Áradat(Avatar ff.)✔️ ❗️átírás alatt❗️

19

Kint Kiriék vártak minket, megvárták míg apánk távozik majd belekezdtek a mondandójukba.

- Arra gondoltunk hogy mennénk egyet repülni, van kedvetek jönni?

- Persze- válaszoltam azonnal.

- Biztos hogy nem- mondta az öcsém hevesen rázva a fejét.

- Naa öcsi ne légy már beszari, ha én meg Tsireya fel merünk ülni, akkor te is.

- Akkor eldőlt, mind megyünk- vigyorodott el a húgom és Lo'ak mellé lépett mire a fiú megfogta a kezét.

- Te ezek együtt vannak?- kérdeztem Kiritől suttogva.

- Még nem, vagyis nem tudok róla...- mondta csöndben a lány hogy csak én halljam.

Az Ikránokhoz érve én már boldogan mentem oda Keinayahoz, aki hozzám simította a fejét ezzel üdvözölve engem.

- Szia kislány- simogattam meg.

- Kezdem azt hinni hogy jobban szeret téged mint engem- röhögte el magát a gazdája a hátam mögött.

Bár az Ikránok életükben egyszer választanak lovast maguknak, és másokkal szemben nagyon ellenségesek legtöbbször, megtiszteltetésnek veszem hogy Keinaya engem ennyire megszeretett, vagy csak elvisel, de a lényeg hogy már nem zavarja hogy Neteyam nem egyedül utazik rajta.

- Na Aonung te Kirivel mész, a lányok pedig velünk.- szólalt meg Lo'ak már a saját hátasán ülve, a húgom pedig a hátánál.

- Miért nem jöhet velem az egyik lány? Mindig veletek repülnek- tette karba kezét a fiú

- Gekkónál ragaszkodtál ahhoz hogy veled repüljön.

- Jó de az más- szólt a lány csendesen, én pedig láttam átfutni az arcán egy enyhe szomorúságot- ő nem félt

- Hey ki kérem magamnak nem félek.

- Látom, csak épp alig bírsz megállni a lábadon úgy reszketsz, de rendben, ha lesik nem az én hibám lesz- szólt a lány majd egy pillanat alatt Ikránja hátán volt- nah gyere Aonung mutasd meg hogy milyen bátor is vagy- mondta kötekedve.

Én is felszálltam Neteyam mögé, és mind a levegőbe emelkedtünk. Az öcsémen láttam hogy nagyon ki van.

- Neteyam, Aonung jól lesz, nem fog leszédülni?

- Nem ne aggódj, Kiri az egyik legjobb női lovas akit ismerek, ha valaki akkor ő tud vigyázni a tesódra, aki már ahogy látom megszokta kicsit a magságot.

Odapillantva tényleg már nem szorította olyan görcsösen a lány derekát, hogy szegény alig kapott levegőt, és ezért én is megnyugodtam kicsit. Elengedtem magam, tudtam hogy Neteyam vigyáz rám, ezért inkább átadtam magam annak az euforikus érzésnek amit a repülés vált ki.

- Kapaszkodj, gyorsítsunk kicsit, nehogy már az öcsém elszálljon magától hogy ő van elől- fordul félig hátra vigyorogva a fiú.

Szorosan hozzásimultam, mire az ikrán tényleg sokkal jobban begyorsított. Neteyam úgy irányította hogy mikor Lo'akék közelébe értünk egy heves kanyarral előzte ki őket, ám én erre nem számítottam, és elvesztettem az egyensúlyom, és éreztem hogy kezdek dőlni, de valaki megfogott a combomnál fogva és visszarántott.

- Hey nem ér köszönés nélkül lelépni.- poénkodott a fiú

- Bocsi tudod nem kaptam jó nevelést...

- De azért jól vagy?- váltott komolyra

- Igen csak kicsit meglepődtem.

- Nem hagyom hogy bajod essen ne aggódj, túl fontos vagy nekem- mondta.

A kijelentésére újra előjött az a kellemes érzés amit csak az ő jelenlétében érzek. Még szorosabban átöleltem, és az államat a vállára tettem.

- Amúgy merre megyünk?- néztem szét, hisz alattunk már csak a tenger volt, és már a zátonyt is rég elhagytuk.

- Csak repkedni, nincs konkrét cél.

Hátrafordulva Lo'ak és Tsireya majdnem utolértek minket, Kiriék pedig kicsit le voltak maradva.

- Tesó le kéne szálljunk nem?- kiáltott Lo'ak mikor mellénk értek

- Oké de hol?

- Annál a sziklacsoportnál ami arra van távol- mutatott egyenesen előre a fiú

A sziklákhoz érve leszálltunk, majd kicsivel utánunk az öcsémék is megjöttek.

- Na olyan rossz volt?

- Nem egyáltalán, de azért a földet jobban kedvelem.

- Hát kinek mi, ti a vízben vagytok jók mi uraljuk az eget ezekkel a szépségekkel.- simított végig Kiri állatta fején.

- És őket hogy szelídítitek meg, mert ahogy észrevettem nem olyan kedvesek mint az Iluk, vagy csak tetszés szerint kiválasztotok egyet?- érdeklődött az öcsém, mire én vigyorogni kezdtem mert a választ már tudtam a kérdésre ugyanis Neteyam elmondott mindent az Ikránokról.

- Nem, meg akarnak ölni, ez jelenti azt hogy kiválasztottak, ha sikerül túléld és felülj a hátára a kapcsolat örökké megmarad, csak akkor választ másik lovast egy Ikrán ha meghal az első, és ez ugyan úgy a Na'vikra is vonatkozik.- mondta lazán Kiri, mintha csak az időjárásról beszélt volna.

- És hány évesek voltatok mikor meg kellet küzdjetek a velük?- kérdezte sokkoltan

- 10 éves kortól felfele már bármikor lehet egy Na'vi gyereknek Ikránja, én pl 12 évesen, Kiri 14 volt, mert nem volt benne sokáig biztos hogy szeretne-e vagy sem, Lo'ak pedig szintén 12- szólalt meg mellettem Neteyam, mire öcsém még sokkosabb állapotba került.

- Aonung jól vagy?- fordult felé Kiri

- Igen, csak meg kell emésszem az információkat, tehát azt mondjátok hogy ti már 12 évesen ezeket vezettétek, de előtte meg ki akart nyírni titeket. Oké ez nekem sok.

Mi röhögve figyeltük ahogy Aonung megemészti az információkat. A téma pedig elkezdett teljesen másfele terelődni. Én Neteyam vállára hajtva a fejem hallgattam ahogy húgom épp valamit magyaráz. A fiú pedig eközben átkarolva engem a hajammal játszott.

Mivel elbeszélgettük az időt, és már eléggé későre járt jobbnak láttunk elindulni hazafele. A hazaút talán gyorsabb volt mint az idefel jövetel, és csak reménykedtünk hogy a szüleink nem kapnak rajta minket. Otthon örömmel konstatáltam hogy anya már sokkal jobban van.