókat magamról, amit érdeklődve hallgatott, néha kérdezgetett is majd mikor befejeztem láttam rajta hogy még valamire kíváncsi.

- Ne haragudj hogy megkérdezem, de a hajad hogy lett fehér?

Nem lepett meg, tudtam hogy ez érdekli, mint mindenkit, már megszoktam, és nem zavart hogy kérdezgetik.

- Születésem óta ilyen.

- Te is különleges vagy mint a kicsi Kiri?

- Igen, vagyis nem, mármint érzem Eywat ha nagyon rákoncentrálok, de nem úgy mint Kiri.

- De benned is megtalálható egy kis töredék az erejéből, lehet azért érzed, és ez a külsődön mutatkozik meg.

- Igen az meglehet.

- Na miről folyik itt a tracsparti?

- A mi?

- A beszélgetés, ennyit sajnálok csak hogy Jake megtanította a gyerekeknek ezeket az ostoba szavakat, és a lányom is átvette őket, nem égi emberek ők, nem is kell úgy beszéljenek, ugye egyet értesz velem.

- Totálisan, khm mármint persze, igen.

- Jajj beszélhetek én itt- mondta legyintve arcán bujkáló mosollyal.

- Nagyi mi megyünk, később jövünk.

- Vigyázzatok magatokra

- Rendben.

Elindultunk az erdő sűrűjébe, én csak kapkodtam a fejemet, mert ez az erdő nagyon nem olyan volt mint a kis szigeten lévő, sokkal dúsabb volt a növényzet, a fák magasak voltak, alig lehetett látni az eget, mindenfelől állathangok hallatszódtak. Követtem a fiút, aki megindult felmászni egy fára.

- Ugye tudod hogy én nem tudok fára mászni?

- Mi van?- lógott fejel lefelé le az egyik ágról- ugye csak viccelsz?

- Nem, sosem volt alkalmam megtanulni.

- Na most kell kétszer átgondolnom hogy biztos akarom-e még ezt a kapcsolatot.- kezdett el viccelődni.