Áradat(Avatar ff.)✔️ ❗️átírás alatt❗️

13

Reggel anyám azzal költött hogy fontos beszédje van velem, és hogy készüljek el hamar. Nem tudtam miről van szó, ezért nagyon gyorsan kész lettem mert hajtott a kíváncsiság, és nem is mertem anyámnak ellenszegülni így kora reggel. Elindultam a megbeszélt helyre, ahol a szüleim és meglepetésemre a falu idősei vártak rám.

- Okééé most már kezdek félni, mi történt?

- Semmi, ne aggódj.- szólt nyugodtan anyám- csak tegnap ugye te is láttad hogy tárgyaltunk valamiről, amit félbe is szakítottál.

- Igen és?- vártam hogy folytassa.

- Nos ugye tudod hogy a lélektestvéreink hamarosan hazatérnek, már egy hónap sincs addig.

- Igen igen, már alig várom hogy láthassam Valukot.- derültem fel.

- Nos igen, ezzel nem vagy egyedül, de most nem az a lényeg, hanem az ünnepség- szólt közbe anyám, és itt már kezdtem sejteni hogy miről is van szó.

- Úgy döntöttünk hogy te fogod megrendezni az egészet, persze a segítségedre leszünk, de mindent a saját elképzelésed alapján készíthetsz el.

- Ez ugye csak egy vicc?

- Nem ez komoly, hisz lassan belépsz te is a felnőtt korba, és ez egy jó lecke hogy megtanuld felelőséggel elkészíteni a dolgokat, persze ha csak vállalod.

- Még szép hogy vállalom- kiáltottam fel örömömben- köszönöm köszönöm köszönöm, nem fogok csalódást okozni- öleltem meg a szüleimet, és az idősek előtt pedig fejet hajtottam.

Boldogan indultam el megkeresni a testvéreimet, hogy elmondjam nekik is a nagy hírt. A törzsünk egyik legnagyobb ünnepe a Tulkunok visszatérése. Hisz olyankor visszakapjuk a testvéreinket, a másik felünket, és ezt nyilván meg kell ünnepelni, emellett még ott van a felnőtté avatási ceremónia, amikor 20 évesek leszünk és elvégeztünk mindent a felnőtté váláshoz, tehát lett egy lélektestvérünk (bár az bármilyen kortól lehet), megszelídítettünk egy Tsurakot, és megkaptuk az első tetoválásunkat akkor is tartunk mulatságot, meg persze születésekkor, de az egybe van kötve az Eywaval való első egyesüléssel, na meg az egybekeléskor. De a legnagyobb ünnepség mégis ez, és a levezetése egy elég nagy felelősség, és egyben nagy megtiszteltetés hogyha rá bízzák valakire. Mondanom sem kell hogy ezért is örültem annyira, hogy anyámék rám bízták. A partra érve azonnal kiszúrtam a testvéreimet.

- Sziasztok, képzeljétek olyan hírem van- mentem oda hozzájuk vidáman.

- Nekünk is, képzeld Lo'ak találkozott Payakannal.

- Hogy tessék és most hol van?

- Elment...

- Na de fejtsétek ki jobban hogy találkoztak vagy mi volt mert kíváncsi lettem, vagy egyáltalán elmesélte?- pillantottam rájuk, és úgy voltam az én hírem még várhat.

- Igen igen. Állítólag Payakan mentette meg, egy Akulától, majd elhozta ide a zátony kezdetéig, az állítása szerint nem veszélyes...

- Na hát ebben ne legyen olyan biztos, Neteyam figyelj oda az öcsédre.

- Rá nem lehet, olyan önfejű...

- Tenery te mit szerettél volna mondani?

- Háát képzeljétek engem kértek fel hogy rendezzem meg az idei Tulkunköszöntő ünnepséget.

- Hát ez csodálatos, gratulálok- ölelt meg a húgom.

- Te már tudtad- esett le azonnal.