Áradat(Avatar ff.)✔️ ❗️átírás alatt❗️

17

17.

Ilyen is rég volt már, hogy nem tudtam mit kezdeni magammal. Mikor visszaértem elindultam felkeresni a többieket, de mindenkinek valami dolga volt. Tsireya Lo'akkal ment el valahova, az öcsém a barátaival halászni, és Neteyam meg Kiri pedig a szüleiknek kellet segítsenek. Én is próbáltam valami munka után nézni, de nem volt semmi, otthon mindent rendbe tettem még a reggel, és a szüleimnek sem tudtam semmiben segíteni. Elindultam inkább az én kis helyemre, hogy kicsit kapcsolatba lépjek Eywaval, hisz úgyis már rég volt hogy csak így egyedül elmélkedtem volna, és már legbelül a lelkem hiányolta is.

Nem tudom mennyi idő telhetett el, mert ilyenkor nem figyelek az agyamat teljesen kiürítem így az időérzékem is teljesen kikapcsol, de egyszer csak egy kezet éreztem meg a vállamon, mire reflexszerűen hátralendítettem az öklöm, és a „ támadómat" hasba is találtam.

- Ohh te jó ég nagyon sajnálom- kaptam a számhoz mikor megláttam kit ütöttem meg- jól vagy?

- Persze, semmiség kaptam már rosszabbat is- legyintet a fiú, majd helyet foglalt mellettem- zavarlak?

- Nem dehogy, nem volt mit csináljak ezért kijöttem ide kicsit elmélkedni.

- Értem értem, én meg azért kereslek, hogy lenne e kedved eljönni velem most valahova?

- Hova?

- Legyen meglepetés- vigyorodott el a fiú

- Neteyam tudod hogy nem szeretem a meglepetéseket.

- De ez tetszeni fog, na gyere- állt fel, és a kezemet megfogva húzott magával.

Elindultunk meglepetésemre az Iluk felé.

- Hogy hogy nem repülünk?

- Mert neked nem szabad, és apámék most ott vannak az ikránoknál.

- Mindent értek.

A fiú elindult a zátonynak fele én pedig követte, tippem sem volt hogy hova megyünk, mert a zátonyon túl nem a kis szigetünknek vettük az irányt hanem másfele. Nem volt túl messze a hely ahova mentünk, egy szigetcsoport féleségnek néztem, de nem tudtam miért vagyunk itt.

- Megjöttünk- állt meg a partnál- most pedig kérlek csukd be a szemed, és bízz bennem.

- Kezdesz megijeszteni, de rendben.

Behunytam a szemem, a fiú pedig megfogta a kezemet, és a derekamat. Az érintése alatt a bőröm kellemesen elkezdett bizseregni. Tényleg vigyázott rám, mondogatta hogy hol van szikla, vagy épp hogy húzzam le a fejem.

- Megjöttünk, kinyithatod a szemed.

Mikor kinyitottam a szemem a szemem elé tárult egy gyönyörű szép rét, ami tele volt virágokkal, viszont ami furcsa volt hogy ott van egy paplanszerűség, és rajta számomra ismeretlen gyümölcsök.

- Hát ez meg micsoda?

- Apám ahonnan jött ez egy elterjedt szokás, az a neve piknik, mikor kisebbek voltunk rengeteget jártunk az erdőben piknikezni, és mindig a fákról szedtük a gyümölcsöket étel gyanánt, és a múltnap mikor elment repülni találtam egy erdősebb szigetet, hasonló a tiétekhez és ott is élnek Na'vik, na de nem is ez a lényeg, hanem az erdős részt kicsit jobban meg akartam nézni, és találtam gyümölcsöket, amikért ma visszamentem. Ez itt a Pápája ami Tuk kedvence, ez pedig az én kedvencem a Kjean gyümölcs, viszont találtam még Ananászt, és Homitiát is. Gondoltam megmutatom neked ezeket, csak kicsit felextrázva, de ha nem hoztam tengerit is mint a Kókuszt, Neyamit, ami a kedvenced ha jól emlékszem, és Tiraguet - vakarta meg a tarkóját zavarában.